Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Kevey Balázs–Tóth István Zsolt: Égerlápok a Tengelici-homovidéken
ÉGERLÁPOK A TENGELICI-HOMOKVIDÉKEN (CARICI ELONGATAE-ALNETUM GLUTINOSAE W. KOCH 1926) 17- K IV: Viburnum opulus. - K III: Festuca gigantea, Ribes rubrum. - K II: Populus alba. - K I: Elymus caninus, Malus sylvestris, Padus avium. A higrofil fajok jelentős része Salicetea purpureae s.l. jelleget is mutat, ezért e szüntaxon 9,2% csoportrészesedést és 5,8% csoporttömeget mutat. Némi szerepet játszanak még egyes higrofil ruderáliák, mint a Galio-Urticetea s.l. és a Bidentetea s.l. elemek. Összehasonlítva a Tengelici-homokvidék, a Szigetköz és a Belső-Somogy égerlápjait, azt tapasztaljuk, hogy a fenti fontosabb paraméterek arányában igen nagy a hasonlóság (lásd: 1. és 3. táblázat). 3.2.3. Sokváltozós statisztikai elemzések eredményei A Tengelici-homokvidék, a Szigetköz és a Belső-Somogy égerlápjait sokváltozós elemzésekkel is összehasonlítottuk. Mind a dendrogramon (2. ábra), mind az ordinációs diagramon (3. ábra) a cönológiai felvételek a három földrajzi tájnak megfelelően három csoportba tömörülnek, amelyek egymáshoz viszonylag közel helyezkednek el. Némi kivételt képez a Tengelici-homokvidék 1. számú felvétele, amely a dendrogramon (2. ábra) Belső-Somogy felvételei közé került, az ordinációs diagramon (3. ábra) pedig a Tengelici-homokvidék és Belső-Somogy felvételei között helyezkedik el. 4. Megvitatás A Tengelici-homokvidék égerlápjai igen hasonló termőhelyi viszonyok mellett jöttek létre, mint Magyarország egyéb égerlápjai. Ennek következtében faji összetételük is igen hasonlít a szigetközi és belső-somogyi égerlápokéhoz. Egyes karakterfajok arányát tekintve azonban viszonylag nagyobb különbségek mutathatók ki a Tengelici-homokvidék és a Belső-Somogy égerlápjai között (3. táblázat). így Belső-Somogy homokvidékének égerlápjaiből mintegy háromszor annyi Fagetalia fajt sikerült kimutatni, mint a Tengelici-homokvidéken. A Quercetea pubescentis-petraeae elemek esetében viszont ezen arány fordítottját kaptuk. Ennek magyarázata nagyrészt klimatikai tényezőkben keresendő (vö. Borhidi 1961). Ugyanis a gyertyános-tölgyes övbe tartozó Belső-Somogy égerlápjai nagyrészt gyertyános-tölgyesekkel (Fraxino pannonicae-Carpinetum), az erdőssztyep zónába sorolható Tengelici-homokvidék égerlápjai pedig elsősorban gyöngyvirágos-tölgyesek- kel (Polygonato latifolii-Quercetum roboris) érintkeznek. E szomszédos erdőtársulások fajai ha nem is játszanak meghatározó szerepet az égerlápok felépítésében, de némileg bekerülnek az égerlápok magasabban fekvő részeibe, így képesek megtelepedni az égerfák vízszintből kiemelkedő gyökérfőin. Az állandósági osztályok eloszlásánál zavaróan hat, hogy a konstans (K V) és az akcidens (K I) fajok között az akcesszórikus (K III) elemeknél is jelentkezik egy harmadik kiugrás, amely feltételez egy viszonylagos heterogenitást. Mindez a fragmentációjával és az izolációval hozható összefüggésbe. Fenti vizsgálati eredmények szerint a Tengelici- homokvidék égerlápjai nem különülnek el lényegesen sem a Szigetköz, sem pedig a Belső-Somogy égerlápjaitól, ezért a Carici elongatae-Alnetum glutinosae asz- szociációval azonosíthatók, amelynek helye a növény- társulások rendszerében az alábbi módon vázolható: Divízió: QUERCO-FAGEA Jakucs 1967 Osztály: ALNETEA GLUTINOSAE Br.-Bl. et Tx. ex Westhoff et al. 1946 Rend: ALNETALIA GLUTINOSAE Tx. 1937 Csoport: Alnion glutinosae Malcuit 1929 Alcsoport: Carici elongatae-Alnenion glutinosae Kévey 2008 Társulás: Carici elongatae-Alnetum glutinosae W. Koch 1926 5. Természetvédelmi vonatkozások A Tengelici-homokvidék égerlápjait eddig alig kutatták, ezért természetvédelmi értékeikről szinte mit sem tudtunk. A vizsgált állományok fele a Németkérnél levő „Fekete-tó” szegélyén található, másik fele pedig az ettől északra elterülő „Barát-erdő” három különböző pontján van. Ezen égerlápok állapota természetvédelmi szempontból egyelőre jónak mondható. E helyeken kívül a homokvidéken többfelé is találhatók mára jellegtelenné váló égeresek, amelyek valószínűleg a talajvízszint csökkenésével párhuzamosan váltak fajszegénnyé. Félő, hogy a még jó állapotú égerlápok is egy idő után hasonló sorsra jutnak. Felméréseink során az égerlápokból hét védett növényfaj került elő: K V: Urtica kioviensis. - K IV: Dryopteris carthusiana, Thelypteris palustris. - K III: Veratrum album. - KI: Dryopteris dilatata, Dryopteris expansa, Listera ovata. E növények között különös értéket képvisel az országosan ritka Urtica kioviensis és a Dryopteris expansa. Flóraszennyező hatást fejtenek ki egyes tájidegen fásszárú és lágyszárú növények: K IV: Solidago gigantea. - K III: Fraxinus pennsylvanica. - KI: Acer negundo, Asclepias syriaca, Aster salignus, Celtis occidentalis, Erigeron canadensis, Gleditsia triacanthos, Robinia pseudo-acacia, Vitis riparia. Közülük egyelőre csak a Solidago gigantea és a Fraxinus pennsylvanica fejt ki némi zavaró hatást. Utóbbi faj bontási értékei helyenként eléggé nagyok, így félő, hogy ezen égerlápokban erősen el fog terjedni. Visszaszorítását a termő egyedek kivágásával kellene kezdeni. Az elmúlt pár évtizedben sikerült megfigyelnünk azt, hogy az 1982-től 1995-ig tartó rendkívül csapadékszegény években a vizsgált égerlápokban eltűnt a víztükör, a gyepszintben pedig igen elszaporodott az Urtica dioica. A száraz periódust azonban erősen csapadékos évek követték, s ekkor helyreállt a korábbi egyensúly, s az Urtica dioica is visszaszorult. A 1999-ben jött létre a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet, amelyben a vizsgált égerlápok fokozott védelemben részesülnek. így talán megvan a remény arra, hogy e parányi láperdőket megmenthetjük az utókor számára.
