A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között
118 HORVÁTH TÜNDE jelenít meg (Dimitrijevió 1976). A kultúrához való tartozásuk is bizonytalan, mivel maga az időszak, benne a Balaton-Lasinja kultúrával is számos változáson ment keresztül. Magyarország területén a Furchenstich-díszítésü idol-töredékeket soroljuk biztonságosan ebbe a középső rézkor végi „kevert” időszakba (pl. Becsvölgye, Nagytarcsa, Bagód: Havasi 2006; Kalicz 2007). Közös jellemzőjük az, hogy nőket ábrázolnak. A leleteket általában derék-csípő-lábrészükön törött darabokként azonosítják (ebben a régióban törnek, és ezek maradnak meg a települési objektumokban). Teljes testfelületükön dúsan bekarcolt, fehér meszes berakással díszített vonalak láthatók, amelyek talán ruhát, talán testfestést/tetoválást jelenítenek meg. A Graz-iellá-nak nevezett ausztriai leletből feltételezhető, hogy nyúl- ványszerűen, talán a nyakat, talán a sematikus fejet ábrázolva végződtek (Ruttkay-Kramer 2004). További érdekességük a paleolitikum/korai neolitikum-törés (összefoglalóan Id. pl. Fekete 2004) után visszatérő fizikai/anatómiai jellegzetességük, több leleten a zsír- farúság (steatopygia) ábrázolásával (hasonlóan még a Tripolje-Cucuteni kultúrában vele egy időben is, annak Cucuteni B—Tripolje B2-C1 fázisaiban, vő. Cucuteni Culture Art and Religion 2009, Cat. 213-215, 217, 222-226, 238-239, 241,249). A középső rézkor vége időszak kezdete egyértelműen azonosítható egy olyan éghajlati változás kezdetével, amikor a korábbi letelepedett, elsősorban földművelő kultúrák állattartásra és mobilisabb életmódra térnek, a keleti steppén megjelennek az első nomád kultúrák (Horváth 2011: 95-96). A feltehetően kiszámíthatatlan, romló éghajlattal rendelkező hosszú periódusban, amely egészen a középső bronzkor kezdetéig tartott, kisebb-nagyobb javulások is voltak, ám a 4200/4000-2200/2000 BC közötti időszakot leginkább a földművelésre és a letelepedett életmódra kedvezőtlen éghajlat-ingadozás határozta meg. Talán nem véletlen, hogy a paleolitikum után ez a második olyan időszak az emberiség történetében (Horváth 2014a), ahol az éghajlat hatása kimutatható és egyértelmű korrelációt mutat az ember anatómiai/fizikai felépítésével is. Bár a zsírfarúság feltehetően a korai neoli- tikum időszakában közel-keleti rítuselemként került a Kárpát-medencébe (nem biztos, hogy zsírfarú nők is eljutottak valójában a Kárpát-medencébe), attól eltérően ezek az idolok Északnyugat-Európára jellemzőek, és északnyugati irányú helyi (hegyi?) hatást jelentenek a Kárpát-medence területén, tényleges zsírfarú nők megjelenésével a saját populációjukban (ugyanezen a szálon a rézmüvesség és az alpi fém megjelenésével). Az éghajlati jelenség és az erre adott testi változás az ember anatómiai felépítésében, valamint ennek a mentális-esztétikai hasznossággal való összekötése „szépségeszményként” talán összekapcsolható az állattartás előretörésében az ugyancsak zsírfarú vagy zsírfarkú, feltehetően már szövés-fonásra is alkalmas gyapjat adó juhfajok megjelenésével is, amely szintén erre az időre tehető (vő. pl. Jordanów-Sl^ski, középső rézkor végi juhszobor ábrázolásával, Wohin die Toten gehen 2000: Abb. 69; Horváth 2006: 48. kép) (1. Tábla: 1). Ugyancsak érdekes klímatörténeti és anatómiai folytonosságra utal a zsírfarú női idolok megléte a Baden kultúrában (pl. Tököl: Kalicz 2002: Abb. 9:5, Abb. 11: 3; Vucedol: Kalicz 2002: Abb. 20, Salacea: Kalicz 2002: Abb. 23: 3-4) (2. Tábla: 1). Mindezektől függetlenül, ahogy a településrégészeti kutatásokon nem sikerült ezzel az időszakkal és a késő rézkori Boleráz időszakkal folytonosságot kimutatni (Horváth 2014: 2. fejezet), úgy az idol-plasztikában sem találunk egyetlen olyan vonást sem a nő-ábrázoláson és a néha feltűnő zsírfarúságon kívül, amely a megelőző korszakból a késő rézkorba öröklődne a Kárpát-medencében. 1.2. Késő rézkor A késő rézkor kezdetét a Kárpát-medencén belül a Boleráz kultúra felbukkanásától számítjuk, kb. 3600/3550 BC körűitől. A kultúra kifejlett formában, a Duna vonalát követve, észak-északnyugati irányból érkezik. Lelőhelyei nem fedik le az ország teljes területét, inkább bizonyos fajta folyók/vizek menti koncentrációt mutatnak (Horváth 2009, Horváth-Svingor 2014). A kialakulási (morva) területen feltűnő szórthamvas és urnás, ún. hosszú földhalmok alatti temetkezések szokása (Baldia et al. 2008) a Kárpát-medencébe érve annyiban módosul, hogy az egyetlen önálló temetőben, Pilismarót-Basa-harcon már nem emelnek halmokat, pusztán kőpakolással jelzik a sírokat, és a temetkezések száma alapján ez egy sík, nagy sírszámú temető (Torma 1973), nem pedig megalitikus tradíciókat őrző, több személyt rejtő kollektív földhalmos temetkezés. Ezen kívül néhány, településeken előkerült csontvázas temetkezés (vagy áldozat?) tartozik a kultúrába (Balatonőszödön és Balatonlellén, Id. Horváth-Köhler 2012), amelyek azonban már Baden-hatást mutatnak (a gödrök leletanyaga Boleráz IB-C-Baden MA anyaggal kerültek elő). M. Furholt volt az első, aki a Boleráz és Baden, azaz a korai és a késői emlékanyagot megpróbálta egymástól leválasztani, és az ebből adódó konzekvenciákat levonni. Arra jutott, hogy a tipikus badeni idolok nem fordulnak elő sem Ausztria, sem Morvaország területén: ez volt az első érvek egyike a Boleráz-Baden koherencia ellen (Furholt 2008: 618). Valójában van néhány atipikus (nem női, fej nélküli) idol az „északi” elterjedési területen is (a legészakibb előfordulásuk Brno-Lísen és Vel’ka Lomnicá/Kakaslomnic, egy szélességi fokon fekszenek: 49° N, vő. Horváth 2010: Abb. 12) (2. Tábla: 5; 3. Tábla: 1). Balatonőszödön 13 idol közül három olyan gödrökben került elő, amelyek Boleráz IB-C-Baden IIA átmeneti anyaggal voltak leirhatók. Elmondható tehát, hogy a Boleráz kultúra a Baden-komplexum részeként, de még önálló, Baden előtti időszakában (3600-3350 BC közt) nem készített emberi plasztikát, csak állati figurákat. Ezek a figurák feltűnően nagy méretűek, ahogyan az a középső rézkor végi időszakból, pl. a már említett Jordanów kultúrából származó zsírfarú juh-szobor esetében ismert számunkra (1. Tábla: 1). Itt tehát lehetett
