Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Honti Szilvia–Aradi Csilla–Balogh Csilla–György László–Költő LászlóMolnár István–Németh Péter Gergely–Skriba-Nagy Mónika–Somogyi Krisztina–Tokai Zita Mária: Régészeti feltárások Somogy megyében 2012–2015
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2012-2015 KÖZÖTT 251 3. ábra. Iharos - Temető, a templom elméleti rekonstrukciós rajza (Nyári Zsolt rajza) A 14. század közepétől-végétől nagybirtokos családok (a 15. századra a Kanizsaiaké) birtokolták a települést. A templom a török időkben rossz állapotba került, majd a 18. században felújításon is átesett. Az első katonai felmérés idején még létezett, de állapota gyorsan romlott és 19. század első harmadában elbontották. A Múzeum 2011-ben, 2012-ban majd 2013-ban és 2014-ban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával folytatta a feltárást, minden évben a település önkormányzata biztosította a pályázathoz szükséges önrészt.2 Sajnos felmenő fal maradványát nem találtuk meg, csak az alapozás nyomai maradtak meg, a 19. században nagyrészt ebből is kiszedték a téglákat, így általában csak az egykori alapárok változó mélységben megmaradt nyoma volt követhető. A késői rombolások, tereprendezések mélyen átforgatták a területet, ráadásul a korabeli járószint jóval magasabban lehetett a mainál, így egykori külső vagy belső járószintnek, padlónak nem maradt nyoma. A feltárás végére rajzolódott ki az épület alaprajza, az évek során fokozatosan módosultak a térség megszokott templomépítészetéből kiinduló elképzeléseink,3 2 A feltáráson Molnár István, Nyári Zsolt, Cserép Tamás, Balla Krisztián, Stunya Péter, Sipos Carmen, Varga Máté vett részt. Külön köszönöm Horváth Győző polgármester segítségét. 3 Az első évek feltárásáról: Honti - Hajdú - Költő - Molnár István - Németh - Sipos: Régészeti feltárások Somogy megyében 2007- 2011 között In. A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. itt az utolsó év eredményeiről számolunk be (2. ábra). Az épületnek nyugaton egy téglalap alakú, templomhajónál alapozásában szélesebb, 11x6,6 méteres tornya volt (3. ábra). Feltételezhetjük, hogy a két épületrész földfeletti része egyforma széles volt, csak az alapfalak vastagsága különbözött. A torony masszív, 2,2 méter széles alapozása 28-29x5-6x13-14 cm nagyságú téglákból készült, 5-7 cm-es vastagságú agyagréteget döngöltek a téglasorok közé. Sarkain a falak meghosszabbításában, azoknál keskenyebb támpillér-alapozásokat bontottunk ki. A nyugati homlokzaton 55-70x130 cm-es, déli és északi toronyfal nyugati végéhez csatlakozva, 35-40x85 cm-es alapok voltak. A megmaradt téglák elhelyezkedése alapján a támpilléreket biztosan együtt építették a toronnyal. A támpillér-alapok kisebb méretének az lehet az oka, hogy a torony széles alapozásánál keskenyebb volt a felmenő fala, így a tornyot erősítő támpillér, részben a fal alapozására épült. Viszonylag magasan maradt meg a keleti toronyfal alapozásának középső része, amely talán arra utal, hogy itt nem volt álló fal, amit az alapozások újkori kiszedéskor követhettek, a torony az alsó részén nyílt lehetett a hajó felé. Alsó részén két vagy három ívvel nyitott, előcsarnokszerű térrel, az emeleti részén karzattal számolhatunk. 114-117. A feltárásról hosszabb beszámoló jelent meg: Molnár István: Iharos középkori temploma. A fiatal középkoros régészek VI. konferenciájának tanulmánykötete. Megjelenés alatt.
