A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Lanszkiné Széles Gabriella: Fonó és Kisgyalán községek gazdasági épületeiben alkalmazott tartástechnológiai eljárások változása a 20. század második felében
266 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA elhangzottak. Számos tréfás anekdota szól az istállóban alvással kapcsolatban. Például Kisgyalánban az ott alvó legényt, miközben aludt, hogy vitték ki az udvarra ágyastul, a csínytevésre hajlamos barátai. Vagy másik alkalommal, egy lavór vizet tettek és takarták le az ágyon lévő kifeküdt lyukba, a pajtások. Fonóban pedig, amikor nászéjszakára került a sor, az istállóban lévő ágy lábára kis csengettyűket kötött az ifjúság, utána pedig kint fülelt a szűrőben (gazdasági udvarban). Egy másik eset az istállóajtó további lehetséges funkcióját szemlélteti, Szántó József (1893-1969) példájával. „A faluban „csak” Nagyszántónak hívták utalva magasságára ezzel, de tettrekészségével is kiemelkedett az átlagból, „szörszöm” ember volt, vagyis „nagydógos”, ezért kiérdemelte a nagy jelzőt. Ezekben a szavakban bent van a többre, a jobbra való törekvés, az előbbre jutási vágy, de tett is érte. Azért, hogy reggel el ne aludjék, ágyba sem feküdt az istállóajtón két karjára dőlve szunyókált. (Ezek az ajtók két vagy három részesek voltak, középmagasságban keresztben elválasztva.) Ilyen kényelmetlen alvást magára erőltetve nem csoda, hogy hajnalok hajnalán kelt és ment a mezőre, amikor még alig pirkadt.”23 Az 1950-es évek vége felé már változott a szemlélet az életkörülményekkel együtt, az idős nagyapát, családtagokat be akarták költöztetni a szobába az istállóból, de nehezen viselték a váltást, visszakívánkoztak az istállóba, két szíves adatközlés szerint is. Fonóban viszont nem volt a 80 éven felüliek között, akik ne említették volna meg: „Színdarabot mindig az éppen újonnan felépült istállóban játszottunk. így a sok nép aki elment megnézni a színdarabot ledöngölte a földet. ” „A gazdag ember házban nem halt meg. ’’„Nagyobb rangot kapott, mint egy ház!” Szintén többször elhangzott visszaemlékezések voltak Fonóban. Mosdóson az Idősek Otthonában, személyes ismeretség nem volt. Az 1920-as 30-as években, a környező falvakban születettek számára, (Juta, Sántos, Kapospula, Attala) feltett kérdés, az ezredforduló 23 Lanszkiné Sz. G. 2007: 235-224 után majd egy évtizeddel az istállóban alvásról, tagadó választ kapott. „Újpároknak oda ki kellett menni aludni, nem is hallottunk róla?!” A válasz a csoportos felháborodás hangján, egyértelműen nem volt az ott alvás kérdésére, valószínűleg szégyellhettek igennel válaszolni egy idegennek. Mondván „ez olyan régen lehetett, hogy már mi ilyenre nem emlékszünk.” Azért lassan csak megindult a beszélgetés. „Sántoson színdarabot játszottak benne az előbbi pó’gár világban, de nem aludtak benne. ” „Belvilága nagyobb volt az istállónak, mint a lakásnak." „Kis parasztház, az istálló akkora, mint a hodály. ”„Attalában is rangosabbak voltak az istállók, mint a házak. ” „ Az istálló nagyobb érték volt, mint a lakóház.”24 - hangzottak el a visszaemlékezések az istálló méretére, minőségére vonatkozóan. Ebben mindenki egyetértett, de az istállóban alvásra valahogy senki sem akart emlékezni. Lehetséges, hogy ha az első válasz nem tagadó lett volna, akkor igenlő válaszok is születtek volna. A mai életszínvonallal összehasonlítva, a múlt század 50-es éveiig Göllében, Kisgyalánban, Fonóban, egyértelműen természetes tényként került szóba az istállóban alvás. Következtetések „Egyértelműen kiderül, hogy ez az életforma elmúlt. S ha valaki mégis visszatérne hozzá, akkor sem tudja a hajdani faluközösség nélkül megélni, mert a paraszti életforma szigorúan igazodott a közösségi szabályokhoz, a hagyományhoz, és ez a kisközösségi értékrend szintén darabjaira hullott szét. A települési közösség nem csak szabályozott, hanem együtt is működött. Marad a megőrzés.”24 25 Nem kell elszabadult bika miatt az utcáról behívni senkit. Nem kell kukoricát fosztani, szénát rakni, „lesni a gépet” hozza-e a szemet. A fokozott egymásra figyelés megszűnt. Reggel a fiatal munkaképes emberek többsége fölszáll a buszra, este pedig le, ez Kisgyalánra, Fonóra egyaránt igaz. 24 Vajda Gyuláné 1929 Volt sántosi lakos. Kiss Pálné 1928 Volt bőszénfai lakos szíves közlése. 25 KottmayerT. 2007: 18. Irodalom KirAly I. Sz. 2006: Mezőgazdasági termelőszövetkezetek Somogybán (1948-1989). Kaposvár. Knézy J. 1974: Települési változások Belső-Somogyban a reformkor végétől a 20. század elejéig. - Etnográfia, LXXXV: 48-60. Budapest. Kottmayer T. 2003: Népi építészet, népi építkezés. Egyetemi jegyzet. Széchenyi István Egyetem, Győr. Lanszkiné Sz. G. 2007: Kisgyalán története és néprajza. Kisgyalán Községi Önkormányzat, Kaposvár. Lanszkiné és Lanszki 2014: Fonó és Kisgyalán községek népi építészete, az istállók rendeltetésének változása Nagy Gy. 1963: A gabona szemtermésének tárolása Orosházán. - Etnográfia, LXXIV: 84-105. Budapest.
