A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Horváth J. Gyula - Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez

ADATOK A NÉMETLUKAFAI ÜVEGHUTA TÖRTÉNETÉHEZ

245

Németlukafa helyzetének alakulása az üveghuta és a cserépedény manufaktúra megszűnése után, 2010-ig

Az 1973. évi Helységnévtár Lukafapuszta néven említi, lakóinak számát 56-ban adja meg. „Baranya megye Térképe” című, 1:150.000-hez léptékű térképlap (Cartographia, 1993. Bp.) még két Lukafát tüntet fel a színhelyen. Az északibbnak (amit az itt lakók „Lukafa a falu” néven emlegetnek), Németlukafapuszta nevet ad. Az ettől kb.1 km-re délre fekvő települést Lukafapuszta névvel illeti. A régi okmányok, anyakönyvek az északabbra fekvő Németlukafát egyszerűen Lukafának, ritkán Németlukafának nevezik, a délre fekvőt rendszeresen Pust Lukafa, Lukafapuszta néven emlegetik.104 A századfordulón a Biedermann-féle uradalom részeként kb.1919-ig (a környékbeli lakosság emlékezetében is) Deszkametsző a neve.105

Az egymáshoz közeli két Lukafa település, a „falu” és a „puszta” között szerkezeti különbség is volt. A vitráriusok által lakott „falu” házai a gyár jobboldalán a vidék más apró falvaihoz hasonlóan „fésűs rendszerű" utcasort alkottak. Minden házhoz kert, ól és istálló tartozott. (Az ipari munkásnak számító vitráriusok egyben saját ellátásukra tehenet, sertést és baromfit is tarthattak, zöldséget termeltek.) Ettől az 1 km-re fekvő puszta szórt szerkezete uradalmi istállókkal, aklokkal, cselédházakkal, termelési eszközökkel, teljesen eltért. A vitráriusok, hamuzsírfőzők és „porcellánosok”, mint szabad emberek a vezetőkkel együtt, minden időben kizárólag a „faluban” laktak, a pusztán nem. A pusztán szolgának számító, szegődményes kocsisok, béresek, pásztorok, későbben uradalmi cselédnek nevezett magyar családok éltek. Az üveggyári munkások a pusztai béreseket lenézték, a huta bezárása után egy ideig ott maradt felnőttek sem szegődtek be soha béresnek, azaz uradalmi cselédnek, csupán napszámos munkát és részes aratást vállaltak.106 Horváth J. Gyula feltételezése szerint a favágó cigányok is a pusztán laktak volna. A helyiek emlékezete szerint a cigányokat a pusztaiak sem fogadták maguk közé, azok fából, sárból tákolt kunyhóikban mindig a kitermelt erdőrész szélében ütöttek tanyát. A hamuégetők, hamuzsírfőzők és szénégetők - az éjjel-nappali folyamatos munkatevékenység miatt - ugyancsak a munkahelyük színterében, a kitermelt erdőrész közelében ideiglenesen (fából, tapasztott sárból) épült, igénytelen lakásokban éltek.107 A cserépgyár és az üveggyár megszűnése (1888) után az ipari munkásság nagyrésze elvándorol, a terület majorsági föld lesz, a Biedermannok uradalmi rendszerben művelik tovább. Az üzemi épületeket lebontják, a vitráriusok felszabaduló házaiba magyar nyelvű erdészeket, vincellért, téglást és cselédeket költöztetnek. 1890 után Németlukafa, Lukafa-pusztával (Deszkametszővel) együtt a Biedermannok szentmárton-pusztai gazdaságának lesz része, amely össszesen 40 szegődött (kon- venciós) cselédet alkalmaz.108 A területen bécsi és ber104 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 49-50. p.

105 Raichl Sándor és Eperjessy Ernő adatai.

106 Raichl Sándor információi és Eperjessy E. adatai.107 Ua. Raichl Sándor és Eperjessy E.

108 Szentmárton-puszta, mint Biedermann uradalmi központ, nem azonos a tőle keletre lévő Gödreszentmárton községgel. Szentmárton- puszta Almamellék közigazgatási területének része.

lini tőke bevonásával, az eddigi ipari jellegtől teljesen eltérő, új, nagyméretű agrárfejlesztésre kerül sor.109

(Ezidőben Németlukafa-pusztán - a volt faluban és a pusztán, valamint Sasréttel együtt - élő családok: 1 főerdész, 1 alerdész, 1 vadász, 2 erdész, 1 tanító, 1 segédtiszt, 1 vincellér, 1 mindenes (udvaros), 8 kocsis,

2 négyökrös béres, 1 számadó (ellető)kanász, 4 uradalmi kanászbojtár, 1 uradalmi gulyás, 1 cselédcsordás, 1 cselédkanász, 1 szerződött téglás, (egy időben 1 csikós és 1 juhász is).110

Többek közt a kb. 4000 holdas erdőgazdaság irányítását leválasztják az uradalmak (Szentmárton, Korcsány, Németlukafa, Terecseny) termelésétől. Bassler Ernő, az erdőgazdaság képzett vezetője a monarchia fejlett erdőgazdálkodásainak mintájára szervezi meg a fa- és vadgazdálkodást Sasrét központtal. 1900 körül Sasréten kétszintes vadászkastély épül.1111906-ban Szentmárton- puszta, Lukafa, Terecseny, Sasrét puszták cselédgyerekei számára elkészül az egytantermes elemi iskola, amelyet az uradalom tart fenn. 1910 után a különböző gazdasági egységeket lóhúzta iparvágány (kisvasút) köti össze a 8 km-re lévő almamelléki MÁV vasútállomással, amely a gazdaság és az erdészet nagytételű termékeinek a vasúti szállítását könnyítette meg.112 A századfordulón 60 hold szőlőt telepítenek, 1904-1905-ben hozzá

3 szintes, folyóvízzel ellátott hatalmas pincészetet építenek, korszerű gépesített berendezéssel, gabonaőrlővel, 80 m hosszú pincével, stb. (Legfelső szintje magtár, közép- és alsó szintje sertésnevelő, alul pincészet.)113 Közelében a határ legmagasabb pontján a bárói család kétszintes, üveges tüdőpavilonnal (szanatóriummal) is kísérletezett, ami eredeti célja szerint sohasem üzemelt. 1920-21-ben a vizenyős szentmártoni völgyben 62 holdon 9 db. jól jövedelmező halastavat hoznak létre. A XX. század első felében virágzó uradalom fő jövedelmi forrása a gabonafélék, kukorica, borsó és magfélék (lucerna-, lóhermag) termeléséből és állattenyésztésből

109 Ua. Raichl S. és Eperjessy E.

110 Ua. Raichl S. és Eperjessy E. (Németlukafán a Biedermannok uradalmában az emlékezet szerint 1900-1945 között megfordult alkalmazottak és cselédek: a) Bassler Ernő főerdész, Baracs (Bassler) Alfréd főerdész, Varga Antal alerdész, Tóth János erdész, Magyar ... erdős, Boder(Bodor) József erdész, Frigyesi József erdész, Tomolák Pál erdész, Andics Ferenc erdőőr; Raichl Sándorné Bassler Gertrud tanítónő; b) Szerződött alkalmazottak: Nyaka György vincellér, Bodrog Ferenc vincellér, Marosics József ács, Eisner György kovács, Hárs János bognár, Domiján József téglás, Serdán János téglavető, Varga Simon szénégető; c) Uradalmi, másszóval szegődött cselédek (kocsisok, béresek, pásztorok) 1934-ben: Papp János gazda, Fodor István urasági kanász, Fodor Ferenc béres, Guzmics Ferenc urasági kanász, Németh István gulyás, Németh Ferenc kocsis,Oreczki János béres, Florváth István cselédkanász,Szárszó István kocsis, Papp Imre, Pető János kocsis, Skrinyár Lajos, Tankovics Péter kocsis, Tankovics János kocsis, Gál Márton béres, Lehőcz Károly béres, Eperjesi Imre mindenes, Fodor János kocsis; d) Előforduló cselédnevek még: Tinusz József, Szíjártó József, Danes István, Nyári István, Nagy József, Zsebi József, Kovács István és József, Bozsovics György és József, Vajda Imre, Lakatos Ferenc, Lukács István, Szercsik János, Strasszer, Kirsch András, Flencz, Jusics Mihály, Andics József és István, stb.

111 Ua. Raichl S. és Eperjessy E.

112 Az összes kisvasút hossza (az erdőkitermeléstöl függően) 10-12 km is lehetett. Adatközlő: Eperjessy E.

113 A nagytételű bort a pécsi Littke-pezsgőgyár részére termelték. Adatközlő: Raichl Sándor, 1969.