A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Kevey Balázs: Belső-Somogy homoki gyertyános-tölgyesei (Fraxino pannonicae-Carpinetum Soó et Borhidi in Soó 1962)

22

KEVEY BALÁZS

Természetvédelmi vonatkozások

Belső-Somogy homokvidéke - jellegzetes tájképe alapján - ugyan síkságnak tűnik, mégis csapadék- és flórafejlődési viszonyai szerint Dél-Dunántúl dombvidéki tájaihoz soroljuk. Gyertyános-tölgyeseiben sok hegyvidéki és több szubmediterrán jellegű növényfaj talál menedéket. Mivel e gyertyános-tölgyesek természet- szerű állományai az utóbbi évtizedekben erősen megfogyatkoztak, fontos természetvédelmi feladat a még meglevő állományok szigorú védelme. Ezek egy része már a Rinyaszentkirályi TT, a Boronka-melléki TK és a Duna-Dráva NP része, de több igen értékes állomány máig nem került oltalom alá (pl. Mesztegnyő „Felső- Kak”, Libickozma, Somogyszob és kaszópuszta közötti erdők). Szubmontán fajai (pl. Actaea spicata, Adoxa moschatellina, Allium ursinum, Anemone nemorosa, Asarum europaeum, Astrantia major, Corydalis cava, C. solida, Dentaria bulbifera, D. enneaphyllos, Fagus sylvatica, Galeobdolon luteum, Hordelymus europaeus, Isopyrum thalictroides, Lathraea squamaria, Luzula pilosa, Majanthemum bifolium, Milium effusum, Oxalis acetosella, Pulmonaria officinalis, Ranunculus lanuginosus, Sanicula europaea, Stellaria holostea, Veronica montana stb.) feltehetően az i.e. 2500-tól i.e. 800-ig tartó bükki, korból, a szubmediterrán jellegű fajok (Carex strigosa, Cyclamen purpurascens, Doronicum orientale, Erythronium dens-canis, Knautia drymeia, Primula vulgaris, Ruscus aculeatus, Tamus communis, Tilia tomentosa stb.) pedig az i.e. 5500-tól 2500-ig tartó tölgy korból maradhatott fenn (vö. Zólyomi 1936, 1952). E gyertyános-tölgyesek ezért flóra- és vegetációtörténeti szempontból is jelentősek.

A vizsgált állományokból 32 védett növényfaj került elő, amelyek tovább emelik a társulás természetvédelmi értékét: Aconitum vulparia, Aruncus sylvestris, Astrantia major, Carex strigosa*, Cephalanthera longifolia, C. rubra, Cyclamen purpurascens, Daphne mezereum, Dryopteriscarthusiana, D. dilatata, Epipactishelleborine, E. microphylla, Equisetum hyemaie, Erythronium dens-canis*, Galanthus nivalis, Hemerocaulis lilio- asphodelus, Hepatica nobilis, Leucojum vernum, Lilium martagon, Listera ovata, Muscari botryoides, Neottia nidus-avis, Ornithogalum sphaerocarpum*, Platanthera bifolia, Polystichum aculeatum, P. setiferum*, Primula vulgaris*, Ruscus aculeatus, Scilla drunensis, Tamus communis*, Thalictrum aquilegiifolium, Veratrum album. E növények közül a *-gal jelzett fajok elterjedésének súlypontja Dél-Dunántúlon van, s különösen az illír bükkösökben (Aremonio-Fagion) fordulnak elő.

Összefoglalás

Jelen tanulmány Magyarország délnyugati részén, Belső-Somogy homoki gyertyános-tölgyeseinek (Fraxino pannonicae-Carpinetum) társulási viszonyait mutatja be 50 cönológiai felvétel alapján. Állományai a talajvíz által mérsékelten befolyásoltak, ezért „ligeterdős” sajátosságokkal is rendelkeznek. Az asszociáció élesen elkülönül a szomszédos Zselic - lösztalajain fejlődő - gyertyános-tölgyeseitől (Helleboro dumetorum- Carpinetum). Faji összetétele kissé emlékeztet a homoki tölgy-kőris-szil ligeterdőkére (Knautio drymeiae- Ulmetum), a homoki bükkösökére (Leucojo verno- Fagetum), valamint a Dráva-sík gyertyános-tölgyeseire (Veronico montanae-Carpinetum). Aljnövényzetének Fagetalia elemei valószínűleg az egykori hűvösebb, csapadékosabb és kiegyenlítettebb klímájú „bükk I. kor” (i.e. 2500-tól i.e. 800-ig) maradványfajai (pl. Actaea spicata, Astrantia major, Dentaria enneaphyllos, Oxalis acetosella stb.). Aremonio-Fagion jellegű elemei révén a társulás mérsékelt szubmediterrán jelleget mutat (pl. Carex strigosa, Cyclamen purpurascens, Doronicum orientale, Erythronium dens-canis, Knautia drymeia, Polystichum setiferum, Primula vulgaris, Ruscus aculeatus, Tamus communis, Tilia tomentosa).

Köszönetnyilvánítás

Köszönetem illeti a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságát, amiért illetékességi területükön lehetővé tették a kutatást. Borhidi Attila, Juhász Magdolna, Pintér András és Tömösváry Tibor kitűnő helyismeretükkel, míg egykori tanítványaim (Fonyogáb Kornélia, Klujber Krisztina és Ritecz Katalin) a terepmunkák során segítették munkámat. Fogadják mindannyian hálás köszö- netemet.

Rövidítések

A1: felső lombkoronaszint, A2: alsó lombkoronaszint, AF: Aremonio-Fagion, Ági: Alnenion glutinosae-incanae, Ai: Alnion incanae, APa: Abieti-Piceea, AQ: Aceri tatarici- Quercion, Ar: Artemisietea, Ara: Arrhenatheretea, Ate: Alnetea glutinosae, B1: cserjeszint, B2: újulat, Bér: Berberidion, Bia: Bidentetea, BrF: Bromo-Festucion pallentis, C: gyepszint, Cal: Calystegion sepium, Che: Chenopodietea, ChS: Chenopodio-Scleranthea, Cp: Carpinenion betuli, Des: Deschampsion caespitosae, Epa: Epilobietea angustifolii, Epn: Epilobion angustifolii, EuF: Eu-Fagenion, F: Fagetalia sylvaticae, FB: Festuco- Bromea, FiC: Filipendulo-Cirsion oleracei, FPe: Festuco- Puccinellietea, GA: Galio-Alliarion, ineditum (kiadatlan közlés), Mag: Magnocaricetalia, Moa: Molinietalia coeruleae, MoA: Molinio-Arrhenatherea, MoJ: Molinio- Juncetea, NC: Nardo-Callunetea, Pia: Plantaginetea, Pna: Populenion nigro-albae, PP: Pulsatillo-Pinetea, PQ: Pino-Quercetalia, Prf: Prunion fruticosae, Pru: Prunetalia spinosae, Pte: Phragmitetea, Qc: Quercetalia cerridis, Qfa: Quercion farnetto, QFt: Querco-Fagetea, Qp: Quercion petraeae, Qpp: Quercetea pubescentis- petraeae, Qr: Quercetalia roboris, Qrp: Quercion robori- petraeae, S: summa (összeg), Sál: Salicion albae, SCn: Scheuchzerio-Caricetea nigrae, Sea: Secalietea, Spu: Salicetea purpureae, s.l.: sensu lato (tágabb értelemben), TA: Tilio platyphyllae-Acerenion pseudoplatani, TrP: Triseto-Polygonion bistortae, Ulm: Ulmenion, US: Urtico-Sambucetea, VP: Vaccinio-Piceetea.