Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Bognár Katalin: Vaseszközlelet Balatonőszöd középkori településéről
VASESZKÖZLELET BALATONŐSZÖD ÁRPÁD-KORI TELEPÜLÉSÉRŐL 225 az Árpád-kori Kána falu sarlótöredékeinek jelentős része,58 valamint a nyitrabajnai, kisdivényi ésfelsőpalojtai raktárleletek sarlói.59 További analógiáját találhatjuk meg a 13-15. századi debrecen-homokbányai,60 a 16. századi mohácsi vaseszközleletben,61 valamint a cegléd-madarászhalmi településen is.62 A balatonőszödi sarlón elmosódott fogazás nyomai figyelhetőek meg, ennek bár korhatározó szerepe nincsen, a használat módjáról tanúskodhat. A 13. századtól gyakran fogazottak voltak a sarlók, a használata azonban nem volt kizárólagos. A fogazás megléte illetve nemléte utalhatna a tárgy különféle funkciójára. A kutatás jelenlegi állása szerint azonban csak annyit állapíthatunk meg, hogy a sima élű sarlók vágnak, míg a fogazottak fűrészelnek. Azonban az aratás közbeni pontos használatuk, illetve eltérő aratási módjuk nem tisztázott, hiszen mindkét esetben magas tarlót hagytak meg.63 A balatonőszödi sarló azért igen jelentős mert egy mesterjegy található a pengéjén: egy eke sematikus ábrája. Azon túl, hogy igen kevés mesterjeggyel ellátott sarló került elő a Kárpát-medencéből (5. ábra), azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a közelebbről nem meghatározható Esztergom környéki partrendezés során előkerült darab keltezhető csak a késő középkor elé. Továbbá a kutatás jelenlegi állása szerint még nem tudjuk, hogy van-e jelentősége a bepecsételt jegy elhelyezkedésének, de érdekes, hogy a balatonőszödi az egyetlen sarló, melynek a penge középső harmadán található az említett bepecsételés. A két balta/fejsze/ a falusi gazdaságban a legfontosabb fakitermelő és megmunkáló szerszám volt, bár a pontos terminológiai elkülönítése nem lehetséges (a néprajzi szakirodalom sem tér ki erre). A 2013.3.6. leltári számú darab, amelynek pengéje közel egyenes, különlegesnek tekinthető, hiszen pontos formai analógiája nem ismert. A kárpát-medencei favágó szerszámok kivétel nélkül lefelé kissé nyújtottak. Az egyenes pengéhez leginkább hasonló darabokat tekinthetjük távoli analógiáknak (pl.: a Tolna megyei Majsai bozóti).64 A 2013.3.5. leltári számú darab meghatározása még bonyolultabb, hiszen annak pengéje letörött. Azonban tudjuk, hogy az Árpád-korban legtöbbször az ovális köpűjű fejszék pengéje a végén kissé lefelé nyújtott volt. így igencsak távoli analógiáinak tarthatjuk a nagycserei,65 a nagykörös környéki,66 az orosházi, a cegléd-madarászhalmi, valamint a hajdúböszörményi darabokat. Formailag felmerülhet annak a lehetősége is, bár igen bizonytalan a feltételezés, hogy nagyoló fejsze lehetett.67 58 Terei-Horváth 2007 a, 221-224. 59 Turcan 2012, 53. 60 Kiss 1962, 29-30. 61 Kiss 1963, 160-162. 62 Topái 1972, 78. 63 Ikvai 1962, 145. 64 Müller 1982, 903. 65 Szolnoki 2005, 219. 66 Simon 1994, 330-331. 67 Gere2003, 48. A két vasrúd igen különleges leletnek tekinthető, mivel feltételezésünk szerint singvas töredékeinek tarthatjuk. A singvasak kivétel nélkül rétegesen kialakított hasáb formájú vastömbök, mely rétegeltség a későbbi megmunkálásra teszi alkalmassá a félkész termékeket. Természetszerűen a kovácsműhelyek legfontosabb alapanyagaként értelmezhetjük ezeket a vasrudakat, melyeket gyakran mesterjegyekkel látták el. Az írásos forrásaink gyakorta számoltak be arról, hogy egy-egy félkész termék minőségét a bepecsételt jegy szavatolta.68 Mindez azért lehet igen jelentős, mert az egyik balatonőszödi singvason talán egy elmosódott mesterjegy - vagy csak egy kör alakú sérülés nyoma - látható, mely ily módon a magas minőségét igazolhatná a vasrúdnak (melyet metallurgiai vizsgálatokkal igazolhatnánk). Igazi jelentőségüket az adja meg a singvasaknak, hogy a Kárpát-medencéből ásatás során igen kevés került elő (pl.: Visegrád,69 Vasvár,70 Nemesváralja).71 Az olvadékot (11. ábra) nem tarthatjuk valamely megégett tárgy maradványának, hiszen jelentősen szennyezett, így jóval inkább kohászati melléktermékként tarthatjuk számon. A kutatás jelenlegi állása szerint a környéken nem, inkább a Balaton-felvidéken számolhatunk jelentősebb vasfeldolgozással.72 Afenőkő (12. ábra) a szerszámok élesítéséhez szolgált, melyet az arató, kaszáló férfi a derekára akasztott, és vízzel teli tokban tartott, hogy használatakor kellően nedves legyen. Ezek a szerszámok hosszúkás, téglalap alakúak, lekerekített sarkúak. Hosszúságuktól függően kaszakövek vagy késfenő kövek lehettek.Mivel a balatonőszödi darab igen hosszú, ezért feltételezésünk szerint előbbinek tarthatjuk. Önmagában keltező értékkel nem bír. Igazi jelentősége abban rejlik, hogy vasleletekben igen ritkán fordul elő fenőkő, s azok is csak a késő középkorban. Ilyen például a törökszentmiklósi,73 valamint a rézborítású csongrádi74 darab. A vaseszközlelet keltezése A vaseszközök keltezése igen nehéz és bizonytalan feladat, hiszen egy-egy vastárgy a római kortól az ipari forradalomig nem megy át jelentős formai változáson. További problémát jelent, hogy az utóbbi években, évtizedekben igen csekély mennyiségű középkorra keltezhető vaseszközt publikáltak. A balatonőszödi vaseszközlelet sajátos előkerülési körülményei miatt a tárgyakat csak önmagukban lehet vizsgálni. Ahogy a fentiekből kiderült a balatonőszödi vaseszközlelet tárgyai tág időkereten belül keltezhe- tőek, melynek alsó határát a 13. században húzhatjuk meg (az aszimmetrikus ekevas, a csoroszlya és az ortókapa datálása miatt). Felső határa azonban 68 Szabó 1954, 124-125 69 Mészáros 2006, 157. 70 Szabó 1954, 126. 71 Turcan 2012, Tab XC, 5. és 8. 72 Heckenast et all 1968, 168. 73 Kovács 1990, 242. 74 Simon 1984, 88.
