A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között
EMBERI ÁBRÁZOLÁS A VÁLTOZÁSOK KORÁBAN, 4000 ÉS 2000 BC KÖZÖTT 117 le, minden szituációban a maga saját modelljével és arányaival. Beszélhetünk nálunk pl. Furchenstichhel kevert Balaton-Lasinja vagy Furchenstichhel kevert Bodrogkeresztúr középső rézkor végi lelőhelyekről, de nincs bizonyítékunk arra, hogy önálló Furchenstich kultúráról beszéljünk Magyarország területén. Ugyanez a helyzet a proto-Bolerázzal, és ez lenne a második hangsúlyos pont. A középső rézkor vége időszakot Kalicz Nándor klasszikus középső rézkori dunántúli hármas felosztása után (Balaton-Lasinja: l/Furchenstich: ll/Proto-Boleráz: III: pl. Kalicz 1973) sokan azonosították hol Furchenstich II hol proto- bolerázi III időszakként. Ez az elnevezés helytelen abból a szempontból, hogy Magyarországon ebben a korszakban nincsenek a Bolerázt bevezető „proto” vagy átmeneti formák, ezért tipológiailag nem indokolt és rendkívül félrevezető a proto-bolerázi időszak elnevezés, még ha kronológiailag valóban nem is helytelen, mivel időben tényleg a Boleráz előtt található. Magyarország területére a Boleráz kultúra teljesen kifejlett formában, észak felől, a Duna vonalát követve érkezik, és nem helyben alakul ki. Ezért a proto- bolerázi kifejezés használata mind kronológiai és mind tipológiai értelemben helyesen csak a morvaországi kialakulási területet illeti meg. A középső rézkor végi időszakot a temetkezési szokások terén (amely kiinduló- vagy végpontja lehet mindenfajta emberi ábrázolásnak is, mivel ők reprezentálják az egykori eredeti populációt, életükben pedig a sprituális képzeteket alakították) főleg hamvasztásos, urnás temetkezések jelzik, amelyek településeken belül kerülnek elő. Nem ritkák azonban a különböző körülmények közt napvilágra került csontvázas temetkezések vagy izolált csontok sem, amelyek a szakirodalomban „áldozatok”-ként kerültek leírásra (konkrét bizonyítékok ellenére, pusztán a lelőhely-körülményekből kifolyóan, pl. Ludanice települési és barlangi lelőhelyekről, összefoglalóan: BistAkovA-PaZinovA 2010: 154-156; továbbá Balaton-Lasinja temetkezések és kultikus középső rézkori kút-leletek: Horváth et al. 2003: 271-272, 284). Általánosságban megfogalmazható, hogy az idolplasztika a kora rézkortól hanyatlást mutat a korábbi korszakokkal összevetve, még a kontinuus Lengyel örökösének tartott Ludanice és talán Balaton-Lasinja kultúrákat tekintve is (a Balaton-Lasinja Magyarországon egyes kutatók szerint epi-Lengyel, mások szerint déli hatások alakítják ez mellett vagy enélkül, a probléma összefoglalásaként: VirAg 2005). Ennek oka több tényezőt is magába foglalhat: csökkenhet a közel-kele- ti-balkáni kultúr-hatás; magától vagy az előbbivel ösz- szefüggésben kialakulhatnak és erősödhetnek a helyi tradíciók (vő. körárkok kialakulása Közép-Európában); a késő neolitikus tellek megszűnésével és az éghajlat fluktuálása miatt hanyatlik a földművelés, amelynek termékenységkultuszai közé sorolják az idol-plasztikát, és végül kevésbé érvényesül az egy helyben való tartós letelepedés is, amely a kultuszok bemutatását települési szinten segíti. Sem a kora rézkori Tiszapolgár (Kalicz 1979-1980: 55), sem a Bodrogkeresztúr kultúrából, amennyiben utóbbinak létezik középső rézkor végi kevert lelőhelye, nem ismerünk emberi ábrázolást (vö. Rajna 2011; Patay 1989: 34). A középső rézkor vége időszak keveredéséhez, és a Baden déli kialakulási központjához azonban talán fontos szálat jelentenek az ún. Jaksic típusú leletek. Szentes-Kistőkén pl. tipikus bodrogkeresztúri sírban tipikus bőd rog ke resztúri edények közt találták azt az egyfülű korsót, amelynek díszítése Balaton-Lasinja, de már akár Baden jelleget is mutathat (Horváth 2012: 18, Pl. 103: 6). A Hunyadi-halom/Laznany kultúrát, amely részben a klasszikus középső rézkori Bodrogkeresztúr utáni, részben annak középső rézkor végi időszakával egyidős kultúra, a Bodrogkeresztúrnál fejlettebb és gyakoribb emberábrázolás jellemzi. Hiteles körülmények közt előkerült egyszerű idolját, amely kiemelkedő fejvagy nyakrésszel, felemelt tartású karokkal rendelkezik, Tiszaluc-Sarkadon tárták fel (Patay 2005: Taf. 54: 3). Érdekessége, hogy középen, melltájékon van átfúrva, hasonlóan, mint néhány, a korszakból ismert arany korong- és rája alakú függő, amelyet néhányan szintén nagyon sematikus emberábrázolásnak tartanak. A nem hiteles körülmények között, bár feltáráson előkerült Tiszafüred-majorosi lelet ettől teljesen eltérő (Kalicz 1979-1980: 52). Arca maszkszerü, felfelé fordított, ép füle átfúrt, karjaival a mellkas és a has előtt. Alsó törése alapján úgy vélik, nem is idol, hanem fedő fogantyúja volt. Nem biztos, hogy valóban a kultúra hagyatékába tartozik, bár a lelőhelyen feltártak öt Hunyadi-halmi gödröt, a három idol-töredék - köztük ez a lelet - szórványként, kutatószelvényből került elő. Azonosításuk formai alapon a szegényes hiteles leletanyag mellett, amivel a korszak és a kultúra rendelkezik, nem meggyőző (egyáltalán nem hasonlít pl. a tiszaluci leletre, bár lehet azért, mert nem idol, hanem edény darabja). A kérdés azonban jogos, mivel a korábban hunyadi-halminak tartott szelevényi négy- szögletes edényen látható emberi ábrázolás esetében is egyértelműen kiderült (4. Tábla: 1), hogy nem a kultúra, és nem is a korszak lelete (vö. Horváth-Balen 2012). A Balaton-Lasinja kultúrából Magyarországról nem ismerünk emberi ábrázolást, bár Szombathelyen, a Plachner-féle kavicsbányában 3 méter mélyen előkerült egy enyhén hátrahajtott fejű, igen hosszú nyakú, bal fülén átfúrt idol töredéke, amelyből egy 50 cm-nél magasabb, a tiszai kultúra leleteihez hasonló nagy szobrot rekonstruáltak. Fülében feltehetően igazi réz vagy arany fülbevaló lehetett (Kalicz 2007: 17, 29, 250-253; Kát. 170). Ez a szobor azonban, ha valóban a kultúra hagyatékát képezi, annak klasszikus középső rézkori időszakából való, déli párhuzamai alapján. Kögelbergen, magaslati településen tárták fel a Kanzianiberg-Lasinja körből azt a fejet, amely semati- kusságában és dőlésében a szombathelyi töredékhez hasonlít (Ruttkay 1997). Magyarország területén kívül, a Lasinja kultúrából néhány idol ismert. Jellegzetességük, hogy nem tipizálhatók: szinte mind más formát
