A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Eck-Varanka Bettina - Kováts Nóra - Benkő-Kiss Árpád - Horváth Eszter - Ferincz Árpád - Paulovits Gábor: A najádok (Bivalvia:Unionidae) elterjedésének vizsgálata a Balaton-vízgyűjtő déli oldalán
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 03: 81-86 Kaposvár, 2014 A najádok (Bivalvia: Unionidae) elterjedésének vizsgálata a Balaton-vízgyűjtő déli oldalán ECK-VARANKA BETTINA1, KOVÁTS NÓRA1, BENKŐ-KISS ÁRPÁD2, HORVÁTH ESZTER1, FERINCZ ÁRPÁD1, PAULOVITS GÁBOR3 1 PE-MK, Limnológia Intézeti Tanszék, H-8200 Veszprém, Egyetem u. 10., e-mail: kovats@almos.uni-pannon.hu 2 SZTE-MGK Gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézet, H-6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 15. 3 MTAÖK Balatoni Limnológiai Intézet, H-8237 Tihany, Klebeisberg K. u. 3. Eck-Varanka, B., KovAts, N., Benkő-Kiss, Á., Horváth, E., Ferincz, á. & Paulovits, G.: Examination of the spread of the naiads (Bivalvia: Unionidae) in the south side of the Balaton- catchment. Abstract: The Unionid mussel fauna of the complex system of waterflows, situated on the southern part of the Balaton- catchment was studied. Altogether thirty-seven sampling points on nine watercourses were sampled in order to describe the mussel assemblages of these waters and to assess the actual distribution and abundance of Chinese pond mussel (Sinanodonta woodiana) populations. Mussels were found in 46% of the localities, in six out of the nine sampled watercourses. Five native and one non-indigenous Unionid mussel species were identified during the sampling campaign. The non-indigenous Chinese pond mussel was the most frequent species, occurred in 13 sampling sites and its relative abundance was 15.5% in the whole sample. Our study also revealed that fishponds are potential sources of the invasive S. woodiana in the Balaton-catchment. Keywords: fish stocking, glochidium, vector, mussel faunistics Bevezetés Az édesvízi állatok fajgazdagságát jelzi, hogy az összes állatfaj 9,5%-át adják, pedig a bolygó felszínének alig 1%-át borítja édesvíz. Ugyanakkor az édesvízi biodiverzitás indikátorai (fajszám, populációs tendenciák) az elmúlt évtizedek során egyre intenzívebb csökkenést mutatnak (Dudgeon 2010). Az IUCN listája alapján a kihalt állatfajok 42%-a puhatestű, és a jelenlegi kb. 7000 ismert édesvízi puhatestű faj 10%-a aktuálisan veszélyeztetett (Lydeard 2004). A kb. 840 édesvízi kagylófaj közül 2003-ban még csak 95 volt legalább mérsékelten veszélyeztetett, míg 2013-ra ez a szám 209-re emelkedett, amelyből 191 faj az Unionidae családba tartozik (Graf és Cummings 2007; IUCN 2003; IUCN 2013). Az amuri kagylót (Sinanodonta woodiana, Lea 1834) a Balatonban először 2006-ban mutatták ki (Majoros 2006). Mivel ekkor már idősebb példányokat találtak, bejutása feltehetően valamikor 2000 környékén történhetett meg. 2011-re a nyugati (Keszthelyi) medencében dominánssá vált (Benkő-Kiss et al. 2012). Több európai vízből leírták, hogy az amuri kagyló kompetíciós nyomása miatt egyes őshonos kagylófajok visszaszorultak illetve el is tűntek (pl. Fabbri és Landi 1999; Niero 2003). A nemzetközi trendekhez hasonlóan hazánkban az őshonos Unionidae kagylófajok többsége csökkenő egyedszámot és elterjedési területet mutat (Lydeard et al. 2004, Bódis et al. 2013), csupán az invazív amuri kagyló populációi növekednek (Bódis et al. 2013). A 2011-es balatoni adatsort összevetve egy 1992-es felmérés eredményeivel, látható hogy a Keszthelyi-öbölben az amuri kagyló teljesen kiszorította az Anodonta cygnea (Linnaeus 1758), valamint az Anodonta anatina (Linneaus 1758) fajok egyedeit (Benkő-Kiss et al. 2013). A Balaton déli oldalán lévő befolyók kagylófaunája kevéssé vizsgált, így nincs pontos információ annak összetételéről, azonban a környező vízfolyásokról már rendelkezésre állnak adatok. A Duna és a Dráva Somogy megyében található befolyóiból hét Unionidae fajt írtak le: Anodonta cygnea, Anodonta anatina, Pseudanodonta complanata (Rossmässler 1835), Sinanodonta woodiana, Unió crassus (Philipsson 1788), Unió pictorum (Linneaus 1758), Unió tumidus (Philipsson 1788) (Héra és Varga 2001). Jelen tanulmány célja, hogy a Balaton déli oldalán kijelölt vízfolyások, továbbá az ezekre települt halas- ill. horgásztavak Unionidae kagylófaunáját jellemezzük, felmérjük az invazív amuri kagyló elterjedését, illetve képet kapjunk arról, hogy a halastavak lehetnek-e potenciális inváziós centrumok. Anyag és módszer Mintavételi helyek A Balatontól délre elterülő terület gazdag vízfolyásokban, ill. halastavakban, amelyekből a Balatonba kerülő telepített halak, főképpen ponty (Cyprinus carpio L.) legnagyobbrészt származnak. Az egyes alrendszerek esetében mintát vettünk egyrészt a vízfolyásból, továbbá a vízfolyásra települt halas- ill. horgásztavakból is. Az 1. táblázatban adjuk meg a mintázott alrendszereket (vízfolyás), a mintavételi pontok koordinátáit, valamint a továbbiakban használt rövidítéseket. A vízfolyások és tavak rendszerén kijelölt mintavételi pontok elhelyezkedését az 1. ábra szemlélteti. Mintavétel A mintavételezés kézi gyűjtéssel, a vízben gázolva, ill. ahol a nagyobb vízmélység miatt szükséges volt, szabadtüdős merüléssel történt 2013. július 11-18. között. A mintavételi helyenként 5 darab véletlenszerűen kijelölt 40x40 cm-es kvadrátból felszínre hozott élő kagylókat a helyszínen meghatároztuk, az egyedszámokat rögzítettük, majd az őshonos unionidákat visszahelyeztük a vízbe. Az amuri kagyló egyedeket további vizsgálatok céljára 70%-os alkoholban konzerváltuk.
