A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Lanszkiné Széles Gabriella: Életfordulók és közösen végzett munkák ételei és szokásai az 1940-es évektől napjainkig
282 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA Ma már nem vonulunk az utcán, hanem a pár házzal odébb lakó családtaghoz is a többség autóval kell, hogy menjen. „Ez már egy más világ!” - ahogy ezt a szíves idős adatközlők is hangoztatták. Ha nem falun belüli lakodalomról volt szó, akkor természetesen nászba kellett menni, ami a násznép útra kelését jelentette. Befogták a lovakat, felsallangozták őket, szintúgy a kocsikat is. Letakarták fehér lepedőkkel a szekereket, hogy a kellő ünnepélyességhez ezzel is hozzá járuljanak. Itt szigorú sorrend vonatkozott az első három kocsira. Az első kocsin ült vagy ültek a násznagyok, aki a keresztségi keresztapja volt a vőlegénynek, ha meghalt mire keresztfia esküvője bekövetkezett volna, a fia vette át ezt a szerepkört. Ezek a mandátumok igen szigorúan adott személyhez voltak kötve, ha mást választottak erre a posztra, abból életre szóló sértődések is lehettek. A násznagyok vagy ahogy manapság hívjuk a tanúk, fontos szerepkörét volt hívatott hangsúlyozni, hogy hátul ültek kocsin, semmi esetre sem a násznagy hajtotta a lovakat, ez más vendég feladata volt, aki mellett természetesen a felesége ült. A 45. ábrán láthatók a násznagyok, a vőlegény keresztségi keresztapja a kalapot viselő Szántó Imre, a kucsmát viselő Fonai Károly pedig a bérma keresztapa. A második kocsin ült a nyoszolyóval a vőfély (46. ábra). Visszafelé ezen a kocsin hozták a menyasszonyt. A nyoszolyó minden esetben fiatal kellett, hogy legyen. A nyoszolyóasszony, a vőlegény, vagy a menyasszony keresztapjának a lánya, vagy a menye. Fonóban a nyoszolyóasszony, - aki a két násznagy között ment - kezében volt a piros alma, beletűzött rozmaringgal, ami az alma felett közvetlen, fehér zsebkendővel volt átkötve. Ez a szokás, míg a legidősebbek vissza tudnak emlékezni, mindig létezett. A harmadik kocsin ült az első koszorús lány (47. ábra), a vőféllyel majd sorakoztak tovább a szekerek, hogy a menyasszonyért minél többen mehessenek. Áthaladva a közbeeső falun, ott lyukas kalácsot dobáltak a nézelődőknek, amit a kezükben tartottak, amíg erre alkalom nem adódott (48. ábra). Akik már az utcán várták a falujukon áthaladó kocsisort, ugyanúgy, mint ma a Kaposváron tartandó lakodalom esetén, a falun átsuhanó autókat kísérjük figyelemmel. Aranylakodalom Félévszázad eltelte után, úgymond „jóban-rossz- ban”, az 50. házassági évfordulót gyerekek, unokák, komák, rokonok, barátok körében szokásos megülni. Széles Rózsa és Bóna László aranylakodalmát 1997- ben tartották (49-50. ábrák). Az 50. ábrán szembeötlik, Somogy megyében a régmúltba visszanyúló hagyományunk szerint sütött „likas kalács”. Amely Kisgyalánban még manapság, 2010-ben is, pünkösd alkalmával több helyen asztalra került és fog még karácsonykor is.91 Ezt a kalácsot hideg sültekhez 91 1988-ban Hajmáson még a násznép, a kínáló likőrös üvegek nyakára húzta a likas kalácsot. Ott két szálból fonták, nálunk nem fonott a kalács. köret helyett is szívesen fogyasztjuk. Késsel, szép kis darabkákra felszeletelve, hússal együtt ízletes, kiadós étel. Egy kis kapaszkodás a múlt darabkájához, aminek elkészítési módját öreganyáink évszázadokon keresztül adták tovább egymásnak. Ehhez a likas kalácshoz hasonlóan készül az „árva pogácsa” is. A recept azonos, csak pogácsaként van elkészítve. Az árva név töltelék nélküli mivoltára utal, mivel a kalácstészta töltelékes formában is elkészíthető lenne. 2008. május 3-án Kisgyalánban egyidejűleg két aranylakodalmat is ültek. Nyomdában készült meghívók is készültek e célra (51-52. ábrák). Egyforma virágcsokruk volt az ünnepeiteknek, a templom liliommal szépen fel volt díszítve. A padsorokban az ünneplő rokonság foglalt helyet és vett részt a ceremónián. Ezt követte a meghívottak megvendégelése. Tóth Gyuláné (Fehér Aranka) és Tóth Gyula esetében Kaposváron éttermi vacsora következett, gyerekeik, unokáik körében. Széles Gézáné (Horváth Erzsébet) és Széles Géza otthon tartott ebéddel ünnepelte meg az évfordulót. Nekik gyermekük nem született, így számos keresztgyerekük, valamint rokonaik, barátaik vettek részt az aranylakodalmon (53-54. ábrák). Az előkészületek már három nappal előbb el kellett, hogy kezdődjenek. Ebben nyolc asszony vett részt, hárman rokonok Fonóból, ketten Kaposvárról, a többiek Kisgyalánból. 15 tortát rendeltek cukrászdából, otthon összesen 10 darabot sütöttek, 1 pedig Göllében készült, a kimaradhatatlan pörköltcukros torta. Már az 1930-as években is ott készítették a legszebbeket és így hagyo- mányozódott tovább az elkészítésének módja.92 Ugyanígy a menyasszony babatorta is egy ilyen színfolt (55. ábra), minden kisgyerek ma is áhítattal figyeli a főasztalon, bár már kezd több helyen elmaradozni. Szép gesztus, hogy jelen esetben Bözsike néninek Fonóban élő, akkor 20 éves unokahúga készített egyet, megtanulta az elkészítésének a módját. Az otthon készült torták főként gyümölcstorták voltak. Csütörtökön kezdték a tészták, piskóták sütését. 10 féle sütemény készült, dupla adagban. Tehát húsz tepsi piskótát, és gyúrtat kellett sütni. Pénteken torták, szombaton hat tálca hidegtál készült (56. ábra). Szombaton történt a rétes húzás is (57. ábra). Somogyszilban 25 darab kuglófot „csináltattak.” Öt tyúkból készült az 50 liter vasfazék leves. Húsfélék a következők voltak: marhapörkölt, rántott hús, töltött hús (58. ábra). Fasírozott két féle (gombócban, hossziban).93Az 1990-es években még nem, azonban a 2000-es évek után főként a déli gyümölcsökből álló gyümölcstálak jöttek divatba. Itt is ananászt, kivit, banánt, narancsot is kínáltak. 92 Kisgyalánban Györfi Lajosné, Rozika néni nyilatkozta szerényen a pörköltcukros torta készítéséről: .próbáltam megtanulni, de nem tudtam!"- tehát a készítés módját átadták egymásnak az asszonyok, ha volt rá igény. Rozika néni, Kisgyalánban a legszebb torták készítői közé tartozott. 93 Hosszi: az 1945-ös paszita menüsorában is i-vel van a hosszú szó írva, mint hogy itt is szóbeli közléskor elhangzott. (A többi paszitában ú-val van írva a hosszú szó, bár még többen i-vel ejtik.)
