A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Varga Máté: Középkori leletek Nagyberki-Szalacskáról I.
222 VARGA MÁTÉ 5. ábra: 71. objektum, középkori kemence (fotó: Honti Szilvia) hogy kettős tapasztású, a korábbi kisebb tűzhely alatt erősen átégett a föld is, tehát sokáig használhatták. A felső tapasztást kerámiákra tapasztották rá, úgy égették ki. 76. objektum amelyet a 77. objektumba ástak bele. Felső rétegei kerek formájúak, lejjebb erősen szélesedik. Kelta kori kerámiák, valamint a 75. objektum felé eső részéből középkori kerámiák kerültek elő. Alja egyenes és vízszintes, enyhén méhkas alakú gödör, mélysége -183 centiméter 1988. évi feltárás38 1988- ban szeptember 6-29. között zajlottak az ásatások Honti Szilvia vezetésével. A rövid időszak alatt mindössze egy szelvény (XV. szelvény) feltárására került sor, azonban az itt feltárt objektumokból középkori leletanyag nem került elő. Mindössze a 85. objektum felszínéről került elő egy darab késő középkori kerámia, amúgy az objektumból sok Hallstatt-kori és La Téne kultúra kerámia került elő. A szelvényt a mai kápolna közelében, attól délkeletre jelölték ki. 1989. évi feltárás39 1989- ben augusztus 22. - október 31. között volt ásatás Honti Szilvia vezetésével. Az ásatást a 1983-84. évi szelvényektől keletre jelölték ki. A XVI. szelvényben került elő a 101. objektum (VII. tábla/4.). Nagyjából észak-déli irányú, kissé szabálytalan, de egyenes oldalú, szürkésbarna betöltésű gödör. Az első ásónyomból közepes mennyiségű őskori kerámia mellett 1-2 darab középkori is előkerült, ez utóbbiak határozzák meg a korát. 40-60 centiméteres mélységről 38 Az ásatásról rövid jelentés: Honti Szilvia: Nagyberki-Szalacska. Régészeti Füzetek 1. No. 42. 1991. 20. 39 Az ásatásról rövid jelentés: Honti Szilvia: Nagyberki-Szalacska. Régészeti Füzetek 1. No. 43. 1991. 11. középkori vaspánt került elő. Kitölti a szelvény 0-2 méter közötti részét. Keleti fala közel egyenes és függőleges, metszi a 119., 120., 121. objektumokat. Délkeleti sarkában kissé megtört és egyenetlenné vált a szélének vonala. A 101. objektum alját mindenütt sárga (2-3 centiméter), döngölt lösz fedte, ez teljesen egyenes és vízszintes. Ez a réteg biztos, hogy nem az altalaj volt, mert több objektumot fedett. Ezt a réteget egyszer megújították. A késő középkor-kora újkor határára datálható a benne talált vaseszközök (fúró, vaspánt stb.) alapján. 115. objektum (VII. tábla/3.): kerek, sötétszürke színű betöltésű gödör. Beleásták a 114-es és 116-os objektumba. Sok 14-16. századi kerámia került elő belőle, köztük tojáshéj kerámia is. Fekete, porhanyós humuszos betöltésével jól elvált a környező a 106. és 116. objektumoktól. Különösen a felső rétegeiben volt sok kerámia, többnyire Árpád-kori. A gödör enyhén hasasodik, majd alul összeszűkül, fala lekerekített, alja egyenes. 120. objektum: kerek, lekerekített aljú gödör, mintegy fele esett a szelvénybe, és benyúlott a 101. objektum alá. Ezt is késő középkorra, esetleg a kora újkorra lehet datálni. A benne talált egyik tégla darab római kori is lehet. 121. objektum: nagy löszdarabokkal és fekete-barna földdel egyenetlenül elkeveredett gödör, a 101. objektum alatt került elő, késő középkori (VII. tábla/4-5-6.). A XVII. szelvényben is folytatódott a 101. objektum, melynek a felszínéről egy középkori ezüstpénz került elő40 (6. ábra). A szelvényben az első ásónyomban 13- 20 méter között a déli részen került elő középkori anyag. 14 méternél a szelvény közepén egy csontnyelű, bronz végű vaskés került elő (98.72.1) (7. ábra). 13-20 méter között a második ásónyomban, a déli sávban csak középkori leletanyag került elő. Nagyjából ezen a részen kerültek elő a 131., 134., 135. és 136. objektumok. 100 centiméter mélységből 17 méternél egy ezüst dénár41 (8. ábra) került elő, valószínűleg a 131. objektum betöltéséből. A131. és 134. objektumok közötti részen sárga lösz és agyagréteg volt megfigyelhető (3-10 centiméter vastag), amely egy középkori „járószint’’ lehetett. Alatta továbbra is középkori anyag. Ezen a járószinten egy helyen kerek foltban átégett sárga „tapasztás”, amely szabadon álló tűzhely lehetett, és kevés ideig használhatták. 136. objektum: laza, hamus betöltésű, igen meredek falú és mély, -220 centiméteren nem volt meg az alja. Sok vastárgy került elő belőle. 131. objektum: nagy középkori objektum, meredek, lejtős falát vastag agyagréteg, tapasztás (?) borítja, viszonylag vastag sávban. Nagy, lekerekített sarkú, téglalap alakú, illetve szinte ovális gödör. Szájánál kevésbé meredek falú, majd kb. -60 centiméter mélységtől fala jóval meredekebben zuhan le. Úgy tűnik, hogy két szintjét használták, bár a felsőbb vastag agyagréteg inkább betöltési réteg lehetett. Az agyagréteg felett egy szürke réteg volt, ami fölött pedig egy tüzhelyszerű folt, alakja az oválishoz közelítő. 40 V. Albrecht (1411-1439), Ausztria, 1427-39 között Bécsben vert egylapú pfennig, CNAI. Fa 6 (Koch 1994.). Ltsz.: 98.70.1., átmérő: 14,08-14,71 mm, súly: 0,40 g. 41 II. Ludovico di Teck pátriárka (1412-1437), Aquileia-i érsekség, 1412- 37 között vert soldo, CNIVI. III. 28., 38. oldal. Ltsz.: 98.76.2., átmérő: 15,70-16,94 mm, súly: 0,44 g. A város ekkor már Velence fennhatósága alatt volt. A két érmét V. Székely György határozta meg.
