Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Magyar Kálmán: Beszámoló a Fonyód 150 éves présház (homokbánya) és a Sándor utca 26. területén folytatott 10–11. századi temetők sírjainak leletmentéséről
A FONYÓDI 150 ÉVES PRÉSHÁZ (HOMOKBÁNYA) ÉS A SÁNDOR UTCA 26. TERÜLETÉN LÉVŐ 10-11. SZÁZADI TEMETŐK SÍRJAINAK LELETMENTÉSE 185 díszítetlen ezüst karperec is szintén ezeknek az ún. köznépi temetőknek a korra jellemző lelete. Csakúgy, mint a 40. sírban - az ott előkerült két S végű hajkarikán kívül - fellelhető különböző egyszerű gyöngyök. A 30. sírban (ahol a bronz karperec volt!) ugyancsak a nyakláncra utaló, hat darab színpompás gyöngyöt találtunk. Érdekes lelet volt még a 31. és a 31/A. sírokban - az S végű hajkarikákon kívül - előkerült 18 db csigaház is. Különleges lelet lehetett viszont a 26. sír bronz karpereces koponyája mellett, hegyével felfelé elhelyezett kés megmaradt vaspengéje. Talán ez is egyfajta pogány kori rontáselleni népszokásra utalhatott, csakúgy, mint a 14. sír közelében feltárt vaddisznó- és kutyacsontok is.35 Az itteni több felnőtt korú, általában női csontváz mellett kisebb, illetve serdülő korú gyermek csontvázmaradványai is voltak. Ezek családi temetkezések lehettek. Több sírnál mind a két kart, vagy helyenként csak az egyiket a deréknál keresztben helyezték el.36 Végső soron úgy tűnik, hogy az egyszerűbb mellékletekkel rendelkező, bolygatott és részben kirabolt itteni sírokba egy szegényebb falusi, a régebbi szakirodalom szerint köznépnek nevezett 10-11. századi fonyódi népesség temetkezhetett a Sándor utca 26. számú telkén, feltehetően már a 10. század első felétől.37 Összegzés A150 éves présház környékén lévő homokbányában, 1996-1998 között folytatott leletmentésünk során megállapíthattuk, hogy az 1800-as évek közepétől a napjainkig ott folyó bolygatások, illetőleg homokhordás következtében egy nagyobb létszámú 10-11. századi temető került megsemmisítésre. Az ottani elpusztult temető korát és részben jellegét hat sír csontvázmaradványai, illetőleg a temetkezés (5. sír) bronz S végű hajkarikás mellékletei és a részlegesen megmaradt - koporsót helyettesítő - kőpakolások alapján határozhattuk meg.38 Hasonló jellegű 10-11. századi temető 54 sírját, illetőleg sírmaradványait sikerült feltárnunk 2001-ben, a 150 éves présház temetőjétől É-ra, kb. két km-re lévő Sándor utca 26. számú telek homokdombján. Ez a domb - az előkerült kerámialeletek alapján - már a római korban is lakott volt.39 Ezen rómaiak által is használt, enyhe lejtésű domb tetején és a Ny-i oldalán létesített 10-11. századi sírokba temetkezett Fonyód falu korai népessége. Ennek a temetőnek megtaláltuk a - nagyobb részben 35 A14. sír környéki sírok üres területéről kerültek elő a kutyacsontváz maradványai, valamint egy szürkésfekete, szájával lefelé beásott korsó maradványai is. 36 Az 1., 16., 18..21., 32., 36., 41., 48. számú sírok. 37 Honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei 2013, 25-373. 38 Ilyen kőpakolással keretezett kora Árpád-kori sírokat a Bodrog- Alsóbűn, az általunk 1979-ben feltárt templom körüli temetőben figyelhettünk meg. - Magyar Kálmán: Szent István államszervezésének régészeti emlékei Kaposvár-Segesd, 2001, 36-38. (Továbbiakban: Magyar 2001) 39 A terület a 4. századi szürkésbarna korsó, és a sárgás mázas peremdarab, illetve a terra sigillata-szerű töredékek szerint római kori használatban is volt. Bodrog-Alsóbü kora Árpád-kori birtokközpontja is egy ilyen jelentős római kori előzménnyel rendelkezett. Magyar 2001.25-69. melléklet nélkül megmaradt - NyK-i tájolású, sírcsoportjából kilenc egyszerű melléklettel rendelkező sírját. Ezek többsége bronz S végű vagy sima hajkarikával (16., 29., 31., 35., 40. sír), a nőknél gyöngyből vagy kagylóból álló nyaklánccal (30., 40. sír), egynél bronz karpereccel (26. sír), illetőleg a gyűrűsujj csontján bronz gyűrűvel (16., 38., 42.) rendelkező temetkezések voltak. A viszonylag ép és nem bolygatott sírok a domb D-i szélén és a Ny-i, az építkezések által alig sértett peremrésznél maradtak meg.40 A sírok rendkívül kemény, sárga agyagban voltak és a sírfoltok javarészt nem maradtak meg. A sírsorok párhuzamosan húzódtak, bennük a Ny-K-i tájolású sírokkal. Sem koporsót, sem körben kőpakolást vagy téglanyomokat nem találtunk. Több felnőtt korú, de általában női csontváz mellett kisebb vagy serdülő korú gyermek csontvázmaradványai is voltak. Ezek családi temetkezések lehettek. Több sírnál mind a két kart, vagy helyenként csak az egyiket, a deréknál keresztben helyezték el. Pusztaszentlászló korai sírjainál is megfigyelték ezt a szokást. Fiad-Kérpuszta hasonló korú, ún. köznépi temetőjénél is voltak ilyen temetkezések.41 Egymásra történő temetkezések is voltak, így a D-i részen a 25. sírra a 29. sírt, míg a Ny-i részen a 33. sírra a 43. sírt temették rá. A 14. számú sír koponyájától három méterre Ny-ra és derékszögben hasonló távolságban É-ra egy földbeásott, törött korsó került elő.42 A korsó közelében, tőle ÉK-re három méterre egy kutyacsontváz, míg a 14. sír lábcsontjától ugyancsak három méterre egy agyaras (vad?) disznócsontváz maradványa volt. Megfigyelhettük, hogy az 51. sír és a kutyacsontváz vonalában, Ny-K-i irányban és a domb hosszúságában egy öt méter szélességű üres sáv húzódott. Ezen a területen - az említett korsó, a kutya és a vaddisznó csontján kívül - semmilyen lelet nem került a felszínre. Ez a kihagyott terület akár a temető használatához tartozó, ott folyó temetési vagy vallási szertartások színtere is lehetett.43 40 Kutatásunk során az alsó sírsorokat találtuk meg a dombtetőn egy ásónyomnyira, míg a széleken egy méteres mélységben. A dombtetőről a felső agyagos réteget az erózió is a a domb lábához hordta le. 41 Szőke-Vándor 1987, 49.; Magyar 1993, 16.; Hegyi Borbála- Varga Máté: Somogy megye 10-11. századi temetőinek és sir- leleteinek kutatása a kezdetektől napjainkig. Magyar Régészet Online Magazin 2015.Tél, 2.old. H.jegyz. Hivatkozás: www. magyarregeszet.hu. 42 Az eredetileg szájával fölfelé beásott korsót vállától fölfelé elvitte a földmunkálatok során a munkagép. 43 N. Nepper Ibolya a püspökladány-eperjesvölgyi temető 10. századi temetörészének csaknem a mértani közepén talált egy sír nélküli szabad térséget, ahol a „facölöp" (faoszlop, bálványfa) csonkját találta meg. - N. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sirleletei 1. rész (Magyarország honfoglalás- és kora-Árpád-kori sírleletei 3. sorozatszerk. KovAcs László-REvÉsz László), Budapest-Debrecen, 2002. 220.
