A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Varga Éva - Gyurákovics Norbert: Az államfő árnyékában. Az Elnöki Tanács Elnökének felesége, Losonczi Pálné kitüntetései
AZ ÁLLAMFŐ ÁRNYÉKÁBAN AZ ELNÖKI TANÁCS ELNÖKÉNEK FELESÉGE, LOSONCZI PÁLNÉ KITÜNTETÉSEI 277 A II. világháború idején Finnország kétszer is harcolt a Szovjetunió ellen. Először az 1939-1940-es téli háborúban (segítséget kapott többek között Svédországtól, illetve egy zászlóaljnyi önkéntest Magyarországtól is), majd 1941 és 1944 között (Németország jelentékeny segítségével). Ezt követte a Lappföldi háború 1944-1945-ben, amikor Finnország kivonulásra kényszerítette a németeket az országból. A II. világháború következtében Finnország jelentős területeket vesztett. Ezek egy részén szervezték meg a szovjet Karéliát, más részét a leningrádi, illetve a murmanszki területhez csatolták. A II. világháború után Finnország a Szovjetunió és a nyugati országok között ütközőzóna. Társadalmi berendezkedése nyugati mintát követett, katonailag azonban kiszolgáltatott volt a Szovjetuniónak. A Szovjetunió összeomlása után Finnország is önállóan választhatta meg fejlődésének útját. 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, 2002-ben pedig az elsők között tért át az euro használatára. Dr. Urho Kaleva Kekkonen (1900 - 1986) finn politikus, miniszter- elnök, köztársasági elnök. A Helsinki Egyetemen magánjogot tanult, 1928-ban szerzett diplomát, 1936-ban doktori fokozatot. Az 1920-as évektől mint jogász egyre szorosabb kapcsolatba került azt agrármozgalommal, 1927-32 között a Mezőgazdasági Minisztérium tisztviselője, 1936- 56 közt az Agrárpárt (későbbi nevén Centrumpárt) parlamenti képviselője volt. Kezdetben határozott szovjetellenes álláspontot képviselt (1940-ben másodmagával ellenezte, hogy bármely finn területet átengedjenek a Szovjetuniónak). 1943-ban azonban felismerte, hogy Németország el fogja veszíteni a háborút, s arra a következtetésre jutott, hogy Finnországnak a baráti semlegesség politikáját kell folytatnia a Szovjetunióval, ha meg akarja őrizni függetlenségét. 1936-tól kezdve többször miniszter, majd 1950-56-ban miniszterelnök volt. Paasikivi elnök halála után 1956-1981 között ő volt Finnország államfője. A Szovjetunió irányában folytatott óvatos, de baráti politikát a Paasikivi-Kekkonen irányvonalnak nevezték el. Kekkonen a skandináv államok semlegességét hirdető politikájával nagy tekintélyt szerzett. 1962-ben és 1968-ban is megválasztották, 1973-ban pedig a parlament 4 évvel meghosszabbította harmadik hivatali ciklusát. 1978-ban újból ő lett az államfő, e tisztségről - megromlott egészsége miatt - 1981-ben mondott le. Neve összeforrt a békés egymás mellett élés és a népek közötti bizalom megteremtéséért folytatott küzdelem politikájával. E tevékenységének betetőzése volt 1975-ben az első európai biztonsági és együttműködési konferencia megszervezése Helsinkiben. Egy 2004. évi televíziós műsor nézői az egyik legnagyobb finn személyiségnek nyilvánították. Kekkonen többször járt Magyarországon. Először sportolóként 1929-ben. Államfőként 1963-ban nem hivatalos látogatásra érkezett, majd 1969-es hivatalos látogatása után 1975-ben Jugoszláviába jövet-menet tett látogatást ismét Kádár Jánosnál és Losonczi Pálnál. 1976. november 17-20. ismét Magyarországon járt. 3 A kitüntetéshez tartozó csillag már a múzeumi letét alkalmával, 1988-ban is hiányzott. A* ~/~ 11 Dedikált fotó a Kekkonen házaspárról (1971)
