Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Harag Mátyás: A csoma-újtelepi késő avar kori temetőrészlet
172 HARAG MÁTYÁS 14. sír(II. tábla): Nő, adultus (30-35 éves). T: NyDNy- KÉK, sm.: 250 cm, sh.: 215 cm, ssz.: 65 cm. Bolygatat- lan, nyújtott testhelyzetű nő sírja. A sírgödör a koponya alatt lemélyített, ezért a koponya elmozdult, bal oldalára fordulva, a váz szintjénél 20 cm-rel mélyebben került elő. Jobb karja enyhén behajlítva a medencére téve, bal karja a test mellett nyújtva. A fej fölött és alatt nagy mennyiségű mészszerű anyaggal vegyes hamut és faszenet találtak, illetve mészszerű anyagdarabkákat figyeltek meg a lábaknál is. Mellékletek: 1. A jobb csecsnyúlványnál patinanyom mutatkozott, a baloldali a járomíven is. Egyetlen fülbevaló került elő, ovális, csüngő nélküli (elkallódott). 2. A bal csukló mellett bikónikus, sötétszürke, díszítésén orsógomb (á.: 4 cm, m.: 2 cm). 3. A bal lábszár külső oldalán feltehetően szarvasmarha csigolyája és bordája. 4. Ugyanitt, a lábfejhez közelebb két szárnyas csontváza (csirke és lúd?). 15. sír: Meghatározhatatlan nemű. T: feltehetően Ny-K, sm.: kb. 200 cm, sh.: ismeretlen, ssz.: ismeretlen. Teljesen elpusztított sír. Leletanyag nem került elő. Temetkezési szokások A temetőrészlet földrajzi elhelyezkedése A Kapós-völgye nyugat-keleti irányú somogyi szakasza két kistáj, a völgyet délről határoló Zselici dombvidék és a számos patakvölggyel szabdalt, lan- kás Külső-Somogy találkozásánál fekszik. Az avar kori temető a Kapós-völgy bal (északi) oldalán helyezkedik el, körülbelül 20 méterrel magasabban és mintegy 500 méterre a Kapos egykor mocsaras, mára azonban kiszárított és szántóföldként hasznosított árterétől. A lelőhelytől északra és keletre folyó patakvölgyektől is hasonló távolság és mintegy 10 méternyi szintkülönbség választja el. A temető tehát magaslaton, vízmentes területen helyezkedett el (3. ábra). A temetőhöz tartozó települést egyelőre nem sikerült a felszíni nyomok alapján azonosítani. A sírok tájolása A temető északi részén több Ny-K-i irányú sírsor rajzolódik ki. Ennek a sírcsoportnak a sírjai a bemérések és a térkép adatai szerint megközelítőleg É-D-i és ÉNy-DK-i tájolásúak, illetve ez utóbbi tengelytől északnak térnek el. A délebbi részen feltárt sírok közül a 12. sír megközelítőleg É-D-i tájolású, a 13., 14. és 15. sírok a Ny-K-i tengelyhez illeszkedhettek, bár csak a 14. sírról vannak adataink (NyDNy-KÉK). Az avar kor kései szakaszában a sírok tájolása igencsak változatos és sokszínű, akár egy régión belül is (Tomka 1975, 63-64). Az eddig publikált Kapós-völgyi temetőrészletekben az uralkodó irányítás a megfigyelt Ny-K-i (Melhárd 1904, 241.; Bárdos 1978, 29.). A sírok formája, mélysége és méretei Az ásatási dokumentációban csak a 9. sír formájáról tettek említést, ami a leírás szerint téglalap alakú, szögletes sarkú aknasír volt. Feltehetően az összes többi temetkezés is hasonló lehetett. A temetőrészletben a síroknak mai felszíntől mért, átlagos mélysége 200-210 cm között mozog, a legsekélyebb sírt 120 cm mélyen (12. sír), a legmélyebb sírt 290 cm mélyen (11. sír) találták. A temetőrészlet mélyebb sírjai között találjuk a bronz övvereteket is tartalmazó 9. sírt is. A sírok hosszúságáról és szélességéről jóval kevesebb adat áll rendelkezésünkre, ugyanis a bolygatott vagy elpusztított sírok esetében is csak a sírmélységet tudták feljegyezni. A sírok átlagos szélessége 60-61 cm, átlagos hosszúságuk 207-208 cm körül mozog. A legnagyobb méretű sír a bronz övvereteket is tartalmazó 9. sír a maga 3,86 m3-vel, míg a legkisebb sír a 12. sír, a maga 1,44 m3-vel. A sírok bolygatása A csornai temető esetében mindkét sírcsoport első sírjait löszkitermelés közben pusztították el. A feltárt sírok esetében az ásató nem figyelt meg sírrablásra utaló rablóaknákat, a maradványokat is háborítatlanul találta a sírgödrökben, tehát bolygatatlan temetkezéseket tártak fel. Koporsóhasználatra utaló nyomok A temetőrészlet egyik sírjából sem kerültek elő koporsóhoz tartozó vasalások. Két esetben (10. és 14. sírok) a sírokban, a csontvázak fölött és alatt faszenes-hamus rétegeket is megfigyeltek, amelyhez hasonló jelenségeket többek között már Török Gyula is koporsómaradványokként értékelte (Török 1973, 9.). Ugyancsak koporsó jelenlétére lehet következtetni a csontok és a leletek elmozdulásából is, ha a bolygatás nyomait nem lehet felfedezni (Tomka 1977-78, 48-49.; 51-52.). A 9., 10. és 11. sírok kapcsán jegyezték fel a koponya elmozdulását, a 10. sír esetében pedig rajzon jelölik a jobb alkar rendellenes helyzetét. Mindezek azonban csak jelentéktelen elmozdulások a 14. sírban megfigyeltekhez képest, ahol a koponya a váztól távolabb került elő, a 9. sírban pedig az edények oldalukra dőlve kerültek elő. A sírok végeiben megfigyelt lemélyítések (9.; 10. és 14. sírok) is koporsó meglétével hozhatóak összefüggésbe (Tomka 1978, 52-53). A sírokban a csontvázak fölött megfigyelt és egy esetben (8. sír) a halott lábánál talált kisebb kupacnyi mészszerű anyagról nem jelenthetjük ki biztosan, hogy a koporsó maradványa, mivel nem rendelkezünk anyagmintával. A halottak sírba helyezésének módja A csornai temetőrészletben kivétel nélkül, csontvázas (korhasztásos) temetkezéseket tártak fel. A halottakat a hátukon fekve, kinyújtva helyezték sírba. Az elhunytak kezei jobbára a test mellett, nyújtva feküdtek (8., 9., 11. sír), míg a 14. sírban a halott jobb kezét a medencére helyezték. A 10. sír esetében a bal kéz a test mellett volt, de a jobb alkarcsontok bomlás közben a koporsó üregében vagy állatjárásnak köszönhetően elmozdulhattak.
