Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Bondár Mária: A késő rézkori fémművesség emlékei a Kis-Balaton területén és tágabb térségében
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 04: 109-116 Kaposvár, 2016 A késő rézkori fémművesség emlékei a Kis-Balaton területén és tágabb térségében BONDÁR MÁRIA MTABTK Régészeti Intézet, 1014 Budapest, Úri u. 49., e-mail: bondar.maria@btk.mta.hu Bondár, M.: The Late Copper Age relics of metalwork in the Little Balaton and surrounding area. Abstract: This paper collects the relics of metalwork in the Little Balaton and surrounding area, with the probably most outstanding find of the Late Copper Age metalworking. The article covers the Vörs diadem and its problematics and possible resolutions (e.g. the sex of skeleton, the raw material of diadem and the localisation of the site). Keywords: Late Copper Age, Baden complex, Metalwork, jewellery, diadem of Vörs, society A vizsgált terület kutatási helyzete A Kis-Balaton és a Balaton déli partvidéke évtizedek óta a jól kutatott területek közé tartozik. A Balaton délnyugati csücskéhez csatlakozó terület, a Fenékpuszta és Balatonhídvég közötti térség a XVIII. század végéig mocsaras vízterület, a tó természetes vízszűrője volt. A XIX. század végén a Balaton déli partján futó vasútvonal és a Sió-zsilip megépítése jelentős ökológiai változásokat eredményezett a vízháztartásban. A Kis-Balaton mocsaras térsége elveszítette vízszűrő funkcióját, a Zala hordaléka közvetlenül a Keszthelyi-öbölben rakódott le és a mezőgazdasági termeléssel összefüggő kémiai szennyezéseket sem tudta csökkenteni a Balaton „előszobája”. Mindennek következtében a huszadik század hetvenes éveinek elején ökológiai katasztrófa fenyegette a Balaton vízrendszerét. Az eredeti állapotok helyreállításához a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kidolgozta a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer" programját, amely két ütemben valósulhatott meg. Elsőként a Hídvégi-tározó 1870 hektárnyi területe készült el, amelyet 1985-ben elárasztottak. All. ütem a Fenéki-tó 5000 hektáros területének elárasztása, a 2000-es évek közepén valósult meg. Ezt a komoly természetvédelmi rekonstrukciós munkát terepbejárások és nagyléptékű régészeti leletmentések is megelőzték, ennek köszönhetően minden korszakból jelentős lelőhelyek láttak napvilágot. Az I. ütem építése előtti régészeti munkákat a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA Régészeti Intézetének munkatársai végezték.1 A II. ütem régészeti feltárásait a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, elsősorban a keszthelyi Balaton Múzeum régészei valósították meg. A kilencvenes évektől szisztematikus terepbejárások derítették fel a tervezett M7 autópálya nyomvonalát,2 majd a fontosabb csomópontokon, agyagnyerő helyeken régészeti feltárásokat is végezhettek a területileg illetékes múzeumi szakemberek és az MTA Régészeti Intézetének munkatársai.3 A Kis-Balaton környékét is érintő projektben nagy területek feltárása során új lelőhelyeket és nagymennyiségű leletanyagot találtak a régészek szinte minden korszakból. A késő rézkori fémművességről A késő rézkori fémtárgyak - bár kerültek elő újabb, jelentős darabok - nem gyarapodtak olyan mértékben, mint ahogy az remélhető lett volna e nagyléptékű terepmunkáktól. A korábbi időszak tömör, sok fémet tartalmazó, öntött rézcsákányainak tömegéhez és aranytárgyainak számához viszonyítva a késő rézkori fémtárgyak mennyisége minimális mind a hazai, mind a környező országok területén. Ajelenség okát nem ismerjük. A kutatók általános véleménye szerint ez két módon magyarázható: vagy megváltozott a késő rézkori közösségek szemlélete a fémeket illetően (nem tartották fontosnak, értékhordozónak), vagy kimerültek a korábbi nyersanyag lelőhelyek. Természetesen mindkét magyarázat elképzelhető. A kérdés eldöntéséhez a fémfeldolgozás technológiájának ismerete és a nyersanyagforrások felderítése vihetne közelebb, de jelenleg még ez sem megoldott. Nem ismerjük a középső rézkori fémfeldolgozás pontos technológiáját. Nem ismerjük a rézcsákányok öntőformáit, az aranycsüngők és korongok öntési/kalapá- lási módját. A rézkorban létesített bányát csak néhány helyről ismerünk (Aibunár, Rudna Glava, Majdanpek, Brixlegg). Szokták még említeni a Mecseket és Recsk térségét a Mátrában is a rézérc lelőhelyek (azurit, malachit) között, de nincs tudomásom olyan analízisről, amely vizsgálta volna pl. a Kárpát-medencében előkerült réztárgyak és az említett - minden bizonnyal nem a rézkor óta használt - magyarországi hegységek nyersanyaga közötti kapcsolatot. 2 BondAr-Honti-Kiss 2000, 93-97, 1,2a, 2b táblázat 3 BondAr-Honti-Kiss 2000, Honti et al. 2002, Honti et al. 2004 (ez a három beszámoló önálló kötetként is megjelent a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és az MTA Régészeti Intézete közös kiadványaként, a Nemzeti Autópálya Zrt támogatásával 2004-ben (KirAly (szerk.) 2004), Honti et al. 2006, Belényesy- Honti-Kiss (szerk.) 2007 1 Költö-VAndor 1996.
