A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Domokos Tamás: Szórványadatok Szántód és környékének puhatestű (Mollusca) faunájához

SZÓRVÁNYADATOK SZÁNTÓD ÉS KÖRNYÉKÉNEK

(SOMOGY MEGYE, YM 19, 29) PUHATESTÜ (MOLLUSCA) FAUNÁJÁHOZ

79

csak 3-as értéket ér el. A természetvédelmi prioritás 40-es skáláján a Cepaea hortensis és C. memoralis (kerticsigák) 20-as, a Cepaea vindobonensis csupán 12-es értékkel bír. [A kiemelten figyelmet érdemlő fajok 14 és 40 közötti értékkel rendelkeznek (Sólymos 2004, 2005).] A nyugat- és közép-európai elterjedésű fehérszájú és a nyugat-európai elterjedésű/areájú sötétszájú kerticsiga főleg a Dunántúl NY-i felén és a Duna környezetében fordulnak elő, a Dunától K-re csak a behurco- lásnak „köszönhetően” bukkannak fel. C. hortensis első példánya 1993-ban került a Somogy Megyei Múzeumok gyűjteményébe (Héra és Varga 2001).

A szintén védett Pseudanodonta complanata kagyló nem ritka a Balatonban (Pintér és Suara 2004). Szántódi, révkörnyéki előfordulását Uherkovich 2011 is megerősíti.

A Fekete-tenger és a Káspi-tó a Dreissena polymorpha refúgium területe. Innen a XVIII. század folyamán kezdte meg legújabb invázióját. A Balatonban 1932-ben, a Fertő-tóban 1971-ben jelent meg. Azóta elterjedt jelentősebb folyóinkban is. Drávái inváziójáról Varga és Uherkovich 1998 számol be. A Balaton tömegkagylója, amely mindenféle szilárd tárgyra (kövezett part, tófenéki szórványkő, kikötői facölöp, kagylóhéj, növényi részek,...) rátapad, helyesebben rögzül bisszusz- fonalai segítségével (Sebestyén 1935, Ponyi et al. 1974, Richnovszky és Pintér 1979, Pintér és Suara 2004.)

Összefoglalás

Szántód, Kőröshegy, Balatonföldvár és Zamárdi 40 gyűjtőhelyéről 48 szárazföldi és 32 vízi, összesen 80 taxont sikerült kimutatnom. Ez Somogy megye molluszkáinak megközelítően a felét teszi ki. A 2004-es

lista (YM 19, 29) 15 új fajjal gyarapodott, amelyek közel fele belterületről került elő. Viszont nem találtam meg 16 korábban már regisztrált fajt (ebből 5 borsókagyló). Ez cirka 20% ingadozást jelent.

Az invazív fajok száma 6 (~7%). A korábbi jövevények (Dreissena polimorpha, Potamopyrgus antipodarum, Cepaea nemoraiis) mellett újnak számít az Árion lusitanicus, a Hygromia cinctella és a Cepaea hortensis.

A védett fajok száma 7 (~9%): Borysthenia naticina, Anisus vorticulus, Vertigo angustior, Cepaea nemoraiis, Cepaea hortensis, Helix pomatia, Pseudanodonta complanata.

Az ember által kialakított és működtetett élőhelyeken dominánsak a mező- és xerofil erdei/erdőssztyepp fajok. Ez azt jelenti, hogy nem áll fent a fajokat veszélyeztető fragmentálódás esete az erdei fajok esetében. Továbbá úgy tűnik, hogy a üdülőtelkek sövénykerítései zöldfolyosóként funkcionálnak.

Köszönetnyilvánítás és ajánlás

Varga Andrásnak, a Mátra Múzeum muzeológusának az Árion lusitanicus revideálásáért; Deli Tamásnak, a Munkácsy Mihály Múzeum muzeológusának pedig adatközlésért tartozom köszönettel. Princz Jenőnek Szántód üdülőterületi részére vonatkozó adataiért vagyok hálás.

írásom azok emlékének ajánlom, akik 1960-tól kellemes órákat, napokat töltöttek el a szántódi Ví-telken (Arany J. —> Ady E. —> Kossuth L. u. 2-4.).

Irodalom

Brancsik, K. és Daday, J. 1897: Lágytestűek (Mollusca). - In: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, 2. A Balaton tónak és partjának biológiája, 1. rész. A Balaton faunája, pp.189-196.

Csíki, E. 1906: Mollusca. - In: Fauna Regni Hungáriáé, II. (Mollusca). Királyi Magyar Természettudományi Társulat, p.1-44.

Domokos, T. 1995: A Gastropodák létállapotáról, a létállapotok osztályozása a fenomenológia szintjén. - Malakológiai Tájékoztató 14: 79-82.

Domokos, T. 1999: A Szarvasi Arborétum malakológiai vizsgálatának eredményei 1989 és 1994 között. - Crisicum/Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága 2: 85-92.

Domokos, T. és KovAcs, Gy. 1982: A balatoni Fekete-part és környékének malakofaunája. - Állattani Közlemények 69: 61-68.

Dudich, E. 1928: A magyar állatvilág kutatásának megszervezése. - Állattani Közlemények 25:1-15.

Entz, G. (jun.) 1941: A Balatonnak és vizkörnyékének puhatestű faunájáról. - Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái 13: 34-56.

Fehér, Z. és GubAnyi, A. 2001: The catalogue of the Mollusca Collection of the Hungarian Natural History Museum. - In: FEHÉR, Z. és GUBÁNYI, A. (eds.): A magyarországi puhatestűek elterjedése [Distribution of the Hungarian molluscs] I. - Magyar Természettudományi Múzeum, p.1—466.

Héra, Z. 2002: Újabb adatok Somogy megye puhatestű (Mollusca) faunájának ismeretéhez. - Natura Somogyiensis 3: 23-26.

Héra, Z. és Varga, A. 2001: Somogy megye puhatestű (Mollusca) faunája. - Natura Somogyiensis 1: 29-40.

Falkner, G., Bank, R. A. & Proschwitz, T. 2001: Check list of the nonmarine Molluscan Species-group taxa of the States of Northern, Atlantic and Central Europe (CLECOM I). — Heldia 4: 1-76.

LoZek, V. 1964: Quartärmollusken der Tschechoslowakei. - Rozpravy Ústredniko Ústavu Geologického 3,1-374.

Maurer, T. 2007: Szántód község nevének változásai. - In: MAURER, T. (ed.): Szántód községtörténet. Szántód Község Önkormányzata, p.13-14.

Perjési, Gy. 1985: Néhány adat a Hygromia cinctella (Draparnaud) ismeretéhez. - Soosiana 13: 39-42.

Petró, E. 1984: A Hygromia cinctella (Draparnaud, 1801) újabb magyar- országi lelőhelye. - Soósiana 12: 19-22.

Pintér, I. 1980: Somogy megye malakológiai felmérése. - Folia Historico-naturalia Musei Matraensis 6: 159-173.

Pintér, L. 1978: Potamopyrgus jenkinsi (E. A. Smith 1889) in Ungarn (Gastropoda:Hydrobiidae). - Soosiana 6: 73-75.

Pintér, L., Richnovszky, A. és S. Szigethy, A. 1979: A magyarországi recens puhatestűek elterjedése. - Soosiana, Supplementum 1: I-IV+ 1-351.

Pintér, L. és Suara, R. 2004: Magyarországi puhatestűek katalógusa hazai malakológusok gyűjtései alapján [Catalogue of the Hungarian molluscs based on the collectings of Hungarian malacologists). - In: FEHÉR, Z. és GUBÁNYI, A. (eds.): A magyarországi puhatestűek elterjedése [Distribution of the Hungarian molluscs] II. Magyar Természettudományi Múzeum, p.1-547.