A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Eck-Varanka Bettina - Kováts Nóra - Benkő-Kiss Árpád - Horváth Eszter - Ferincz Árpád - Paulovits Gábor: A najádok (Bivalvia:Unionidae) elterjedésének vizsgálata a Balaton-vízgyűjtő déli oldalán
A NAJÁDOK (BIVALVIA: UNIONIDAE) ELTERJEDÉSÉNEK VIZSGÁLATA 83 A BALATON-VÍZGYÜJTŐ DÉLI OLDALÁN Adatelemzés Abefogási adatokat relatív abundancia értékekké alakítottuk, majd a statisztikai értékeléshez arkusszinusz- négyzetgyök transzformáltuk. A vizsgált élőhelyek kagylófaunáinak mintázatát klaszterelemzéssel (symmetric weighting) vizsgáltuk. A statisztikai elemzéshez az R statisztikai környezetben futó vegan programcsomagot használtuk (R Development Core Team 2013, Oksanen et al. 2013) Eredmények A 37 mintavételi ponton összesen 6 kagylófaj egye- deit találtuk meg: S. woodiana, A. anatina, A. cygnea, U. pictorum, U. tumidus valamint U. crassus. Ezek közül a tompa folyami kagyló (U. crassus) Magyarországon védett, az IUCN vörös listán veszélyeztetett fajként szerepel. A Cinege-, Endrédi-, és Tetves-patak alrendszereiben nem találtunk Unionidae egyedeket. Legnagyobb mennyiségben a Pogányvölgyi-vízfolyás- ban és a Koroknai-Boronka-vízrendszerben fordult elő amuri kagyló és a rokon Anodonta ill. Unió fajok. Összesen 17 mintavételi helyen találtunk élő kagyló egyedeket, az ezeken begyűjtött kagylók relatív abundanciáit a 2. ábrán szemléltetjük. Az összesen talált 312 egyed 42%-a a pamuki és öreglaki mintavételi pontról származó U. crassus fajhoz tartozott, ugyanakkora felmérés szerint más helyen nem voltak jelen. Az U. pictorum és U. tumidus szintén kevés helyen fordult elő, emellett mindkét fajt alacsony egyed- szám-arány jellemezte. A nagyobb testű S. woodiana az összes egyed közel negyedét tette ki, emellett a 37 mintavételi pontból 13 helyen fordult elő, vagyis a mintázott területen a legelterjedtebb volt. A másik két Anodonta faj már kevesebb ponton volt megtalálható, azonban egyedszám-arányban nem sokkal maradt el. A kagylófajok relatív abundancia mintázatát tekintve megállapítható, hogy 3 élőhely (1. csoport) jól elkülönül az összes többitől, mivel ezekben bár voltak kagylók, S. woodiana egyedeket nem találtunk (3. ábra). A 2. csoportba tarozó élőhelyeken az amuri kagyló mellett jellemzően több más faj egyedei is megjelentek, viszonylag nagyobb egyedszám arányban. A 3. csoportba sorolódó élőhelyekre az amuri kagyló dominanciája jellemző. Az élőhelyek földrajzi értelemben vett elkülönítése a dendrogram alapján nem lehetséges.
