A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth J. Gyula - Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 01: 235-250 Kaposvár, 2013 Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez HORVÁTH J. GYULA és EPERJESSY ERNŐ* *H-1149 Budapest, Dongó u.14. E-mail: eperjessy.erno@gmail.hu Horváth, J. Gy. & Eperjessy, E.: Supplementary data for the history of the glasshouse of Némettukafa. Abstract: In the 18th and 19th century several glasshouses operated in the forests of Zselic region. One of the most significant ones was in operation between 1799 and 1888 in Németlukafa. The equipment of the faience manufacture, which was working side by side with the glasshouse, was bought by the Zsolnay family of Pécs in the 1850’s and became the first machine line of their factory. The manuscript of the monograph written on the topic by Gyula J. Horváth has disappeared around the time of his death (2003). The present study attempts to save the valuable notes as were left in his heritage and completes it with knowledge of the author. Keywords: Zselic, Németlukafa, potash, glasshouse, pottery. A társszerzőség indoklása E tanulmány menteni akarja, ami egy sajnálatos helyzetben menthető. Ezen írásnak célja, hogy Horváth J. Gyula (1918-2003) németlukafai üveghutáról1 írt monográfiájának elveszett kézirata helyett, a fennmaradt résztanulmány, szócédulák és feljegyzések mozaikjait összerakja és újabb adatokkal kiegészítve - ha töredékeiben is - az utókornak átörökítse. Horváth J. Gyula 1945 és 1994 között Almamellék, majd az 1980-as években Mozsgó és Ibafa rk. esperes plébánosa is. Az 1950 és 2000 közötti időben egyike a Zselic tájegység elmélyült tudós kutatóinak. 1971 és 1983 között aktív résztvevője a (6) Zselici Konferencia sorozatnak. A régióval kapcsolatban a Zselici Dolgozatok l-V. kötetében több tanulmánya is megjelent. Önálló kötete: Az ibafai papnak fapipája van (1999). Életművének az Almamellék határában lévő, németlukafai üveghutával kapcsolatos öt évtizedes kutatását, illetve befejezett monográfiáját tartotta. Információink szerint a többszáz oldalas kéziratot 2002-ben fejezte be, majd lektorálás céljából környezete előtt ismeretlen személyre bízta.2 Kiadásra 2003 januárjában történt elhunyta miatt már nem kerülhetett sor. A hagyatékból eltűnt kéziratnak másolata nem maradt, az eredeti hollétét kö1 Atanulmányban az üveghutával kapcsolatban előforduló szinonimák, rokon szakkifejezések. Magyar: huta, üveggyár, üveggyár, üvegbánya, övegbánya, üvegcsűr, bánya, üvegfúvó, üvegolvasztó, üvegkohó. Német: Glasshütte, Glasswerk, Glasblőserei, Glaswersktatt, Glaserszeigung. Latin: vitrária - üveghuta, vitrárius - üveghutai munkás. 2 Informátor: Szervei Istvánná Miholcsai Mária, Almamellék, 2003. Idős korában több évig Horváth J. Gyula gondozója és hagyatéka egy részének örököse. zel tíz esztendő óta sem sikerült felderíteni.3 Örököse a hátramaradt szócédulák, feljegyzések, résztanulmányok egy részét a jelen társszerzőnek adta át felhasználásra.4 Ezek összeszerkesztése után, újabb kutatók és a társszerző (Eperjessy Ernő) adataival kiegészítve adjuk közre a tanulmányt abban a reményben, hogy a jövőben Horváth J. Gyula teljes monográfiája egyszer mégis előkerül és a közjavára napvilágot lát. Hamuzsírfőzők és üveghuták a Zselicben A XVIII. század végén és a XIX. században a Zselicben jó egynéhány üveghuta működéséről van tudomásunk. Ezek a huták a manufaktúráknak abba a csoportjába tartoznak, amelyeket a kutatók „erdei üveghutának”, termékeit „erdei üvegnek" neveznek. Ezek jellegzetessége, hogy működésük célja nem annyira a kapitalista értelemben vett profitszerzés, hanem a más célra akkor még nem hasznosítható erdők intenzívebb kihasználása volt. A fa, amelyet a török kor utáni őserdők óriási tömegben kínáltak, a földek és erdők birtokosainak nem nagy jövedelmet biztosított. Az erdők fájának értékesítését - még ha esetleg mutatkozott volna is iránta kereslet - a kiépített utak hiánya lehetetlenné tette, a közlekedés és szállítás igen nehézkes és drága. A gyér lakosságú vidék erdői, őserdei állapotok szerint lerogytak és elkorhadtak.5 * * * * 3 A németlukafai üveghutáról készülő monográfiát Baranya megye több neves kutatója, levéltár és múzeum is figyelemmel kísérte, megjelenését várta. Lang Ádám: Üveghuták a Kelet-Mecsekben című könyvében írja (Pécs, 2008.77.): ,A németlukafai és más zselici üveghuták történetét évtizedeken át kutatta Horváth J. Gyula, Almamellék tudós plébánosa. Kézirata elhunytál követően hagyatékából eltűnt, ami súlyos veszteség a hazai üvegtörténeti kutatás szempontjából... Horváth J. Gyula kéziratát sajnos már én sem tudtam felhasználni munkám során. ” 4 Szervei Istvánná 2004-ben Horváth J. Gyula hátramaradt feljegyzéseinek egy részét (szócédulák, jegyzetek, adatok, stb.) rendezetlenül további megőrzésre és felhasználásra Eperjessy Ernőnek adta át. Ezek között a lukafai üveghutával kapcsolatos: az eltűnt monográfia 43. oldaltól 62-ig terjedő géppel írott része indigós másolatban, valamint Horváth J. Gyula 1990-es években Bárdudvarnokon tartott üvegszimpozionra készített előadásának 12 féloldalas, kézzel írott vázlata. A másjellegű (Canonica Visitatiokból, egyházi sematizmusokból, stb. kiírt) feljegyzései Timár György egykori paptársához, egyházkutatóhoz kerültek 2006-ban, aki akkor Kővágószőllős plébánosa volt (Pécsi Egyházmegye). 5 H. J. Gy. Kéziratrészleg: 43.p. - Raichl Sándor adata szerint, (aki 1920-1938 között Szentmárton-puszta és Németlukafa uradalmi intézője): A XV///. sz. végén a zselici erdőkben egyértelműen a hamuzsirfőzés és az üveggyártás hozott hasznot. Akkor Kaposváron 4 koronáért lehetett eladni egy szekér fát, és 5 koronába került a szállítás. (Gyűjtő: Eperjessy, 1969).
