A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Kevey Balázs: A Zákányi-dombok gyertyános-tölgyesei (Anemoni trifoliae-Carpinetum Borhidi et Kevey 1996)
A ZÁKÁNYI-DOMBOK GYERTYÁNOS-TÖLGYESEI (.Anemoni trifoliae-Carpinetum Borhidi et Kevey 1996) 43 2. ábra: A Zákányi-dombok és Dél-Zala gyertyános-tölgyeseinek bináris dendrogramja. 1/1-50: Anemoni trifoliae-Carpinetum, Zákányi-dombok (Kevey 2008a: 25 felv.; Kevey ined.: 25 felv.) 2/1-25: Helleboro dumetorum-Carpinetum, Dél-Zala (Kevey ined.: 25 felv.) (Method: Group average; Coefficient: Baroni-Urbani - Buser) fajok - mintegy 32,7% csoportrészesedéssel és 46,2% csoporttömeggel - jelentős szerepet játszanak a társulás felépítésében (2. táblázat). A száraz tölgyesek növényei (Quercetea pubescentis-petraeae incl. Quercetalia cerridis) ritkák. E szüntaxont többnyire akcidens (K I) elemek képviselik: Chrysanthemum corymbosum, Hieracium sabaudum, Lathyrus niger, Malus sylvestris, Prunus spinosa, Solidago virga-aurea, Sorbus torminalis stb. Csoportrészesedésük (10,5%) és csoporttömegük (8,2%) ennek ellenére még sem hanyagolható el. Néhol kisebb-nagyobb fajszámmal megjelennek a keményfás ligeterdők (Atnion incanae) karakterfajai is: K III: Viburnum opuius, Dryopteris carthusiana. -KII: Carex brizoides, Doronicum austriacum, Equisetum telmateia, Padus avium, Rumex sanguineus. -Kl: Ainus glutinosa, Carex remota, C. strigosa, Chrysosplenium alternifolium, Crepis paludosa, Dryopteris dilatata, Dr. expansa, Festuca gigantea, Fraxinus angustifolia ssp. pannonica, Impatiens noii-tangere, Populus alba, Ribes rubrum, Ulmus laevis. E növények 7,0% csoportrészesedést és 1,6% csoporttömeget mutatnak. A völgyalji állományokban megjelenik néhány szurdokerdei (Tilio-Acerenion) jelleggel rendelkező növényfaj is: K V: Acer pseudo-ptatanus. - K III: Aruncus sylvestris, Ulmus glabra. - KI: Actaea spicata, Chrysosplenium alternifolium, Polystichum aculeatum, P. setiferum, Staphylea pinnata, Tilia platyphyllos. E növények azonban nem játszanak jelentős szerepet. A Zákányi-dombok gyertyános-tölgyeseinek sajátos karakterét egyes szubmediterrán és illír jellegű fajok adják, amelyeket az Aremonio-Fagion csoportba szoktunk sorolni (némelyikük Quercion farnetto jelleget is mutat): K V: Anemone trifolia. - K IV: Castanea sativa, Knautia drymeia. - Kill: Primula vulgaris, Tamus communis. - K II: Lamium orvala, - KI: Carex strigosa, Helleborus dumetorum, Dentaria trifolia, Polystichum setiferum, Vicia oroboides. Csoportrészesedésük 4,0%, csoporttömegük pedig 1,8%. E növények közül az Anemone trifolia, a Dentaria trifolia és a Lamium orvala Magyarországán ma már csak itt található. Pócs (2007) szerint valószínűleg e társulásban fordulhatott elő - a mintegy 120 éve felfedezett - Ostrya carpinifolia is (amelyet az 1940-es évek óta oly sokan hiába próbálták újra felfedezni (vő. Michalus 1897, Fekete és Blattny 1913, Bartha 1999). Sokváltozós statisztikai elemzések eredményei A Zákányi-dombok gyertyános-tölgyesei - sajátos faji összetételüknél fogva- az Anemoni trifoliae-Carpinetum nevet kapták (vö. Borhidi és Kevey 1996). A szomszédos Zalai-dombság Helleboro dumetorum-Carpinetum-áva\ való kapcsolatát bináris cluster-analízissel és ordináció- val vizsgáltam meg. A dendrogramon (2. ábra) és az or- dinációs diagramon (3. ábra) a két asszociáció felvételei két külön csoportot alkotnak, továbbá a Zákányi-dombok felvételei újabb két alcsoportba tömörülnek. Hasonló módon vizsgáltam meg a Zákányi-dombok gyertyános-tölgyeseinek (Anemoni trifoliae-Carpinetum) és bükköseinek (Doronico austriaci-Fagetum) viszonyát. Ebben az esetben a két asszociáció felvételeit nem sikerült élesen elkülöníteni (4-5. ábra).
