A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Kevey Balázs: A hazai Mura-ártér fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Pouletum albae Kevey in Borhidi&Kevey 1996)
34 KEVEY BALÁZS Végül kontrollként - a fehérnyár-ligetek és a keményfás ligeterdők kapcsolatának tisztázása érdekében - bevontam a vizsgálatba a Mura-menti tölgy- kőris-szil ligetekből (Carici brizoidis-Ulmetum) készült felvételeket (vő. Kevey - Kovács 2011). E felmérési anyag szerint a puha- és keményfás erdőtársulások markánsan elkülönültek. Mindhárom táj fehérnyár- ligeteiben a Phragmitetea s.l. (1. ábra), a Molinio- Juncetea s.l. (2. ábra), a Galio-Urticetea s.l. (3. ábra), a Salicetalia purpureae s.l. (4. ábra) és az adventív (6. ábra) elemek lényegesen nagyobb arányt mutatnak, mint a tölgy-kőris-szil ligetekben. Ezzel szemben a Fagetalia fajok (5. ábra) épp a tölgy-kőris-szil ligetekben érnek el kimagasló értéket. Sokváltozós statisztikai elemzések eredményei Fenti hagyományos statisztikai számítások mellett néhány sokváltozós elemzést (cluster-analízis, főkoor- dináta-analízis) is végeztem. A cluster-analízis (7-8. ábra) eredménye szerint a Mura, a Dráva és Szigetköz fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populetum albae) között viszonylag nagy hasonlóság mutatkozik, mindhárom földrajzi táj felvételei egy főcsoporton belül egy-egy alcsoportot képeznek. A főkoordináta-analízis (9. ábra) szerint a Mura és Dráva menti felvételek közötti hasonlóság már oly nagymértékű, hogy azok már csak egyetlen csoportban tömörülnek, míg a szigetközi felvételek egy külön csoportot alkotnak. Afehérnyár- ligetekből készült felvételektől lényegesen különbözik a Mura-vidék tölgy-kőris-szil ligeterdeiből készült felmérési anyag , amely mind a cluster-analízisnél (7-8. ábra), mind pedig a főkoordináta-analízisnél (9. ábra) markánsan elkülönülő csoportot képez. Megvitatás Mint ismeretes, a Szigetközben (Kevey 2008), a Háros-szigeten (Kevey - Huszár 1999), a Dráva mentén (Kevey - Tóth 2006) és a Felső-Tisza-vidéken (Kevey - Barna 2014) az állandósági osztályok aránya úgy alakul, hogy a konstans fajoknál egy második maximum jelentkezik. A Mura-vidék fehérnyár-ligeteinél azonban az akcidenstől (K I) a konstans (K V) elemekig a fajszám csökken. Ez talán a nagyobb mértékű fragmentálódással és izolálódással hozható összefüggésbe. A Mura hullámterén ugyanis mindössze három erdőben találtam felvételre alkalmas fehérnyár-lige- teket, amelyekből a felhasznált 20 cönológiai felvétel származik. E fragmentálódás és izolálódás eredményezhette azt a heterogenitást, amely a konstans (K V) fajok valamivel kisebb számához vezetett. Ha összehasonlítjuk a Mura-vidék, a Szigetköz (Kevey 1993a, 1993b, 2008) és a Dráva-ártér (Kevey és Tóth V. 2006) fehérnyár-ligeteit, azt tapasztaljuk, hogy a karakterfajok aránya többnyire hasonló (2. táblázat, 2-7. ábra). Kisebb-nagyobb különbségek ugyan adódnak, de ezek nagyrészt a földrajzi távolsággal, a lokális vízrendezési viszonyokkal és az eltérő tájhasználattal lehetnek összefüggésben. Feltűnő, hogy egyes nedvességigényes szüntaxonok (pl. Galio-Urticetea, Salicetalia purpureae, Salicion albae) aránya a Szigetközben a legmagasabb (vö. 2. táblázat; 3-4. ábra). Ennek ellenkezőjét tapasztaljuk a mezofil lomberdei növények ( Fagetalia) esetében, amelyek épp a Szigetközben mutatják a legalacsonyabb értéket (vö. 2. táblázat; 5. ábra). A Szigetköz hullámterében ugyanis - a Duna szlovákiai elterelése előtti időben - mindig gyakoriak voltak a nagy árvizek, amely a nedvességkedvelő növényfajok nagyobb mértékű elterjedésének kedvezett, viszont a sok elárasztás miatt a mezofil elemek ott kevésbé tudtak tért hódítani. E téren a legnagyobb hasonlóság a Mura és a Dráva fehérnyár-ligetei között mutatkozik. E két ártéri tájon sokkal ritkábbak és rövid ideig tartanak az árvizek. Nagyrészt ezzel magyarázható az, hogy a higrofil elemek alacsonyabb, a mezofil fajok pedig lényegesen magasabb értéket mutatnak, mint a Szigetközben. A sokváltozós elemzésekből (7-9. ábra) is hasonló következtetések vonhatók le. A Mura-vidék, és a Dráva- ártér fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populetum albae) között mutatkozó nagyobb hasonlóság oka egyrészt a kisebb földrajzi távolsággal, másrészt pedig a keskenyebb hullámtérrel és a - fent jellemzett - hasonló vízjárási viszonyokkal magyarázható. Fenti kisebb különbségek azonban nem indokolják a hazai fehérnyár-ligetek kisebb asszociációkra történő felbontását. Mind a hagyományos statisztikai (2. táblázat, 1-6. ábra), mind pedig a sokváltozós analízisek (7-9. ábra) eredményei azt bizonyítják, hogy a Mura-vidék fehérnyár-ligete - a termőhelyi viszonyok, a fiziognómia és a fajkombináció alapján - nagyon hasonlít a Szigetközből leírt Senecioni sarracenici- Populetum albae nevű asszociációhoz, ezért utóbbival azonosítható. A névadó Senecio sarracenicus ugyan e tájon nem került elő, ezért a társulás tudományos neve jelen esetben szimbolikusnak tekinthető. Helye a növénytársulások rendszerében az alábbi módon vázolható: Divízió: QUERCO-FAGEA Jakucs 1967 Osztály: SALICETEA PURPUREAE Moor 1958 Rend: SALICETALIA PURPUREAE Moor 1958 Csoport: Salicion albae Soó 1930 em. Th. Müller & Görs 1958 Alcsoport: Populenion nigro-albae Kevey 2008 Társulás: Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996 A korábbi kutatások során bizonyítást nyert, hogy a Szigetközben (Kevey 1993a, 2000, 2006, 2008) a Dráva mentén (Kevey - Tóth 2006) és a Felső-Tisza- vidéken (Kevey - Barna 2014) a fehérnyár-ligetek markánsan elkülönülnek a magasabban fekvő tölgy-kőris- szil ligetektől. A Mura-vidéken végzett összehasonlí- tó-cönológiai vizsgálatokkal újabb bizonyítást nyert az, hogy a hullámtéri fehérnyár-ligetek (Senecioni
