Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Aradi Csilla: Újabb adalékok az ún. „corona latina” datálásának problematikájához
204 ARADI CSILLA nya a palermói dóm kincstárában látható, feltehetően Palermóban készült görög munka (ahol már a 12. században is működött királyi műhely, elég csak a királyi palástra gondolni) és eredetileg Frigyes feleségének, aragóniai Konstanciának sírjából került elő.6 (2. ábra.) Vajay Szabolcs vetette fel azonban azt a tényt, hogy a magyar korona csak olyan kamelaukion-szerű koronának tekinthető, mivel valójában egy stemmatogyrion koronát (corona graeca) próbáltak - feltehetően sietve - átalakítani. I.ábra. Bizánci és kijevi homlokfüggők és mutató hegye a 11-12. század fordulójáról) Technikai szempontú megfigyelések: Az apostolokat ábrázoló lemezek átmenetet képeznek az ún. cloisonné és a későbbi champlevé zománctechnikák között, vagyis a 10. századtól Bizáncban elterjedt technika mellett - mikor az arany alapba kalapált díszítést töltötték ki másodlagosan vékony drótból hajlított rekeszekkel - a 11. század végétől fokozatosan tért hódít az a megoldás, mikor a későbbi zománccal díszítendő részeket az alapba vésik, ami a rekeszek szerepét váltja ki. így az arany alap egyes részletei a felszínen is láthatóak. Az így kialakított sávok, körök közeit általában az aranylemezre ráapplikált rekeszek díszítették. A korábbi nagyobb arany háttér ezzel párhuzamosan beszűkült, geometrizálódott. Ez a technikai újítás Bizáncban fejlődött ki a 11-12. szá6 Első férje a magyar Imre király volt. 2. ábra. Zománcdíszítés II. Roger király palástjáról és részlet Konstancia koronájáról zad fordulóján, de végül a nyugati művészetben éri el csúcspontját, elég itt a Meuse-vidék fémművességére utalnunk. A vegyesen alkalmazott technológia ott sem volt ismeretlen. A 11-12. század fordulójától úgy tűnik, hogy divatba jött a korábbi zománcok újrafelhasználása, újabb zománcokkal való elegyítése, így nem egyszer a kétféle zománctechnika egyazon alkotáson jelenik meg. Ennek talán legismertebb példája a méretek és levágott zománclemezek tanúsága szerint másodlagosan egybeszerkesztett Vercelli evangeliárium fedele. Hasonlóan másodlagosan elhelyezett elemekből készítették a Chiavennai könyvborítót, melyet feltehetően 1176-ban Cristiano de Magonza püspök ajándékozott a Chiavennai templom számára. Bár a bizánci művészetben még alapvetően a rekeszdíszítés dominál, de már megjelennek a keretezésnél, a díszítések elválasztásánál a szélesebb, alapba mélyített formák, előszóra császári, majd a helyi műhelyek munkáiban. A két részből álló, középen üreges homlokfüggőt két oldalt egy karikával a hajba fonták vagy a fejdíszhez rögzítették. A bizánci arisztokraták viseletét később a kijevi Rusz helyi műhelyeiben is utánozták és Kolty néven nagyon elterjedtté vált. Sajátos módon, többet egybekapcsolva viselték, és a díszítésekben is megjelentek a helyi változatok, madarak, griffek, szentábrázolások. Némely darabon az eredeti gyöngykeretezés is megmaradt.7 (1. ábra) 3. ábra. II. Izsák Angelosz kamelaukionnal a fején és enkolplon III. Béla sírjából 7 Evans 2001. 44, 54-56.
