A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között
114 HORVÁTH TÜNDE Az első közlésnek mindig nagyon részletesnek kell lennie, minden, a lelettel kapcsolatban jellemző adat közlésével, jó minőségű, több nézetű rajzokkal és fotókkal kiegészítve, legyen az bármilyen hétköznapi, vagy épp semmitmondónak tűnő. Az utólagos gyűjtések és későbbi értékelések során újabb vizsgálati szempontok merülhetnek fel, de ebben a stádiumban még nem lehet tudni, mely azonosítók/jellemzők fognak fontos szerephez jutni. Mindezeken felül tartalmaznia kell a jelenség leírását, amelyben a lelet előkerült, további erre vonatkozó részletes ábraanyaggal, és a jelenségben található valamennyi előkerült lelet bemutatását, mivel ezeknek a felbukkanása kapcsolatba hozható a vizsgált lelet felbukkanásával. Ezzel azonban még mindig nem fejeztük be! Egyetlen antropomorf figurát például talán többféle rítuson, vagy talán több rítusból álló ceremónia-sorozaton is használtak, ezért a jelenség környezetének leírását is be kell vonnunk az értékelésbe. Az minden lelőhelyen változó, hogy mekkora területet érinthetnek az egymással összekapcsolható objektumok: érdemes a restaurálás során az összetartozó leletek legnagyobb távolságát venni példának, amely tafonómiai mértékegységként is szolgálhat egyúttal lelőhelyünkön. Ugyanakkor a környező objektumok értékelésbe vonása azon okból is szükségszerű, mivel a legtöbb őskori rituális tárgy szándékosan eltörve, manájától megfosztva, másodlagos funkcióban és másodlagos helyen található. Igényes nyomozással és a másodlagos környezet aprólékos megfigyelésével azonban következtetni lehet az eredeti, primer használatra. A Baden szakrális leletek, főleg az idolok többsége szórványként került elő, ezért mindenfajta, a szentet és a rítusokat feszegető elvont témákhoz, de még a tárgy egykori, talán akár teljesen hétköznapi vagy másodlagos funkciójához (pl. gyerekjáték, azonosító token, stb.) szükséges azonosító/bizonyító háttér-adatokat is nélkülözik. Semmire nem jók egy igényes vallástörténeti-régészeti értékelésben, mint a térképen és a katalógusban a lelőhelyek számának növeléséhez. Többségüket még mint tárgyat is hiányosan írták le és ábrázolták, ezért egy alapvető tipológiai meghatározáshoz, formai osztályozáshoz sem rendelkeznek elegendő információval a későbbi kutató számára (pl. hány lyuk van a törzsben a fej(ek) számára, mekkora rész került elő és mekkora a kiegészítés, stb.). Ezt a hiányt csak a lelet személyes megkeresésével és újbóli bemutatásával lehetne elkerülni, ha ez nem lenne szinte a lehetetlennel határos amiatt, hogy nem kapunk rá engedélyt kutatótársainktól. A lelet és a lelőhely viszonyáról már szinte egyetlen publikációban sem esik említés, márpedig az új kronológiai és kulturális változások miatt ma már egyáltalán nem mindegy, hogy egy bolerázi, egy badeni, egy bolerázi-badeni, badeni-kostoláci, badeni-gödörsíros kurgán, vagy egy kora bronzkorban továbbélő badeni településen, sírban, temetőben került-e elő. Ugyancsak nincs információ a tárgyat őrző objektum jellegéről (gödör, ház, kemence, kultúrréteg, temetkezés temetőben vagy településen?). Sajnálatos módon a nem szórványként előkerült leletek többségére is ez a szomorú és siralmas közlési állapot jellemző (Id. Tököl, egyedi tárgyleírások nélkül: Kalicz 2002). Emiatt nem tudtunk előrelépni sok kérdésben évtizedekig. Az egyre finomabb osztályozási szempontok felállításához és érvényesítéséhez egyre finomabb feltárási és dokumentálási/közlési módszerek szükségesek, különösen olyan régészeti kultúra-komplexumok esetében, amelyek egy látszólagos szinten tipológiai azonosságot mutatnak, és nagy területen terjedtek el. Látható és eredménnyel járó folyamatok zajlottak le az elmúlt évtizedekben ilyen területen pl. a hasonló adottságú Harangedényes, Zsinegdíszes, Gömbamfórás kultúrák esetében, vagy az őskori és későbbi, népvándorláskori ún. steppei népek esetében. Ez a folyamat vette kezdetét a Baden-komplexum Balatonőszödön feltárt, eddig legnagyobb lelőhelyével (a szent manifesztálódásának három különböző, de egymással összekapcsolt cikk-sorozatot szenteltem a szakrális jelenségek, edények és tárgyak témájában, Id. Horváth 2010, 2010b, 2010c), és vezetett számos esetben radikális, bizonyított változásokhoz, amelyet a témákat tárgyaló különböző publikációk mellett más kutatók is személyesen ellenőrizni tudnak a saját leírásuk és megközelítésük megteremtésével a teljes dokumentáció közrebocsátása után (Honti-Horváth 2013). Egyetlen lelőhely azonban semmit nem jelent, amíg nem követik továbbiak, amelyek vagy alátámasztják, vagy módosítják, vagy megcáfolják a véleményemet, és ezzel magasabb és általánosabb értékelési szintre emelik azt. 1. Agyagművesség: antropomorf szobrocskák (idolok) 1.1. Középső rézkor vége A klasszikus középső rézkortól világosan elválasztva 4000 BC-től Magyarország területén az ún. középső rézkor vége időszakban (4000-3600 BC közt) a középső rézkorban már meglevő (Ludanice/Epi-Lengyel/Len- gyel V és/vagy Balaton-Lasinja; Bodrogkeresztúr); és néhány új kultúrát találunk (Hunyadi-halom/Laznany), esetenként egymással is erősen keveredett (pl. ÉNy- Magyarországon, Győr-Szabadrét-domb: Virág 2004; vagy Abony-49. lelőhely: Rajna 2011), minden esetben Furchenstich-díszítésű leletanyaggal kiegészülve. A klasszikus középső rézkorra jellemző világos kultúrahatárok és status quo nyilván emiatt is lazábban körvonalazódik, és nem segíti a korszak kutatását a kevés, jellegtelen, sokszor publikálatlan lelőhely sem, amelyek között feltűnően kevés a temetkezés. A bizonytalanságoktól függetlenül két fontos tényezőt hangsúlyoznék. Az egyik az, hogy ezt a 4000 BC- től kb. 3600 BC-ig, a Boleráz megjelenéséig (amely egyúttal a késő rézkor kezdete) tartó időszakot világosan és határozottan válasszuk le a klasszikus középső rézkorról. A keveredés miatt ne beszéljünk kultúrákról (pl. Furchenstich kultúráról, vagy proto-Bolerázról). Ruttkay Erzsébet után (Ruttkay 1999: 138-145) én magam is úgy vélem, hogy ez a horizont leginkább a Furchenstichhel kiegészült keveredéssel írható
