A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Somogyi Zoltán: Erdőművelés aljnövényzetre gyakorolt hatásainak vizsgálata zselici bükkösben
60 SOMOGYI ZOLTÁN sőbe több fény szűrődik le, ami kedvez az újulatnak és a cserjefajoknak is. A lombkorona felnyílása mellett fontos szempont még a bontóvágás kivitelezése alatt történt zavarás, aminek hatására zavarástűrő fajok jelennek meg (5. ábra, 7. táblázat), mint a Rosa canina és az Alliaria petiolata. Valamint megjelent a termőhelyen a Persicaria hidropiper mint természetes pionír. E fajok terjedését, betelepedését árnyalhatja az a kép, hogy e vizsgált terület a végvágott terület mellett található. Azonban a vágásterületek gyakran a bontott állományok mellett helyezkednek el, elősegítve e fajok bevándorlását. A szűk ökológiai tűrőképességű specialista fajok részesedése, fajszáma csökkent, a kvadrátban egyedüli ilyen lágyszárúként a Lathyrus venetus található meg. Kijelenthető, hogy a fajkészlet ebben a stádiumban radikálisan nem rendeződött át, valamint a flóraelem megoszlásban sem történtek jelentős változások (3. ábra, 4. táblázat). Végvágott állományok Végvágás után a fajösszetételben jelentős változások történtek. A cönológiai csoportok között megfigyelhető a különböző fátlan társulások fajainak (pl: Glechometalia, Arction lappae) nagyobb számú megjelenése (2. ábra, 3. táblázat) illetve növekedett a nem kötődő úgynevezett indifferens fajok száma. Csökkent a társulásra egyébként jellemző Fagetalia és Querco- Fagetea fajok aránya, valamint teljesen eltűntek a Fagion sylvaticae fajai. Megfigyelhető a flóraelem összetételben az idegenhonos (adventív) flóraelemek tömeges jelenléte (3. ábra, 4. táblázat). Megjelent idegenhonos faj a Morus alba és Sorghum halepense, melyek ugyan agresszíven nem terjednek - illetve utóbbi szántóföldeken- de jelenlétük rontja a természetességet. Észrevehető a kozmopolita elemek számának emelkedése mellett a Dél-Dunántúl bükköseire jellemző délies elterjedésű fajok részarányának csökkenése. Csökkent a geophytonok (hagymás-gumós-gyök- törzses növények) egyedszáma, részesedése valamint megnőtt a rövid idő alatt végbement változásokhoz jobban alkalmazkodó hemitherophyta (kétévesek) és a therophyta (egyévesek) részesedése (4. ábra, 5. táblázat). A kompetítorok részesedésének csökkenése mellett megemelkedik a zavarástűrő és a honos gyomfajok aránya (5. ábra, 7. táblázat). Emellett még nagyobb problémát jelent a rudeális competítorok (Cirsium arvense, Calamagostris epigeios, Taraxacum officinale) és az agresszív tájidegen inváziós fajok (Erigeron canadensis, Phytolacca americana, Solidago canadensis, Stenactis annua) térnyerése, melyek többek között agresszív propagációs stratégiájuknak és a konkurrencia-szegény környezetnek köszönhetően kiszorítják a honos flóra fajait. A vizsgált végvágott területen az alábbi vágásterületekre jellemző gyom- és zavarástűrő fajok jelenlétét mutattam ki - melyek a zárt állományokban nem fordultak elő: Arctium lappa, Atropa belladonna, Chaerophyllum temulum, Cirsium eriophorum, Clematis vitaiba, Dactylis glomerata, Erodium cicutarium, Eupatorium cannabinum, Euphorbia cypariassias, Hypericum perforatum, Poa triviális, Prunella vulgaris, Rosa canina, Sambucus ebulus, Senecio sylvaticus, Tanacetum vulgare, Torilis japonica. Életformájukra jellemző hogy egy vagy kétévesek illetve évelők. Valamint közös jellemzőjük még, hogy többnyire fénykedvelők, nem erdőtársulások fajai vagy társulásokhoz nem kötődők. Fiatal állományok A fiatal állományban a lombkorona erősen záródott, így a gyepszintbe rendkívül kevés fény jut le. Ez egy fajszegénynek mondható szakasz. Gyepszintjében mindössze huszonhét fajt találtam szemben a zárt idős, illetve középkorú állományok általam felírt ötvenhat fajával. (1. táblázat). A flóraelem összetétel elemzése során kitűnik, hogy adventív flóraelemek jelen vannak a vizsgált korú állományban (3. ábra, 4. táblázat) A hagymás-gumós fajok aránya igen alacsony, csupán kétharmada a zárt idős állományban tapasztalható részesedésnek. Továbbá nincsenek jelen az egy- és kétéves életformák (4. ábra, 5. táblázat). Jelentős az agresszív tájidegen inváziós fajok 3,7, és a zavarástűrő fajok csaknem 15 százalékos részesedése (5. ábra, 7. táblázat). Továbbá a társulás karakterét meghatározó specialisták részesedése jelentősen elmarad a zárt idős korú erdőben kapott értéktől. A vizsgált tizenöt éves korig nem észlelhetők olyan a Vicio oroboidi - Fagetum-ra jellemző fajok, mint pl: Asarum europaeum, Anemone nemorosa, Galeobdolon luteum, Isopyrum thalictroides, Ruscus aculeatus, Tamus communis. Az általam vizsgált tizenöt éves állományban úgy tapasztaltam, a regeneráció nem megy végbe ezen időtartam alatt. További kérdés hogy hosszabb idő- intervallumban mennyire képes az erdő gyepszintje regenerálódni. A helyreállás mértékét feltehetően nagyban befolyásolja a propagulum források távolsága. A vágásterületek nagy száma és kiterjedése miatt azonban a Zselic erdei manapság jelentős mértékben fragmentálódtak, a kevés és egymástól elszigetelt idős állományból kérdéses a visszatelepedés lehetősége. Következtetések A munkám során az erdőművelésnek elsősorban a gyepszintre gyakorolt hatásaival foglalkoztam egy a Zselicben található bükkös erdőállományban. A vizsgált asszociáció a dél-dunántúli bükkös (Vicio oroboidi-Fagetum) ezüsthársas és szúrós csodabogyós zselici variánsa (somogyicum) (Borhidi 1984), amely a Zselicben nagy összefüggő területeket borít. A fokozatos felújító vágás (bontóvágás - végvágás - fiatal állomány) hatására az erdő fajkészlete radikálisan megváltozik: 1. Megjelennek a zavarást toleráló fajok, majd a különböző tájidegen elemek. 2. A természetes vegetáció jellemző fajainak borítása csökken: ideiglenesen visszahúzódnak, illetve véglegesen eltűnnek az
