A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)

Juhász Magdolna: Botanikai állapotfelmérés Somogydöröcske térségében (Külső-Somogy, Hungary)

68

JUHASZ MAGDOLNA

A környék növényzetéről nagy felbontású vegetációtérkép nem készült, részletes vegetációkutatás hiányában a Magyarország természetes növényzetét ábrázoló nagyléptékű vegetációtérképek (Lehmann, 1981; Zólyomi, 1989) tévedésekkel terheltek, a területen jellemző három legnagyobb kiterjedésű növényzeti típus (illír bükkös, illír gyertyános-tölgyes, égerliget) egyáltalán nem kerül említésre ezeken a térképeken. Az elmúlt évtizedben a flóra és vegetáció kutatása ezen a vidéken is felélénkült, a tanulmányok számos új adatot közölnek (Pinke et al., 2006; KirAly, 2007; Bauer és Márkus 2008; Salamon-Albert és Horváth 2009). A vizsgált területen a botanikai állapot- felmérés tájrehabilitációs célú tervezés első lépéseként történt, az alapállapot regisztrálása céljából.

Anyag és módszer

A flóra és vegetáció felmérése részletes terepbejárások során történt. A vizsgálatok 2010-ben márciustól szeptemberig tartottak. Ebben az időszakban öt alkalommal kerestük fel a területet a növényzet és növényvilág felvételezése céljából. A bejárások során 1:10000 méretarányú sztereografikus és 1:25000 méretarányú Gauss-Krüger topográfiai térképeket használtunk. A növényzeti térképen a vegetációs egységek határvonalainak rajzolása 2005-ben készült 1:10000 méretarányú légifelvétel segítségével történt.

A növényvilág elemzése során Borhidi (1993, 1995, 2003; Borhidi és Sánta, 1999) munkáit vettük alapul, valamint a FLORA adatbázis (Horváth et al., 1995) adataival számoltunk. Az elemzéseket többféle szempont szerint végeztük, jelen tanulmányban a terület ökológiai állapotának jellemzésére leginkább alkalmas paraméterek vizsgálatát közöljük, így a cönológiai csoportok, a szociális magatartástípusok és a természetességi érték szerinti elemzés eredményei szerepelnek az alábbiakban. A számítások jelenléthiány alapján (csoportrészesedés szerint) történtek. A növényfajok nevezéktana Simon (2000), az asszociációk elnevezése Borhidi (2003) munkáit követi.

Eredmények

A vizsgált terület a Koppány-völgy Gerézdpuszta és Somogydöröcske bekötőút közötti szakaszát, valamint a jobbparti ártérrel szomszédos dombsági területet foglalja magában. A terepbejárások során megállapítást nyert, hogy mind az ártérben mind pedig a szomszédos domboldalakon az eredeti növénytakaró mára jelentős mértékben átalakult. A vizsgált terület jelentős része szántó, a művelt szántóföldek között másodlagos rétek és gyepek, felhagyott szőlők és gyümölcsösök, kisebb degradált erdőfoltok húzódnak. Természetes növénytársulások fajai fellelhetők, de mindenütt zavart növényzetben, nem a jellemző cönológiai viszonyok között.

A vegetációtérképen (1. ábra) hat kategóriát különítettünk el, ezek: ártéri rétek és nádasok (facsoportokkal), dombsági erdők és származékaik, dombsági gyepek, szántók (részben fiatal ültetvények), tanya,

major (részben felhagyott). Ezek közül a három természetesebb vegetációs egységre (ártéri rétek, dombsági erdők, dombsági gyepek) vonatkozóan részletes elemzéseket készítettünk, jellemzésüket az alábbiakban ezek alapján ismertetjük.

Az ártéri rétek és nádasok a Koppány-patak és beérkező mellékvizeinek mentén találhatók (1. melléklet). A vízellátottságnak és a tájhasználatnak megfelelően változatos, többé-kevésbé átalakított élőhelyek, a természetesebb foltok mellett nemrég felhagyott szántók (parlagok) helyezkednek el (a csatornává alakított meder melletti kétoldali töltés is ide tartozik). A természetesebb növényzetet harmatkásás és pántlikafüves mocsári-vízparti növényzet, magassásrétek, mocsárrétek és ártéri magaskórósok alkotják. A felmérés évében igen sok volt a csapadék, amely az állományok természetességét némiképp javította. Leginkább természetes állapotban a dombok alján, a völgy szélén lévő források és erek növényzete van (2. és 3. ábra). A Koppány jobbparti árterének peremén fakadó szivárgó vizek és az ide érkező patakok olyan értékes növénytársulás fennmaradását is biztosították, mint a bugás sásos (

Caricetum paniculatae). A vegetációtérképen magas természetességű növényzetként jelöltük a helyet, ahol tizenkilenc zsombékot számoltunk meg, ezeket együttesen mintegy tízezer bugás sás (Carex paniculata) egyed alkotja. A cönológiai csoportok részesedését (4. ábra; 1. táblázat) vizsgálva megállapítható, hogy az időnkénti áradás és magas talajvízállás által meghatározott lágyszárú növénytársulások (nádas, magassásos, mocsárrét és magaskórós) fajai együttesen csaknem 30%-os arányban vannak jelen. A nádasok tömeges faja a nád (Phragmites australis), kisebb foltokban a pántlikafű (Phalaroides arundinacea), a vízi harmatkása (Glyceria maxima), de olyan érzékenyebb fajok is előfordulnak, mint a ha- lovány ászát (Cirsium oleraceum) és a sárga borkóró (Thalictrum flavum). Legnagyobb kiterjedésű nádas a Koppány balparti árterén lévő felhagyott szántón alakult ki, azonban ezen a helyen rendkívül fajszegény, egyhangú. A vegetációtérképen jelölt másik magas természetességű folt mocsárrét és magassásrét komplex, jellemző fajai a szürke ászát (Cirsium canum), a gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa), a réti kakukktorma (Cardamine pratensis), magasabb vízállású helyeken a mocsári sás (Carex acutiformis). A ligeterdők fás növényzetét a fehér fűz (Salix alba), a törékeny fűz (Salix fragilis) és a hamvas fűz (Salix cinerea) képviselik, ezek a fajok elegyfaként jelen lehettek a szabályozás előtti természetes erdőben is, azonban mostani tömeges jelenlétüket az antropogén bolygatás miatt kialakult pionír helyzetnek köszönhetik. Egykor a patakot kísérő természetes erdők fő fafaja az enyves éger (Ainus glutinosa) volt, a vizsgált területen ez a fafaj jelenleg nem fordul elő. Az üde (mezofil) erdők fajait a baktopp (Aegopodium podagraria), a varázslófű (Circaea lutetiana), az erdei lórom (Rumex sanguineus), a medvetalp (Heracleum sphondylium), a salátaboglárka (Ficaria verna) képviselik, ezek a fajok jelen lehettek az egykori égerligetben vagy a kiszélesedő ártéri magas-