A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth J. Gyula - Eperjessy Ernő: Adatok a németlukafai üveghuta történetéhez
240 HORVÁTH J. GYULA és EPERJESSY ERNŐ Adatok a lukafai üveghuta és cserépedény üzem működéséről (XVIII-XIX. század) Lukafa a XVIII. század végén megint lakott hely lesz. Egy 1780-as és a már említett József császár korabeli (Munichsmeyer tüzértiszt által készített) 1784- es térkép is feltűntet néhány házat Lukafa néven.44 AXIX-XX. században megrajzolt térképszelvények pedig már rendre jelölik (Német-) Lukafa helyét. Az első gyér adatok szerint - amikor csak néhány család lakja - Lukafa, miként Terecsenypuszta is - a mozsgói plébániához tartozott. (Erről tanúskodik az 1766. évi adat, amely megemlékezik Pruk János hamuzsírfőző- ről.) A továbbiakban Almamellék község északi része a gödrekeresztúri45 plébánia filiálisa. (Winkler plébános ezért tudja naprakészen 1799-ben a lukafai Glashütte termelésének kezdetét.) Az ibafai plébános 1821-ben a kereszteltek anyakönyve évkezdő adatai közt bejegyzi, hogy Lukafát a gödrekeresztúri plébániától elszakították, s mint filiálist Ibafához csatolták. Az ibafai plébánia levéltárában ettől az időponttól találunk értékes adatokat a lukafai vitráriusokról. (Lukafát 1957-ben csatolták az almamelléki lelkészséghez.46) A gödrekeresztúri plébánia anyakönyveit 1745-ben kezdték vezetni, s elég korán megjelennek a lukafai lakosok. Kár, hogy ebben az időben nem jelölik a foglalkozást, így az üveges mesterségre sem tudunk következtetni. Az első német nevű egyén bejegyzése 1766-ban, majd 1769-ben jelenik meg. 1771 után valamilyen oknál fogva folyamatosan gyarapodik a lukafai lakosság száma. 1771-ben 5, 1772-ben 3 keresztelést jegyeznek be Lukafáról és ezentúl 1796-ig is rendszeres a néhány keresztelés. Feltehetően ezek hamuégetők, hamuzsír- főzők (Cinerarii et accsungiatores) lehettek, akik előkészítették a terepet, és előőrsei, előkészítői voltak a későbben működő nevezetes hutának. A fordulat éve 1797, amikor feltűnően megugrik a kereszteltek száma. 1799-ben 7, 1800-ban 11. Ezek azok évek, amikor biztonsággal állíthatjuk, hogy a huta már létezik. Vagyis a vitráriusok (üvegmunkások) száma annyira bővül, hogy már biztosítja az üzem rendszeres működését. Lukafa lakosságának a bővülését bizonyító egyházi bejegyzések alapján - még ha a szülők foglalkozása nincs is feltüntetve - elfogadhatjuk Winkler tudósítását, miszerint a „Glashütte” Lukafán 1799. január 21-én kezdte meg üzemszerű működését. Lukafa így 1800-ra Dunántúl egyik legjelentősebb üvegtermelő településévé vált.47 A lakosság becsült létszáma ekkor 250 körülire tehető. 1821-től Ibafán - amikor Lukafát az itteni plébániához csatolják - az anyakönyvekben már pontosan fel vannak tüntetve a foglalkozások is: vitráriusok, üvegmetszők, üvegfúvók stb. Ezek a foglalkozások aztán 20 év múlva, 1841-ben az ibafai bejegyzésekből egyszerre eltűnnek. A régi nevű egyénekből maradnak ugyan né44 „Lehmann, uo. „II. József rendeletére 1784-ben Munnichsmeyer tüzértiszt által készített térkép..."; H. J. Gy. Kéziratrészleg, 49. p. : „... az említett József császár korabeli térképen néhány ház látható Lukafa néven a térképen." 45 Gödrekeresztúr és Gödre régen külön falvak, ma Gödre néven egyazon település. Gödreszentmárton tőle néhány km-re délre uradalom és külön község. A templomos hely régebben: Gödrekeresztúr. 46 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 51-52. p. 47 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 54-55. p. hányán, de ezeket néhány évig kizárólag mind hamuégetőként tüntetik fel. Okát jól ismerjük - írja Horváth J. Gyula. Az ibafai plébánia levéltárában ugyanis van egy iskolarendtartási napló, amelyben megjegyzik, hogy Lukafán tanítás nincs, mert a szülők Szentmihályfára költöztek. Az 1841. évi kétújfalusi egyházi anyakönyvi bejegyzésekben (Szentmihályfa-puszta ehhez a plébániához tartozik) valóban megjelennek a lukafaiak, akik „in domo vitraria” (az üveghuta telepén) laknak és dolgoznak. A kétújfalusi és az ibafai anyakönyvekből aztán azt is megtudjuk, hogy néhány évi itteni tartózkodásuk után a manufaktúra feloszlott (1856), és az üvegesek jó része visszament Lukafára, vagy szétszóródott az ország más üveghutáinak valamelyikébe.48 A későbbiek (XIX. század) során az üveghuta (gyár) működése, átmeneti megszűnése, a keménycserépedény (porcelán) üzem megjelenése, az üvegkészítés újrakezdése, majd az üzemrészek végleges bezárása függvényeként a település népessége erősen ingadozott. A rendelkezésünkre álló adatok, főleg a pécsi egyházmegye sematizmusai, az ibafai Visitatio Canonica (püspöklátogatások) jegyzőkönyvei alapján 1830-tól az alábbiak szerint alakult: 1830. 192 katolikus, 75 ortodox (cigány), összes: 267 (?)49 1840. 188 katolikus, 19 zsidó, összes: 207.50 1846. Összes: 185.51 1847. Összes 65 (?) (A szám elírás lehet, valószínűen: 165).52 1850. Összes: 257. Ebből 187 német, 70 magyar53 1851. 190 katolikus.54 1857. 141 katolikus, 15 zsidó, összes: 156.55 1861. Összes lakó: 267.56 1867. 252 katolikus, 10 zsidó, összes: 262.57 Az egyházi bejegyzések alapján tudjuk, hogy az üveg- és cserépedényt készítő szakmunkások többsége Szudéta-vidékről származó katolikus német.58 * * Több hullámban érkeznek. A kis falu üzemi, családi és hétköznapi nyelve a XIX. század végéig is német, eltérően a közeli, kiegészítő munkát folytató, Lukafa-pusztán (Deszkametszőn) élő uradalmi cselédségtől, amely magyar. Említettük: a Mecsekben, a Zselicben a XVII—XIX. századi hamuzsírfőző helyek és erdei üvegcsűrök alapítói uradalmak, céljuk a kihasználatlan erdők ipari hasznosítása és új irtásföldek nyerése. Létesítésüket 48 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 54. p. 49 H. J. Gy. Kéziratrészleg, 58. Ibafa,Visitatio Canonica, 1830. 50 H. J. Gy. Kéziratrészleg,59.(Pécs, Egyházmegyei Sematizmus névtára, 1840. 51 Lehmann Antal: Adatok a Szentlukai üveghutáról (1807-1808). 52 H.J.Gy. Kéziratrészleg, 58. Ibafa,Visitatio Canonica, 1847. 53 Lehmnann Antal: XlX.Századi üveghuták a Zselicben. 94-95. 54 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, II. Pest, 1851.50. 55 H.J.Gy. Kéziratrészleg, 60. (Pécs, Egyházmegyei Sematizmus alapján. 56 Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808) 57 H.J.Gy. Kéziratrészleg, 60.(Pécs, Egyházmegyei Sematizmus alapján.) 58 Lehmann, ua. 117.p.; Raichl Sándor uradalmi intéző szerint (1969), az üveg és porcelán szakmában Schwarzwaldból származó németek is dolgoztak.
