A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Perger Gyula: Adatok Bagol András történelem szemléletéhez
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 03:227-234 Kaposvár, 2014 Adatok Bagói András történelem szemléletéhez PERGER GYULA Kuny Domokos Múzeum, H-2892 Tata, Pf. 224., e-mail: pergergyula61@gmail.com Perger, Gy.: On András Bagol’s View of History. Abstract: András Bagol’s ouvre caught the attention of the ethnographers already in the early 20th century. His sheperd's crooks, which were inlaid with wax and embellished with historical scenes or portraits of Hungarian heroes, were sought after among the wealthy collectors and public collections alike. They are pieces of art of the highest quality, in which the sheperds’ tradition of the Transdanubia is preserved. One of his works, which has been previously unknown, is kept in the museum of Győr: a sheperd’s crook with wax inlay from the year of 1877. This crook was made in honor of Kázmér Hegedűs, its central themes are, beside the customer’s family, the herds of horses on the Great Hungarian Plains and the city of Pécs. Some previously unknown letters of Bagol written to Ottó Herman verify that he was a soldier in 1848- 49 and was forced into hiding after the fall of the War of Independence. From the 1880s he resumed an active role in politics as a canvasser of the 48 Independence Party (48-as Függetlenségi Párt). One of his poems he wrote about the elections reveals his view of history, elements of which are indicated in the carvings of his many crooks as well. Keywords: sheperd art, view of history, Ottó Herman Mándoki László 1978-ban, a Somogyi Múzeumok Közleményeinek hasábjain, Bagol András Pécsett őrzött faragványainak ismertetése kapcsán vetette fel, hogy reményei szerint, írása „... nyomán más múzeumok is közreadják a tulajdonukban levő Bagol András faragványokat. Ezáltal közkinccsé válhat e méltatlanul elfeledett alkotó(k) máig fennmaradt oeuvre-je.”1 A „fel- hívás”-t követően Győrffy István szemészprofesszor az Ethnographia XCIV. évfolyamában „Adatok Bagol András botfaragó munkásságához” címen - képekkel és rajzokkal illusztrálva - tette közzé pásztorművészeti gyűjteményének négy, Bagol András által készített darabját.2 1987-ben - szintén az Ethnographiaban S. Kovács Ilona, a Néprajzi Múzeum pásztorművészeti gyűjteményének vezetője foglalta össze - akkor újszerű megközelítéssel - „Bagol András faragópásztor” munkásságát. Ugyanebben az évben az Élet és Tudomány rövid - de annál tartalmasabb cikket közölt Szelestey László tollából, „Ki volt Bagol András?”címmel.3 Az ezredfordulón, a Somogy megye népművészetét bemutató reprezentatív kötetbe a pásztorművészettel - s benne Bagol-lal - már korábban is foglalkozó Kovács Ilona összegezte mindazt, amit a jeles „faragópásztorról” s munkáiról tudni lehetett. Műveit a pásztor1 Mándoki L. 1978: 270. 2 Győrffy I. 1983: 423-431. 3 Szelestey L 1987: 1548-1549. E cikk változata újabb illusztrációkkal megjelent. Szelestey L. 2001: 26-27. művészet „Virágkor”-ának darabjaiként tartja számon, amikor „a kilencvenes években kiadott és a parasztság körében is terjedő hazafias... kiadványok hatására, a történelmi személyek és események ábrázolására is egyre több példát találunk. ”4 „Bagol András botfaragó volt. Kivadáron és a Baranya megyei Botykán szolgált pásztorként. Csak kései faragványait ismerjük, melyeket 1891 és 1903 között faragott. Sorozatban készítette a vékony botokat, fokosokat és karikásnyelet. Használatra alkalmas szerszámot alig ismerünk tőle. A faragványainak a szerkezete és mérete eltérő, viszont a formája, a technikák: karcolás, domborúfara- gás, ónöntés, színezés; a motívumok egy része és a díszítmény felépítése beleillik a hagyományba. Faragványait történelmi képekkel díszíti, amihez feltehetően a korabeli kiadványok illusztrációit használja előképként. Átfogalmazza a sajátos pásztormü- vészeti formanyelvre, vagyis a jelenetből kiemel egykét személyt és a hozzájuk tartozó jelképes tárgyat, amit felnagyít. A pásztor és betyárfigurákhoz hasonlóan a történelmi személyiségeket is egy-egy jelképes motívummal és a jellegzetes öltözékkel jellemez. Kossuth Lajos mentés, szakállas figura, fején Kossuth kalap, a kezében zászlót tart, Petőfi a Nemzeti dalt tartalmazó irattekercset fogja, Batthyány Lajos mellé szomorúfüzet farag, Lehel vezér kürtöt tart a kezében. A motívumokat megnevezi, például a szirén felirata: „ÉN HABLEÁNY VAGYOK JAJ NEKTEK MAGYAROK.” Bagol legtöbb faragványa ajándék, ezért Írja rájuk a magyarázó feliratokat.”5 Bagol munkássága már a XX. század eleje óta ismert (és elismert) volt, vagy lehetett az érdeklődő nagyközönség előtt. Malonyay Dezső munkájából6 az életrajzi adatokon kívül - dunántúli arisztokrata családok birtokain cseléd, juhász, majd öreg korában csősz - az is kiderül, hogy Bagol munkái keresett darabok lehettek a századfordulón. Nemcsak munkaadóinak készített „névre szóló" botokat, ezek tovább is ajándékozták azokat. Malonyay A magyar Nép Művészete III. kötetének végén - annak ellenére, hogy csupán egy munkájának rajzát adja7 - önálló fejezetet szentelt a „művész” Bagol Andrásnak.8 Az egyébként is anekdotisztikus életképpel indított írásban Malonyay olyan legendát teremtett, amely szinte egy évszáza4 S. Kovács I. 2001: 356. 5 S. Kovács I. 2001: 369. 6 Malonyay D. 1911: 7 Malonyay D. 1911: 111. 8 Malonyay D. 1911: 293-298.
