A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Sümegi Pál - Náfrádi Katalin - Jakab Gusztáv - Persaits Gergő - Törőcsik Tünde: A Baláta-tó környezettörténete
A BALÁTA-TÓ KÖRNYEZETTÖRTÉNETE 27 gozásokra van szükség, hogy a medence teljesebb holocén fejlődését fel tudjuk tárni, vagy megértsük, hogy miért nem rakódott le üledék a holocén első szakaszaiban ebben a jégkori szélbarázdában. Ugyanakkor az már egyértelműen megállapítható, hogy a Baláta-tó és a Balaton (de még a Kis-Balaton) tavi rendszere között sem volt szoros hidrológiai, hidrogeológiai kapcsolat, mert a Balaton és a Kis Balaton kifejlődése, tavi rendszere már a holocén kezdetén is kialakult. Sőt a balatoni részmedencék, köztük a Kis- Balaton medencéjében kifejlődött legjelentősebb tavi vízborítás és vízfelület kiterjedése a középső-bronzkort követően már létrejött. Mind a nagy-bereki és mind a kis-balatoni részmedence területén igen jelentős, 106-108 méteres magasságot meghaladó vízállások kialakulását lehetett bizonyítani a bronzkor előtt is és a késő - bronzkor folyamán (Sümegi et al. 2004, 2008). Mivel ezekben a magas vízállású szakaszokban - az eddigi adatok alapján - nem képződött üledék a Baláta-tó medencéjében így jelenleg kizárható a közvetlen hidrológiai kapcsolat a balatoni részmedencék és a balátai üledékgyűjtő medence között. A környezettörténeti adatok azt jelzik, hogy a vizsgált területen az elmúlt 3000 év éghajlati változásai során az erdők összetétele többször erőteljesen megváltozott, de a terület alapvetően erdősült maradt és a legszára- zabb-legmelegebb éghajlati szakaszokban is csak akkor szorult vissza az erdőborítás, ha az agárgazdálkodás érdekében a fákat kitermelték a területről. Három jelentős felmelegedési ciklust lehetett kimutatni proxy adatok alapján (római és a viking optimum, valamint a XVIII. század második felében kialakult hőmérséklet-emelkedés). A legerőteljesebb hatással a lápra a XIII. századi felmelegedés volt, ezt bizonyítja az ekkor kialakult tőzegégés is, de valószínű, hogy ebben is erőteljes szerepet játszhatott a lápot övező erdőterületek irtása, és az ennek nyomán lejátszódó mikroklíma változás, a lokális páratartalom erőteljes csökkenése. Ez a környezettörténeti adat a Baláta-tó lápos tavi rendszere és a környező erdőterületek közötti mikroklimatikus kapcsolat fontosságára hívja fel a figyelmet, és azt mutatja, hogy a láp hosszú távú védelmét nem oldhatjuk meg a környező erdőterületek védelme nélkül. Ezt erősíti meg Borhidi Attila éghajlati kutatásai is, amikor rámutatott a száraz-mediterrán és a kontinentális éghajlati hatások szerepére a tó kiszáradásában, az 1940-es években, amikor is a lápot környező erdőkben igen jelentős háborús rablógazdálkodás folyt, így a páratartalom megtartásában alapvető szerepet játszó, lápot övező erdőterületeket is megbontották és ennek nyomán a láp kiszáradása is felgyorsult. Kiemelkedő jelentőségűek a jelenleg és közeljövőben zajló éghajlati változások hatásainak megelőzésében ezek a környezettörténeti adatok és klimatológiai vizsgálatok, mert a jelenleg zajló felmelegedés hatását csak úgy csökkenthetjük, ha a láp körül kialakult erdőket nem bolygatjuk meg és a láp partján zárt cserjeszinttel rendelkező puha és keményfás erdők kialakulását lehetővé tesszük, a lehető legszélesebb sávban. Ezzel a zárt erdőburokkal a láp felszínének kiszáradását, vízvesztését minimalizálhatjuk. A késő-vaskori és császárkori felmelegedés növényzeti változásai is figyelemre méltóak voltak, mert egészen a Krisztus utáni III. századig a napjainkban jelentkező felmelegedést is meghaladó hőmérsékleti maximumok és 700 mm alatti éves csapadékbevétel ellenére is erdősült maradt a terület a késő-császárkori erdőirtásig, a pannoniai római agrárium és erdőgazdálkodás megváltozásáig. Irodalom Balogh, M. 1983: A Velencei-tó nyugati medencéjének úszólápjai és hatásuk a tó vízminőségére. Kandidátusi értekezés, MTA- VITUKI, Budapest, p.110. Balogh, M. 2000: Az úszólápi szukcesszió kérdései I. Kitaibelia 5. pp. 9-16. Braun, M., Sümegi, P., Szűcs, L. és Szöör, Gy. 1993: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis). Jósa András Múzeum Évkönyve, 33- 35. pp. 335-366. Barber, K. E., Chambers, F. M., Maddy, D. & Brew, J. 1994: A sensitive high resolution record of the Holocene climatic change from a raised bog in northern England. Holocene, 4. pp. 198-205. Bennett, K. D. 1992: PSIMPOLL - A quickBasic program that generates PostScript page description of pollen diagrams. - INQUA Commission for the study of the Holocene: working group on data handling methods, Newsletter 8. pp. 11-12. Bennett, K. D. 1994: Confidence intervals for age estimates and deposition times in late-Quaternary sediment sequences. The Holocene, 4. pp. 337-348. Berglund, B.E. & Ralska-Jasiewiczowa, M. 1986: Pollen analysis and pollen diagrams, pp. 455-484. In Berglund, B.E. ed. Handbook of Holocene palaeoecology and palaeohydrology. John Wiley and Sons Press, Chichester. Birks, H. J. B. & Birks, H. H. 1980: Quaternary palaeoecology. Edward Arnold Press, London. Borhidi, A. 1968: Dynamical changes of free floating water-plant communities of different N-sources in the Nature Reservation Area of Baláta-Pond - Acta Biologica Hungarica 19. p. 523. Borhidi, A. 1970: Ökologie, Weltbewerb und Zönologie des Schilfrohrs (Phragmites communis L.) und die Systematik der Brackröhrichte. Acta Botanica Hungarica, I6. pp. 1-12. Borhidi, A. & Járai-Komlódi, M. 1959a: Die Vegetation des Naturschutzgebietes des Baláta Sees. - Acta Bot. Acad. Sei. Hung. 5. pp. 259-320. Borhidi A. és J. Komlődi M. 1959b: A csapadék- és vízszint-in- gadozás összefüggése a Baláta-tó természetvédelmi területén. (Zusammenhang der Niederschlags- und Wasserstandsfluktuation auf dem Naturschutzgebiet des Baláta- Teiches). Időjárás, 63. pp. 225-229. Borhidi A. ésJ. KomlódiM. 1960: A Baláta-tó növényvilága. Természet- tudományi Közlöny, 91. pp. 501-503. Bronk Ramsey C. 2001: Development of the Radiocarbon Program OxCal. Radiocarbon 43. pp. 355-363. Casagrande, A. 1947: Classification and Identification of Soils. Proceeding of American Society of Civ. Engeeners. 78. pp. 783-810. Dansgaard, W., Johnsen, S.J., Clausen, H. B., Dahl-Jensen, D., Gundenstrup, N. S., Hammer, C.J., Hvidberg, C. S., Steffensen, J.P., Sveinbjörnsdottir, A. E., Jouzel, J. & Bond, G. 1993: Climate instability during the last interglacial period recorded in the GRIP ice core. Nature, 364. pp. 218-220.
