A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Kovács-Hajdu Katalin - Nagyapári Nikolett - Bende Zsolt - Lengyel Gábor - Sovány Krisztina - Görföl Tamás - Valovics Szilvia - Lanszki József: A Kaposvári Egyetem parkjának állatvilága
A KAPOSVÁRI EGYETEM PARKJÁNAK ÁLLATVILÁGA 103 Következtetések A területen összesen 177 gerinctelen faj jelenlétét mutattuk ki, melyből 19 volt védett és 3 inváziós faj. Közülük kiemeljük a ritka és impozáns szegélyes futrinkát (Carabus marginális), melynek hazánkból nagyrészt csak Somogyból vannak adatai (Horvatovich 1981, 1990, Merkl és Vig 2011). A Glomeris pustulata fajt korábban csak a Bakonyból és a Börzsönyből írták le (Jermy 1942, Korsós 1997). Az imádkozó sáska (Mantis religiosa) bár nem számít ritkaságnak, előfordulását főként a Zselicben és Belső-Somogyban említik (Ábrahám 1993). A veszélyeztetett fajként számon tartott törtcsápú méh (Systropha (Eucera) curvicornis) előfordulása a közelben a Boronka-mellékén (Józan 1992) és a Dráva-mentén ismert (Józan 1995). Az orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) is a ritkán kimutatott fajok közé tartozik. Kétéltűek közül 4, hüllők közül 5 faj jelenlétét mutattuk ki. Somogy megyei előfordulásaik ismertek (pl. Marián 1957, Majer 1992a, 1992b, Puky et al. 2005, Ábrahám 2009). A madarak közül 100 fajt figyeltünk meg, melyből 9 volt fokozottan védett. Előfordultak közöttük Somogy megyében közönséges és ritkán leírt fajok egyaránt (Földváry 1929, Fallon-Kund 1948, Nagy és Pintér 1994, Purger és Fenyősi 2001, Haraszthy 2014). A parkban 52 faj volt jelen fészkelőként. Érdekes lehet a hazánkban szórványosan előforduló tüzesfejü királyka (Regulus ignicapilla) megfigyelése, melynek Baranya megyéből költése is ismert. A madarak tekintetében gyakoriak a generalista fajok, pl. mezei veréb (Passer montanus), széncinege (Parus major), de olykor alkalmi „vendégként” vízimadarakat is megfigyeltünk, mint pl. a bakcsót (Nycticorax nycticorax), a nagy kócsagot (Egretta alba) vagy a vörös gémet (Ardea purpurea). Érdekes adat a daru (Grus grus) vagy a vándorsólyom (Falco peregrinus) megjelenése a park felett. A darvak a Dunántúlon ritkábban fordulnak elő, mint az Alföldön, de szórványosan láthatók kisebb csapatok (birding.hu adatok), a park felett köröző csapataikat többször is megfigyeltük. A vándorsólymok közül korábban kóborló egyedeket lehetett megfigyelni, de ma már az országban több helyen költ (Haraszthy 2014). Az emlősök közül a 35 megfigyelt fajból 17 volt védett, közülük egyik sem számít ritkaságnak Somogy megyében (Lanszki és Purger 2001, Heltai et al. 2010, Purger 2013). A parkban kedvencként tartott házi macska számos ok miatt a világszerte nyilvántartott száz legproblémásabb inváziós állatfaj közé tartozik (Lowe et al. 2000). A Kaposvár-Toponár területén (Purger 2005) és a Kaposvári Egyetem parkjában gyűjtött bagolyköpetekre épülő vizsgálatok (Lanszki 1999, 2006, 2008) viszonylag jól feltárták a térség kisemlős faunáját (Id. Bihari et al. 2007). Újdonságok leginkább a denevérek közül várhatók. Mivel a park az évek során folyamatos változásokon esik át, az esetleges jövőbeli átalakítások alkalmával a következő kis energiabefektetéssel és anyagi ráfordítással is megvalósítható élőhelyfejlesztési javaslatokkal élünk. Célszerű lenne a fasorok és járdák mentén további átmeneti, szegély-jellegű élőhelyek kialakítása, őshonos cserjék - különös tekintettel a madarak számára táplálékot is nyújtó bogyótermésűekre - nem csupán nagyobb tömbökben, hanem térben elszórtabban való ültetésével. A meglévő és később keletkező odvas fák kímélete (természetesen az esetleges balesetveszély elhárítása mellett), kedvezően hathatna odúlakú fajok megtelepedése és megmaradása szempontjából. Bokorcsoportok által rejtett zugokban a lehullott avar, vagy száraz ágak meghagyásával több avarhoz kötődő állatfajnak is kedvezhetnénk, pl. sünöknek telelőhely kereséskor, vagy a talajfelszínen táplálék után kutató madaraknak táplálékbázist jelenthetne az avar lebontását végző élővilág. Az egynyári dísznövényekből álló ágyásokban a lehető legváltozatosabb fajösszetétel biztosításával, minél színesebb, illatosabb, lehetőleg hazai növényfajok alkalmazásával szélesíthető lenne a bevonzható rovarok köre. Érdemes lenne feldolgozni a park környezetének történetét is, ugyanis az első katonai térképezés idején (1782-1785) készült térképen szereplő jelölés szerint itt, a Festetics család birtokán egy franciakért lehetett. Összességében, a park számos faj élőhelyéül szolgál. Egyesek számára feltehetően a közelben található állattartó telepek nyújthattak kedvező feltételeket. Ilyen lehet például a védett közönséges hold- szarvú-ganéjtúró (Coprís lunaris), melynek lárvája pa- tások trágyájában fejlődik. A mezőgazdasági kártevő rovarok a környező mezőgazdasági művelés alatt álló területekről érkezhettek. Vizes élőhelyekhez kötődő madár és emlősfajok jelenlétére a közelben található Deseda-tó és patakja adhat magyarázatot. A park változatos növényzete ugyanakkor önmagában is táplálékot, búvóhelyet, fészkelő, szaporodó helyet nyújt számos állatfaj számára. Az általunk listázott fajok többségét - köztük közönséges, mindennapi fajokat - a vizsgált park körzetéből eddig nem írták le (v.ö. pl. Ábrahám szerk. 2001). További vizsgálatok bizonyára újabb fajok jelenlétét mutatják ki. Javasoljuk a meglevő adatbázis bővítését, különösen a hiányosan feltárt taxonok esetén a célzott vizsgálatok elvégzését. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Dr. Pál-Fám Ferenc Tanár Úrnak a parkban található fák és cserjék határozásánál nyújtott segítségért. Köszönjük továbbá Nagyapáti Noéminek és Nagyapáti Györgynek az ösz- szefoglaló angol nyelvre való fordításában nyújtott segítségét.
