Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Széles Gabriella: Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 04: 287-310 Kaposvár, 2016 Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA Kaposvári Egyetem Agrár- és Környezettudományi Kar, H-7401 Kaposvár, Pf. 16., e-mail: lanszkine.gabriella@ke.hu Lanszkiné Széles, G.: Cultural life of villages Gölle, Kisgyalán, Fonó and Büssü (Hungary) in twentieth century. Abstract: This study focuses on evaluating half a century of cultural events, especially the theatricals of Outer-Somogy villages, namely Gölle, Kisgyalán, Fonó and Büssü. Photographic materials, play-books, reminiscences were collected and compared to the historical background and other villages in Somogy county. Keywords: cultural life, materials play-books, theatricals of Outer-Somogy villages, photographic, play Gölle, Fonó, Büssü, Kisgyalán,1 községekben a színdarabokról készült fényképeket évekkel ezelőtt kezdtem el gyűjteni. A színre vitt színművek iránt is fokozódott az érdeklődésem, amikor többszőr „akadtak” a kezembe 1930-1940-es évek között kiadott színdarabok szövegkönyvei, amelyeket megjelenésüket követő években már színre is vittek falvainkban. Ezek a megsárgult füzetecskék majd egy emberöltő távlatán túl is nagy becsben vannak tartva (1-2. ábra). A ma visszaemlékezők ragaszkodnak a szerepkönyveikhez, mivel az emlékek élénken élnek a szereptanulástól a színpad előkészítésén túl a színre vitelig. A szereposztás pl. olvasható lllyésné Ferenczy Emma: A nánai bíró lánya (1938) című szerepkönyvben, ami újra a figyelem központjába került. Többen újra olvasták, amikor kölcsönkértem a nyomtatott füzetecskét szülőfalumban, Kisgyalánban. így újra elevenedett a történet fél évszázad után is. D. Kelemen Alán:2 Szűz Mária Koronája című színmű szövegkönyvét (1. ábra) kalandos úton őrizte meg az utókor számára Kalmár Sándor (1919-1998) és Bóna Lászlóné (Széles Rózsa 1930). Kalmár Sándor néptanító Göllében, Kisgyalánban, Fonóban egyaránt tanított. Szerepe feleségével Angyal Magdolnával együtt Fonó és Kisgyalán életében meghatározó jelentőségű, a tanításon túl a színjátszást mindkét községben szívügyüknek tekintették. „Kalmár Sándor oklevéllel a kezében szülőfalujában, Kisgyalánban szeretett volna tanítani. Itt azonban az állás be volt töltve. Németladon, mivel az ottani tanító bevonult katonának szükség volt helyettesre. 1 Ezek a külső - somogyi Kapos menti falvak egymás szomszédságában 3-4 km távolságban találhatóak. 2 Kelemen Alán Gábor, OFM (Nagykáta, Pestvm., 1909. szept. 26,- Andocs, 1986. nov. 6.): szerzetes. - 1928. Vili. 16: lépett a Szűz Máriáról név. Ferences rendbe, 1932. Vili. 18: ünn. fogadalmat tett, 1936. VII. 12: pappá szentelték. Andocson, 1942: Esztergomban élt, 1945-50: Felsősegesden plébános. - M: Szűz Mária koronája. Színmű. Andocs, 1938. D.D. Kelemen - Magyar Katolikus Lexikonlexlkon.katollkus.hu > K Az első tanítási nap 1939. szeptember 1 -je volt, ami örökre emlékezetes maradt az ifjú tanító úr számára, ezen a napon kezdődött a II. világháború. (...) 1941- ben behívták katonának. Ekkor hirdették meg Fonóban a kántortanítói állást. A jelentkezők között volt Kalmár Sándor is. Az iskolaszék őt látta legalkalmasabbnak a kántortanítói feladatok ellátására. A háborús helyzetre való tekintettel őt bármikor újból behívhatják és kivihetik a frontra. Ezért vállalnia kellett, hogy gondoskodik egy helyettes tanerőről. Júniusban elutazott Pécsre, és a zárda főnöknőjével vette fel a kapcsolatot, hogy szüksége lenne egy most végző tanítónőre, aki falun munkát vállalna, és szükség esetén helyettesítene is. Az ajánlatra a végzős osztály egyik legjobb tanulója Angyal Magdolna jelentkezett, és 10 nappal a képesítői vizsgái után 1942. június 29-én érkezett Fonóba. Még szinte meg sem száradt a tinta oklevelén, mikor egyetlen napi pihenés nélkül önként elkezdte tanítani a gyerekeket. Közben a munka összekötő szálai erős érzelmi kapocs- csá mélyültek, s a következő nyáron megtartották eljegyzésüket. 1944. augusztus 5-én hívták be újból Kalmár Sándort a hadseregbe. (...) 42 évi és 80 napi tanítás után 1980 szeptemberében ment nyugdíjba Sándor bácsi. Ekkor, ahogy ő mondta: a munkaviszonya változott meg, a munkához való viszonya nem. Tagja volt a megyei Pedagógus Férfikórusnak, a Kisgyaláni Férfikarnak. Ő volt a kisgyaláni könyvtár vezetője is.”3 Hetvenöt év telt el Kalmár Sándor fonói kántortanítóvá választása óta. Adatközlőőim emlékeznek rá, hogy a kántori feladatkör betöltéséhez szükséges „vizsgafeladatnak” mit választott a leendő kántortanító. A fonóiak a gyalániak kérdezősködésére - természetesen kíváncsiak voltak tanult falubelijükre - elmondták az ima címét 1941-ben. 2016-ban érdeklődésemre Bóna Lászlóné (1930) egy percnyi gondolkodás nélkül elénekelte a nehéz dallamú imádságot, amely így hangzik: „Ha éltem útjain veszély közéig felém, Ó Édes Jézus Szent Szíve hozzád sóhajtok én, Viharnak közepén nem küzdők egyedül, az élet tengerén sajkám el nem merül.” Dömötör Tekla is a tanítók összetett feladatára tér ki: „Sok faluban, ahol jártam, emlegettek például már 20-30 éve meghalt, vagy a faluból régen távozott tanítókat is, akiknek annak idején gondja volt a kultúrmunkára: akik önfeláldozó szeretettel, idejüket nem kímélve darabokat rendeztek, foglalkoztak a fiatalokkal.”4 A tanítói feladatkör összetettebb volt, a kántori feladatkörön túl a tanórákon túli népművelői 3 Virág É. 1988: 4 Dömötör T. 1960: 25.
