A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Purger J. Jenő: Kisemlősök faunisztikai felmérése Somogy megye északkeleti részén, gyöngybagoly Tyto alba (Scolopi, 1796) köpetek vizsgálata alapján
82 PURGER J. JENŐ 1. ábra: A vizsgált terület elhelyezkedése Magyarország UTM rendszerű hálótérképén. Figure 1: Situation of the investigated area in the UTM grid map of Hungary. Yalden & Morris 1990). A Sylvaemus szubgénuszba tartozó fajok meghatározásánál Tvrtkovió (1979) módszerét követtük. A koponya sérülései miatt meghatározhatatlan példányok, mint Apodemus sp. szerepelnek a táblázatokban (2a., 2b., 2c., 3. táblázat). A Neomys génuszba tartozó két faj, a közönséges vízicickány (Neomys fodiens) és a Miller-vízicickány (Neomys anomalus) meghatározását Tvrtkovió et al. (1980) által leírt módon végeztük. A házi egér (Mus musculus) és güzüegér (Mus spicilegus) elkülönítésénél MacholAn (1996) határozókulcsát használtuk. A Mus és Rattus génuszba tartozó, nehezen határozható vagy sérült példányok, mint Mus sp. és Rattus sp. kerültek a fajlistákra (2a., 2b., 2c., 3. táblázat). Az emlősfajok tudományos és magyar neveit Bihari et al. (2007) munkája alapján használtuk. Eredmények és értékelés A vizsgált területen a gyöngybagoly köpetek lelőhelyei 17 esetben (85%) egyházi épületek (templomok tornyai és padlásai), 3 esetben (15%) lakóház és gazdasági épületek voltak (1. táblázat). Összesen 1570 köpetet gyűjtöttünk be, melyekből 4127 zsákmányállat maradványai kerültek elő (1. táblázat). Egy köpet átlagosan 2,6 zsákmány maradványait tartalmazta. A területen élő gyöngybaglyok táplálékában a kis- emlősök domináltak (97,8%). A zsákmány mindössze 2,2%-át alkották madár-, kétéltű- és rovarmaradványok (2a., 2b., 2c. táblázat). A szétbontott köpetekből 22 kisemlős faj 4036 egyedének maradványai kerültek elő (3. táblázat). A gyöngybaglyok emlőstáplálékának 17,2%-át a cickányalakúak (Soricomorpha), 0,02%-át a denevérek (Chiroptera), 82,8%-át a rágcsálók (Rodentia) rendjébe sorolt fajok egyedei alkották. A köpetekből kimutatott 5 cickányfaj közül a vizsgált területen a keleti cickány (Crocidura suaveolens) és az erdei cickány (Sorex araneus) volt a leggyakoribb. A mezei cickány (Crocidura leucodon) az előző fajoknál kisebb számban, de minden UTM négyzet területén előfordult. A törpe cickány (Sorex minutus) maradványai a BS79-es a Miller-vízicickány (Neomys anomalus) maradványai viszont a BT80 és a BS77-es UTM négyzet kivételével, kis egyedszámmal, de szinte mindenhonnan előkerültek (3. táblázat). A közönséges vízicickányt (Neomys fodiens) a vizsgált területről nem sikerült kimutatnunk. Az emlősta- ni irodalomból eddig csak két cickányfaj (S. araneus és S. minutus) előfordulásáról volt tudomásunk Tab (BS77) térségéből (Nagy 1988), így e munka eredményei az említett fajokon kívül három újabb cickányfaj (C. leucodon, C. suaveolens, N. anomalus) előfordulási adataival gazdagítják ismereteinket. A közönséges vakond (Talpa europaea) az ország egész területén megtalálható, gyakori faj (Bihari 2007a), de életmódja miatt ritka zsákmánya a gyöngybaglyoknak és elterjedési adatokban sem bővelkedünk. Aközönséges vakond maradványai csak Ádánd (BS89), Nagyberény (BS88) és Bábonymegyer (BS88) környékéről származó köpetekből kerültek elő (1,2b, 2c. táblázat). A gyöngybaglyok költő-, illetve pihenőhelyéül szolgáló padlások, tornyok gyakran az épületlakó denevérek lakhelye is, így előfordul, hogy egy-egy denevért is zsákmányolnak. A közönséges késeidenevér (Eptesicus
