Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Molnár István: Török-kori temetőrészlet Kaposváron
TÖRÖK KORI TEMETŐRÉSZLET KAPOSVÁRON 239 Középkori temetőink sírjaiban viszonylag ritkán fordulnak elő kések, valamivel többet találtak kun temetőkben.15 A közeli 61-es úti temetőben egy Árpád-kori sírban talált példányt Bárdos Edith babonás szokáshoz kapcsolta.16 Hasonlóra gyanakodhatunk egy, az iharosi templomba betemetett sír sarkában lévő (Kaposvárihoz nagyon hasonló) kés esetében. A török kori rác temetőkben is ritkák a kések,17 egy-két bizonytalan lelet mellett Dombóvárról ismert két darab.18 Az esetünkben talált kés igen szokatlan helyre, a lábak közé, hegyével felfelé lett a sírba téve. Sokkal inkább babonás szokásra, mint eltemetett viseleti tárgyra gondolhatunk. A jobb szemüregben talált kisméretű vastű szerepe is kérdéses. Sajnos a vastűk általában erősen oxidálódnak, sokszor teljesen elpusztulnak, talán ezért is számítanak viszonylag ritka leletnek. Az általunk talált példány is lehetett eredetileg nagyobb méretű, vagy akár gömbös végű. A koponyánál előkerülő tűk viseleti szerepét vizsgáló Wicker Erika a gyermek- és férfisírokban talált példányokat valamilyen fejet takaró textíliához kötötte.19 A 6. sírban talált tű ugyanakkora szemüregben volt. Természetesen nem teljesen biztos, hogy a szemre (szembe?) tették, elvileg máshonnan is oda csúszhatott. A szokatlan anyagú és szokatlan helyen lévő tárgy esetében is inkább babonás szokásra gondolhatunk. A sírban talált két tárgy és különösen elhelyezésük módja külön-külön is gyanúra ad okot, együttesen szemlélve őket már nagy valószínűséggel kijelenthetjük, a szeménél és ágyékánál hegyes tárgyakkal eltemetett férfi esetleges újbóli feltűnésére legalábbis nem tekintettek pozitív várakozással. Szintén nem lehetett a közösség átlagos tagja a 3. sírban eltemetett fiatal nő. Ebben a sírban találtuk a legváratlanabb tárgyat, egy pár lópatkót (3. és 4. tábla 8-9.) az elhunyt talpa alatt. A patkók nagyjából egymáshoz hasonló méretűek és alakúak. Viszonylag széles, gömbölyű formájúak, a szélességük és hosz- szuk közel egyforma (11,45x11,6, illetve 11,6x12 cm). A száruk vége elvékonyodik, kissé lekerekítve záródnak. Mindkettő szárain 3-3 négyzetes alakú lyuk volt és mindkét esetben az egyik oldalon 2, a másikon 1 visszakalapált szög volt bennük. Maga a patkó pontosabb keltezésre nem alkalmas. Nagyon hasonló, de valamivel kisebb példány került elő a viszonylag közeli Segesden, a 15-16. századra,20 Ozorán viszont elsősorban a 17. századra datálva.21 A méretben inkább hasonló, bár talán kevésbé erős peremmel rendelkező ozorai példányok a 16. századra vannak keltezve.22 A sírokban talált tárgyak a hódoltság korára, esetleg a késő középkor végére keltezik a temetőt, a temetkezé15 Hadházi 2004. 109-110. 16 Bárdos 1987. 16. 17 Wicker 2008. 138. 18 Az egyik kés hasonló a mi általunk találthoz, a bal felsőlábszár alsó részénél volt, a hegye lefelé állt. A másik egy gyermeksírban a bal medence mellett, hegyével koponya felé nézve feküdt. (Gaál 1982. 154, 175 32. kép, Vili, X tábla és 147., 175. 25. kép, X tábla.) 19 Wicker 2008.97-98. 20 Magyar 1988. 22. kép 4. 21 Gere 2003. 26-27, 29. több párhuzammal 22 Gere 2003. 27, 100. si szokások és a temető jellege alapján egyértelműen a török-korra, feltehetően betelepített délszláv lakosságra gondolhatunk. A temetőrészlet a következőkben bemutatott legérdekesebb sírja is erre az időszakra utal. A 3. sír A sír minden szempontból különleges. Gödre kisméretű, nagyjából 90x70 cm-es északi részén kissé kiszélesedő trapéz alakú. 50-100 cm-rel mélyebb, mint a többi sírgödör, 140 cm-re volt a mai (és feltehetően legalább 2 m-re az egykori) felszíntől. A nagyobb mélységet indokolja, hogy a csontok helyzete alapján az elhunytat ülve helyezték el a gödörben. Sajnos a sír egy része már a szántás során elpusztulhatott, majd a közmű-bekötést ásó gép is romolta, néhány csontot a hányóból szedtük össze. Bontás közben először a függőlegesen álló lábszárcsontok tetejét és velük egy magasságban néhány ujjpercet találtunk meg. Az ujjak és a térdkalácsok nagyjából hasonló magassága - úgy vélem - kizárja az állva eltemetést, azzal magyarázható hogy, az ülve behelyezett elhunyt karjai összetéve az ölében voltak. Az egyik ujjperc zöld volt, egykor gyűrű lehetett rajta. A sírt tovább bontva és a lábszárcsontokat elszedve a talp csontjait és a lábujjakat bontottuk ki, ezek szorosan egymás mellé voltak téve. Mivel a térdek egymástól távolabb voltak, arra gondolhatunk, hogy az elhunytat a bokájánál összekötözhették. A talpak alatt egy-egy lópatkó volt, a száraik a sarokcsontok felé néztek. A tájolás sem volt szokásos, az ülő helyzetű elhunyt délre nézett. A sír feltárásakor kezdetben meglehetősen tanácstalanok voltunk, a sír értelmezésében nagyban segített, hogy Dombóváron két hasonló sír is előkerült. A Szabó Géza vezetésével feltárt török-kori temetőben egy 14-17 éves lány és egy 40-50 éves nő sírja került kibontásra. A vázaknak medencéje és alsó gerinccsigolyái is megmaradtak, így eltemetésük módja jobban rekonstruálható volt. Feltárójuk álló helyzetűnek írja őket, véleményem szerint ezek is inkább ülve lehettek 6. ábra: A 3. sírban a talp alatt lévő patkók
