A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Ortmann-né Ajkai Adrienne - Tóth István Zsolt - Sirok Attila - Nagy Dániel - Kulcsár Péter - Partos Kálmán: Egy ismeretlen "őserdő" a Kelet-Mecsekben: 25 éve felhagyott bükkös aljnövényzetének térbeli mintázatai
EGY ISMERETLEN „ŐSERDŐ” A KELET-MECSEKBEN: 25 ÉVE FELHAGYOTT BÜKKÖS ALJNÖVÉNYZETÉNEK TÉRBELI MINTÁZATAI 67 Erdőtípus-alkotó fajok A márévári mintaterület erdőtípus alkotó fajai (Majer 1962) (4. ábra) a következők: bükksás (Carex pilosa), sárga árvacsalán (Galeobdolon luteum), szagos müge (Galium odoratum), egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), erdei szélfű (Mercurialis perennis), hegyi csenkesz (Festuca drymeia). Az egész erdőrészletre jellemző az üde termőhelyet jelző Galium odoratum, és a félnedvest jelző Galeobdolon luteum. Fenn a gerincen és alatta a nagyon meredek, sziklás oldalban Melica uniflora, Mercurialis perennis és kisebb mértékben Festuca drymeia jellemző. Utóbbi megjelenik a völgy aljához közelebbi részeken is, Itt a szélsőségesen meredek oldal és erősen aprózódó alapkőzeten kialakuló sekély talaj miatt félszáraz a termőhely. Elsősorban az alsó régióban jelentkezik a bükksás (Carex pilosa), bár helyenként a gerincig is felmászik, együtt a Festuca drymeiá-va\, A Mercurialis perennis ritkának mondható. A Melica uniflora DNy-i részen található meg, egy helyen domináns. A vizsgálati terület nagy részén (me- redekebb részek) félszáraz és félnedves termőhelyek váltják egymást, a viszonylag lankásabb helyeken (északon és délen) egyértelműen félnedves típusú élőhelyek vannak. Az egyértelműen szárazabb területek a keleti részen találhatóak meg. Erdótipus<jelzö fajok ■ Car*x pilosa ■ Gal*obdolon luteum ■ Galium odoratum C Melica uniflora i— Mercurialis perennis Festuca drymeia 4. ábra: Erdőtípus-alkotó fajok térbeli mintázata Védett fajok A területen a körös felmérésében 9, összesen 14 védett és ezeken felül 3 specialista faj került elő (5. ábra). A védett és specialista fajok jellemzően a terület felső részén, a bükkös-tetőerdő átmeneti zónájában tömörülnek, a még zárt idős bükkös ezekben az „érdekes” fajokban szegény. A legfontosabb a gerincen a 10 000 Ft eszmei értékű keleti zergevirág (Doronicum orientale) ezres nagyságrendű állományának előfordulása. Ez a faj hazánk 7 tájegységében fordul elő. A Keleti-Mecsek- ben 3 lelőhelye van, ez a hely eddig nem volt ismert kutatók előtt. További védett fajok: Aruncus dioicus 2 tő, Asperula taurína subsp. leucanthera néhány foltban 400-500 tő, Cephalanthera damasonium 2 tő, Dryopteris dilatata 2 tő, Epipactis purpurata 1 tő, Epipactis helleborine 1 tő, Galanthus nivalis szórványosan és szálanként 100-200 tő, Polystichum setiferum 1 tő, Helleborus odorus 5-600 tő, Hepatica nobilis 100-200 tő, Lathyrus venetus főleg a felsőbb, ritkásabb részén 400-500 tő, Ruscus hypoglossum 10-20 példány, Ruscus aculeatus a felső, tetőhelyzetben levő kiritkult részen kb. 100 m2-es, vadcsapásokkal átvágott, összefüggő foltja él, Tamus communis felső nyíltabb részen 15-20 tő. További nem védett, de érdekes specialista fajok: Festuca drymeia a bükkösök és gyertyános tölgyesek szubmontán övének jellemző, értékes faja, itt 15-20 helyen fácieszalkotó; Veronica montana, amely hazánkban, üde lomberdőkben szórványosan fordul elő, a felmért területen kb. 20-30 tő él. Védttt *s fajoK ■ acom sp-cít* E3 Dcroncurr Orientale Q Epipact« heile borrw fi Heleboru* odorul ■ Hepatca nobli* O MeiBiS rr*k»op*ryfc«n ■ Rvscus acUexus ■ RuJCus hypoglossjfti 8H Tamrt commum* ■ Ulmus giabra O AspervJatatmna ■ Epp>:i? purpurata D Cephatanjhera damasonum EJ Aruncus ddCUl ■ Polyitoctium setiferum D Dt>opie«s diatata ■ Galantius rwalis 5. ábra: Védett és specialista fajok térbeli mintázata Szociális magatartástípusok spektrumai A szociális magatatástípusok (Borhidi 1995) megoszlása ép, természetközei állományt mutat (6. ábra) a specialisták és kompetitorok 30% feletti arányával. Ritka specialista fajok: Dryopteris dilatata, Ruscus hypoglossum; specialista fajok: Acer pseudoplatanus, Aruncus dioicus, Doronicum orientale, Epipactis purpurata, Galanthusnivalis, Hepatica nobilis, Lathyrus venetus, Lathyrus vernus, Melittis melissophyllum, Polystichum setiferum. Magas a generalisták aránya is (50%), de a zavarástűrőké és főleg a gyomoké alacsony, idegenhonos faj pedig egyáltalán nem fordul elő. A spektrumot összehasonlítva a közép-mecseki Kőszegi-forrás erdőrezervátum hasonló módon felmért aljnövényzetével, annál kicsit kedvezőbb képet kapunk.
