A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között
122 HORVÁTH TÜNDE töredék található. Tökölön azonban egy gödörben 12 idolt tártak fel: ez az egy jelenségen belül előkerült leletek számának „lelőhely-csúcstartója” (Kalicz 2002), valóságos „idol-temető”. A badeni idolok kialakítása teljességgel eltér a Kárpát-medencében megszokott korábbi idol-típusoktól, és csak annyiban viszi tovább a középső rézkor végi ill. az előtti neolitikus tradíciókat, hogy nőket, esetenként zsírfarú nőket ábrázol (2. Tábla: 1-2). A fej hiánya ill. cserélhetősége elsőként a késő Vinca kultúra Liubcován/Alsólupkón előkerült szobrában fejeződik ki (Horváth 2010a: 118-119) (2. Tábla: 4). A formai- jelentésbeli hasonlóságot eláruló leletek többségét a Balkánról, közelebbről Thesszália területéről ismerjük (2. Tábla: 5), az ottani Dimini-Rachmani kultúrákból (Thessalian Final Neolithic), amely a Kárpát-medencei középső rézkor vége időszakkal lenne párhuzamos. AŐosari-Sacnevű halomsírban a Cernavodä III kultúra leletei közt is találtak egy ilyen idol-torzót: ez jelentené az idol térbeli és időbeli utazásának utolsó láncszemét és közvetlen kapcsolódását a Baden-komplexumhoz (Govedarica 1997: 151, Abb. 4: 8). Ez lenne a Baden tipikus idol kialakulásának és egyik fontos rítuselemének geográfiai és kulturális/kronológiai előzménye. A Cernavodä III kultúra 3350-3100 BC közt a már retardáló Bolerázzal és a kialakuló Badennel is kapcsolódást mutathat a térségben (Horváth 2009: 108-109). Az idol-típus elterjedésének érdekessége, hogy a keleti idegen paraszti és nomád kevert kultúrákba is eljut (bár észak felé, saját kultúrkörén belül nem terjed annak északnyugati határáig). A Jurij Rassamakin által Serezlievka-típusnak nevezett idolok (28 db) 12 kurgántemetkezésből láttak napvilágot a Dnyeper és a Dél-Bug folyók közt, egy pedig a késő Tripolje Sandraki településén került elő. Az ún. Dnyeper-Bug csoport helyi késő eneolit kultúra, amely Niznemikhailovka, Kvityana és késő Tripolje elemekből áll (Rassamakin 2004: 81, Abb. 64: 1-2). A női, mozgatható fejű idol-típuson kívül azonban a Baden kultúrának vannak atipikus idoljai is. Ezek közt a fenti típus al-variánsai a hasonló lapos kivitelben és megoldásokkal készült férfit (Cernavodä: 2. Tábla: 3; Satu Nou: Kalicz 2002: Abb. 22: 5, 7) és meghatározhatatlan nemű, esetleg hermafroditát (Branc: Novotny 1981: Abb. 2: 7; Balatonszemes-Szemesi-berek: Bondár 2008: Fig. 2: 6; Balatonőszöd: Horváth 2010: 81, Abb. 2) ábrázoló plasztikák. Ezek a ritka darabok a női termékenység-kultuszok mellett a férfi-társaságok, férfi beavatási szertartások egymás mellett élésére utalhatnak (további férfi-idolok: Horváth 2004: 204). Ezen kívül azonban miniatűr térplasztikák is előfordulnak (Vel’ka Lomnica: Novotny 1981: Abb. 2: 6; Balatonőszöd: Horváth 2010: 80, Abb. 1; Vcelince: B. KovAcs 2002: 21, Abb. 14-16; Krásno: BondAr 1999- 2000: Abb. 2: 5). Érdekességük, hogy van fejük, sőt, a Vcelincén előkerült lelet feltehetően diadémot visel (vő. Vörs, Banner 1956: 111, Taf. 87. 4, 8; Horváth 2008: 162, 183-184). Nemük azonban kérdéses, hasonlóan, mint a vörsi diadémot viselő csontvázas egyéné (férfi, nő, vagy hermafordita?) (6. Tábla: 2). Ma mintegy 130 idolt ismerünk a Baden kultúrából, kb. 55 lelőhelyről. A kutatás további feladatok előtt áll a már publikált, de hiányos közlések miatt. A leletek nagy része valóban szórványként került elő, sok pedig, ha hiteles ásatásból is, mégis annyira rosszul dokumentált, hogy ma már ellenőrzéssel sem tudunk többet kideríteni. Ezért a néhány jól dokumentált lelőhelyre és a továbbiakban előkerülőkre vagy publiká- landókra kell koncentrálnunk. A jövőbeni közléseknek az alábbi hiányosságokat kell pótolniuk: a leletek teljes, minden részletre (pl. anyag, soványítás, égetés, készítési technológia) kiterjedő leírása és képi ábrázolása (méret, kiegészítés és keresztmetszet fotón és rajzon egyaránt!); a jelenség és a benne található leletek további leírása; a jelenség környezetének részletes leírása; a lelőhely igényes bemutatása (települési jelenség, település-temetkezés, temetőben sir, izolált lelet/jelenség); a Boleráz és a Baden ill. más, korábban post-badeninek nevezett kultúrák a lelőhelyen belüli elkülönítése. A Kostolác kultúrából sem Magyarországról, sem a déli elterjedési területről nem ismerünk bizonyosan a kultúrába tartozó idolt, talán a Baden-Kostolác- Vucedol rétegződés feltárási komplikációi miatt. Bizonyosan a kultúra emberábrázolásai közé tartozik viszont a korábban más időszakokba és kultúrákba sorolt Szelevény-Vadason előkerült edény a kultúra más, hasonló négyszögletes edényanalógiái nyomán, amelyeken viszont nem látható emberi ábrázolás (Horváth-Balen 2012). Ez a lelet azért jelentős számunkra, mert egyike azon legkorábbi leleteknek a már említett tököli idolon látható bekarcolás mellett, és más, hasonló korú európai leleteken látható ábrázolásokkal együtt (Bronocice: kocsi-ábrázolás edényen, tabée 4: 3; Val Camonica: térkép sziklarajzon, 4. Tábla: 4; Feldmeilen-Vorderfeld: térkép szövőszéknehezéken, 4. Tábla: 5), amelyeken a késő rézkorban megjelenő újszerű emberi környezet- és tér-elképzelések és maga a környezet-ember kapcsolat kifejezésre jut. Az egymás felé csúcsával fordított háromszögekből képzett emberi test és az adoráns kartartás jól harmonizál a Vucedol kultúra edényeken látható emberábrázolásaival (4. Tábla: 2). A Vucedol kultúrából többfajta idolt ismerünk, és bekarcolt, edényeken megjelenő emberábrázolásai is előfordulnak (pl. Durman 1988: Kát. 29, 33, 34, 35, 36; Horváth-Balen 2012: Fig. 2) (4. Tábla: 2). A lapos idolokon lekerekített vonalakkal ugyan, de a Baden tipikus idoljaira jellemző fej és végtagok hiánya, a ruhadarabok, és a mellszalag ábrázolása folytatódik (Durman 1988: Cat. 33, 75) (8. Tábla: 5). Az idolok másik része háromdimenziós térplasztika, amelyen középen záródó, feltehetően hímzett díszítésű kaftánt ábrázoltak, karjai itt is csonkák, lábak helyett inkább harangszerű ruha-végződéssel, amely az al-dunai középső bronzkori idolokon is megfigyelhető (8. Tábla: 4, 6). A test kialakításában az edényábrázolásokon is látható egymás felé fordított háromszögekből képzett testfelépítés a kanonikus, amelyben A. Durman az Orion csillagkép fő alakját, Oriont, a Vadászt ismeri fel. Az idoltípusnak
