A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Sovány Krisztina - Szollát György - Juhász Magdolna: A szibériai nőszirom (Iris sibirica L.)
8 SOVÁNY KRISZTINA, SZOLLÁT GYÖRGY és JUHÁSZ MAGDOLNA Lápi zsombékosok fragmentumai (B4) Vízállásos, alacsonyabb térszíneken előforduló élőhelytípus, állományai csak fragmentálisan találhatók meg. A legjellemzőbb állományalkotó a Carex elata, mellette néhol Carex paniculata vagy Juncus inflexus is előfordul. Gyakran Carex acutiformis alkotta nem zsombékoló magassásrétekkel övezve, vagy azokkal mozaikolva található meg. A sások mellett Iris pseudacorus, Equisetum telmateia, Solanum dulcamara, Lythrum salicaria, Mentha aquatica, Lysimachia vulgaris, Juncus articulatus valamint Typha angustifolia is előfordul. A legdélebbre található foltban Thelypteris palustris is behúzódott állományába, amely tőzegképződést és jobb vízellátást jelez. Degradáltabb részein a szárazodást jelző Calamagrostis epigeios, valamint Phragmites australis figyelhető meg. Csekély mértékben cserjésedik (Salix cinerea, Frangula alnus, Populus tremula, P. nigra). Nem zsombékoló magassásrétek (B5) Alacsonyabb térszínen, gyakran buckaközökben, efemer vízfolyások mentén fordulnak elő, vagy ott, ahol a homokdombok átszivárgó vizéből juthatnak némi többletvízhez. A zsombékosokkal ellentétben felszíni egyenlőtlenségek és tőzegképződés nem jellemző rájuk. Leggyakrabban a Carex acutiformis dominál, helyenként mellette a Carex riparia, míg lápi jellegű állományaiban a Juncus effusus is előfordul. Gyakori fajai az Iris pseudacorus, Lythrum salicaria, Calystegia sepium, Eupatorium cannabinum, Cirsium rivulare. További jellemző, de kisebb egyedszámmal szereplő fajai a Cirsium canum, Sonchus palustris, Lysimachia vulgaris, Valeriana officinalis, Lycopus europaeus, Selinum carvifolia, és az üdébb jelleget jelző Filipendula ulmaria. A széleken a Sanguisorba officinalis vagy a Juncus subnodulosus is behúzódik a kiszáradó láprétekből. Állományai helyenként Salix cinerea- val cserjésednek. Nagyobb problémát okoz a Phragmites australis és Solidago gigantea erőteljes terjedése. Meszes láprétek (D1) A jobb vízellátású, szinte állandóan nedves, mélyebb fekvésű területeken a dunántúli, sőt országos viszonylatban is ritka meszes láprétek találhatók (2. ábra). Alátrányi meszes láprétek jellegzetessége, hogy a csoport névadó faja, a Carex davalliana hiányzik. Általában dominál a Juncus subnodulosus vagy a Schoenus nigricans. Helyenként a Carex hostiana, a Thelypteris palustris, valamint egyetlen foltban a Cladium mariscus jelenléte a meghatározó. Az állomány értékes volta miatt ezt a foltot indokoltnak láttuk elkülöníteni és külön ábrázolni („télisásos láprét'’). Jellegzetes, ám viszonylag ritka fajai az Eriophorum latifolium, E. angustifolium. Gyakoribb a Carex flacca, Lotus siliquosus, Potentilla erecta, de előfordul benne az Epipactis palustris, Parnassia palustis, Carex panicea, Galium palustre, Cirsium palustre, Carex flava, Dactyloriza incarnata, Cirsium rivulare, Eleocharis uniglumis, Juncus inflexus, valamint az Equisetum palustre is. Folyamatos átmenetet képeznek a szomszédos kiszáradó láprétekkel, így az elkülönítésük nem könnyű. A kiszáradó láprét fajai néhol áthúzódnak a meszes láprétbe: a Molinia coerulea is megtalálható állományaiban, de alárendelt szerepű. Emellett Succisapratensis, kevés Sanguisorba officinalis és Serratula tinctoria is előfordul. Kékperjés rétek (D2) A kiszáradó láprét a második legnagyobb kiterjedésű fátlan élőhelytípus a területen (3. ábra). A Molinia coerulea domináns, míg a Molinia arundinacea csak ritkán, nagyméretű, a többi Molinia-egyed fölé magasodó csomókban található meg. Leggyakoribb kétszikű fajok a Succisa pratensis, Sanguisorba officinalis, Serratula tinctoria, Pulicaria dysenterica, Lotus siliquosus, Potentilla erecta és a Valeriana dioica. Viszonylag magas tőszámmal megtalálható a Parnassia palustris és a Cirsium rivulare is. Itt fordult elő legnagyobb tömegben a nedves láprétekre is jellemző Epipactis palustris. A nedves gyepeken általánosan előforduló fajok közül a Lythrum salicaria, Lysimachia vulgaris, Cirsium canum, Eupatorium cannabinum, Silene vulgaris említhető meg. A kiszáradó láprétek és homoki sztyepprétek határát legjobban a Scirpoides holoschoenus jelezte. Akiszáradó láprétek Látrányban is gyakran képeznek átmeneti állományokat homoki sztyepprétekkel, illetve meszes láprétekkel. A sztyeppesedő, homoki sztyepp- rétek felé mutató átmeneti állományaik kevert jellegük ellenére viszonylag jól elkülönülnek a kiszáradó láprétektől és a homoki sztyepprétektől is. Általában kissé kiemelkedő homokdombokon vagy azok környezetében találhatók. Sztyeppfajai a Betonica officinalis, Festuca rupicola, Brachypodium pinnatum, Chrysopogon gryllus, míg kiszáradó lápréti fajai a Molinia coerulea, Sanguisorba officinalis, Carex flacca, Succisa pratensis. Néhol akár a Dianthus superbus is előfordulhat. Gyakori a Carex hirta, Centaurea pannonica syn. C. jacea ssp. angustifolia, Galium verum, Eryngium campestre, Plantago lanceolata, Flypericum perforatum, Prunus spinosa. Kisebb egyedszámban megfigyelhető fajai a Scabiosa ochroleuca, Agrimonia eupatoria, Teucrium chamaedrys, Hieracium echioides, Pseudotysimachion spicatum, Filipendula vulgaris, Carlina vulgaris, Achillea asplenifolia, Ononis spinosa, Frangula alnus. Üdébb termőhelyet kedvelő fajai a Lotus siliquosus és a foltok szélein megtalálható Scirpoides holoschoenus. A vegetációtérképen sötét olajzöld színnel jelölt folt a meszes láprétekkel való átmenetet képviseli. Nem sorolható egyértelműen sem a meszes láprétek, sem a kiszáradó láprétek csoportjába. Gyepje még alacsony, a lápi karakterű Carex hostiana megtalálható benne, azonban a Schoenus nigricans zsombékjai letörpülnek, és a Potentilla erecta mennyisége is lecsökken. Több kékperjés elem is megjelenik benne, úgymint a Sanguisorba officinalis, Succisa pratensis, Carex flacca. Kiszáradó lápréteknek vannak olyan részletei is, ahol a Schoenus nigricans nagyobb sűrűségű előfordulását figyeltük meg. Ezek a foltok nem mutattak üde lápréti jelleget, tehát nem sorolhattuk őket a meszes láprétek közé, azonban kiterjedésüket a kiszáradó láprétek kategóriáján belül világosszürke színnel jelölve rögzítettük, amelynek okára a későbbiekben még kitérünk.
