Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Harag Mátyás: A csoma-újtelepi késő avar kori temetőrészlet
ACSOMA-ÚJTELEPI KÉSŐ AVAR KORI TEMETŐRÉSZLET 175 és 9. sírban lelt edényeknek ismerjük. Előbbi a combcsontok közül, utóbbiak pedig, oldalukra dőlve a lábfejeknél kerültek elő. Esetleges tartamukra vonatkozóan nincs adatunk. A kerámiák közül fazéknak határozhatjuk meg az első öt sír valamelyikéből előkerült és a 6. sírban talált edényt, míg a 9. sír kerámiáját, méreteit figyelembe véve, Bajkai Rozália nyomán inkább kisfa- zéknak vagy bögrének tarthatjuk (Bajkai 2014, 40.). Az ásatási napló szerint a 9. sír másik, fel nem szedett kerámiája is inkább utóbbi csoportba tartozhatott. A nagy fazekak töredékesek, egyes részeiket restaurátornak kellett kiegészítenie, míg a 9. sír edénye viszonylag épp állapotban maradt meg. Mindkét fazék lassan forgó fazekaskorongon készült, míg a 9. sír bögréjét kézzel formálták, esetlegesen utánkorongolták. A kerámiák felszínén lehetőségünk van a soványítóanyagot is megfigyelni, ezek a szórvány fazék esetében apró kavicsok, a 6. sír fazeka és a 9. sír bögréjének esetében pedig csillám vagy csillámos homok. Az edények vörösesbarna- szükésfekete foltossága utalhat arra, hogy az edények feltehetően szabályozatlan körülmények között lettek kiégetve (Herold 2004, 20.). A fazekak alját kiegészítették ugyan, de a 6. sír edényének egy aljtöredékén a körbefutó talpgyűrű maradványát is meg lehetett megfigyelni. A 9. sír bögréjének alja egyenes. A szórvány fazék vállát és hasát többé-kevésbé párhuzamosan körbefutó vonalakkal díszítették, a 6. sír edényének a peremén körben körömbenyomkodás látható. Állatcsontok Állatcsontok a temetőrészlet két sírjából kerültek elő (9. és 14. sír), a deréktól lefelé, a lábak tájékán. A 9. sír halottjának bokáira keresztbe fektettek állatbordát, amihez hasonló jelenséget a Madaras-téglavetői avar temetőben is megfigyeltek (Rácz 1999, 348). Az archeozoológiai anyag elveszett, így az állatcsontok meghatározásánál egyedül az ásató megállapításaira hagyatkozhatunk. A bordákhoz (9. és 14. sírok), combcsonthoz (9. sír) lapockához (9. sír) értékes hús tapad, így ezekre ételmellékletként tekinthetünk (Vörös 1999, 54.),a károsak a 9. sír csirkecsontjaira is, de a 14. sír egész szárnyasaira már inkább temetési áldozatként. A sírba helyezett lapocka az ásató szerint kecskéé vagy juhé lehetett, míg bordák és combcsont feltehetően szarvasmarhához tartoztak. Utóbbi mellett szól az is, hogy ló combcsont ritkán kerül ételmellékletként sírba (Vörös 1999, 54.). A 14. sír szárnyasai közül a kisebb csontváz tyúké, a nagyobb lúdé lehetett. Összegzés Az elmondottak alapján kétségtelen, hogy mindkét sírcsoport egy nagyobb kiterjedésű avar kori temetőhöz tartozik. Az északabbra fekvő sírokat a leletanyag alapján a 8. század első fele és a 8-9. század fordulója között áshatták, tehát nagyjából ugyanabban az időszakban, mint a Kapospula területén (Garam 1971, 100-102.) és a toponári temetőhöz tartozó 33. lelőhelyen (Bárdos 1978, 42-43.) feltárt temetkezések egy részét. Noha a délebbi sírcsoport esetében pontosabb datálásra nincs lehetőség, a sírok vélhetően késő avar koriak. A Kapos-folyó völgyében, főleg annak somogyi szakaszán több késő avar kori temetőt illetve temetőrészletet is ismerünk, köztük olyanokat is, amelyekben a 9. század elejére keltezhető leletek is megtalálhatóak (Szőke 1992, 895.; 897.). További kutatások deríthetnek majd fényt arra, hogy a 9. század elejének történései mennyiben befolyásolták a helyi népesség életét. Ebből a szempontból igen nagy jelentősége van annak is, hogy a Dunántúl legdélebbi, bizonyíthatóan Karoling-kori temetője Kaposvár határában került elő (Bárdos 1985, 18.).
