A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Molnár István - Sipos Carmen: A Balatonlelle-Rádpusztai Árpád-kori telep
186 MOLNÁR ISTVÁN - SIPOS CARMEN Az 5., 7., 435., 436., 624. kemenceplatnik nagyjából egyenesek, a 347., 611. platnik kissé a kemence szája felé lejtettek. Ezt a jelenséget szintén már Méri István megfigyelte, azzal magyarázta, hogy így könnyebben kihúzhatták a lepénykenyeret a kemencékből.25 Vermek Az objektumok közül csak egy nevezhető klasszikus tárolóveremnek, ez a dombtetőn van. Feltételezhetjük, hogy a mélyebb gödrök a település nem feltárt, magasabban fekvő részén csoportosulhattak. A leletanyag Mint már utaltunk rá egy intenzív római telep helyezkedik el a területen. Több objektum metsz római, esetleg őskori objektumokat, de a többiben is bőven találtunk római kerámiát - sokszor többet is mint középkorit. Sajnos a nem túl nagyszámú kő és részben a fémanyag vizsgálata is szinte lehetetlenné vált ezzel. Kerámia A kerámiaanyag átfogó vizsgálata nehézségekbe ütközik. A kisszámú objektum - mint látni fogjuk - viszonylag jelentős időt fog át, ráadásul a leletanyag igen egyenetlenül oszlik el. Jelentős része a 4. épületből származik, ezen kívül a kemenceplatnik - főleg az 5. és 7. alatt - volt még sok kerámia. A többi objektumban viszonylag kevés kerámiát találtunk. A leletanyagot így nem célszerű összevonva kezelni, statisztikai vizsgálatoknak alávetni. Azt mindenképpen megállapítjuk, hogy a kerámia- anyag jó részét a fazekak alkották, míg a bográcsok csak igen kis számban fordulnak elő. Ezen kívül egy bordásnyakú edény, egy fedő és egy csésze vagy pohártöredék különíthető el. A kerámiaanyag nagyobb része csillámos illetve apró kavicsos homokkal van soványítva, rétegesen égtek ki, törésfelületük világosszürke. Amennyiben a fazekak alakját meg lehet állapítani, többször még kissé aszimmetrikusak, zömöknek vagy közepesen zömöknek nevezhető edényekből származnak. Színük a világos sárgásbarnától a vörösesbarnán át a sötétebb szürkésbarnáig terjed. Néhány esetben már jó anyagú, jobban korongolt és égetett töredékek is előfordulnak. Ezek világosszürke színűek, kissé csillámos homokkal soványítottak. Mindössze négy bográcsperemet találtunk, emellett egy-két nagy biztonsággal bográcsból származó oldaltöredék említhető. A bográcsok datálása nehézségekbe ütközik. Pontosabb keltezésükkel Takács Miklós foglalkozott.26 Részletesebb kronológiát a Kisalföld térségére dolgozott ki, ezért eredményei térségünkre nehezen alkalmazhatóak, különösen annak fényében, hogy a regionális különbségek egyre fontosabbnak tűnnek az Árpádkori kerámiaanyag vizsgálatakor. Mégis, leginkább az általa leírtakra tudunk támaszkodni. Amennyire a kisebb- nagyobb töredékekből megállapítható, a Rádon használt bográcsok a leggyakoribb típusú, pontosabb datálás- ra nem alkalmas edényekből származnak. A peremek 25 Méri 1963. 275. 26 Takács 1986., Takács 1993. vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy külön csoportba tartoznak. Míg a 4. objektumban talált szögletes, külső oldalán kissé vastagodó peremhez (13.10/4.2.2.-1 tábla) hasonló töredékek inkább az Árpád-kor korai időszakára jellemzőek, addig a 19. objektum vízszintes, kissé lekerekített, csúcsán álló háromszög átmetszetű bográcspereméhez (13.10/19.1.1.) hasonló peremeket hosszú időn át használták, kevésbé alkalmasak a datálásra.27 A bográcstöredékeken csigavonalas vagy rádlimintás díszítést találtunk, díszítésük a fazekakéra hasonlít. Egy bogrács-fazék peremét is megtaláltuk (13.9/ 435.3.1. - 8 tábla). Elképzelhetően több ilyen edény töredéke is lehet az anyagban. Egy átlagos oldaltöredéknél ezek nem mindig elkülöníthetőek, lévén anyagukban nem különböznek a hagyományosnak mondható edénytípusoktól. Bár a fazék alakú bográcsok, bográcsfazekak nem számítanak ritkaságnak az Árpád-kori telepfeltárásokon, de előfordulásuk általánosnak sem mondható. Ebben azonosításuk nehézsége is szerepet játszik. Feltehetően hosszabb ideig használták ezeket - Soroksár-Várhegyről a 11-12. századra,28 a Kánai apátságból a 12. század második felére, illetve a 13. századra keltezett29 példányokat közöltek. Egy bordás nyakú edény töredékét is megtaláltuk az 5. kemence tapasztásában (13.10/5.3.5. - 5. tábla). Az edény a 10-11. század jellemző lelete, ugyanakkor nagyjából hasonló peremű edények a 11. század után is előfordulnak.30 Egy fedőtöredéket is találtunk az 551. objektumban (13.9/551.2.1. - 9. tábla). A töredék viszonylag ritkább fedötípusból származik. A tányérszerű fedő pereméről hajlik be a füle. A budai palota 13. századi anyagában közölték szép párhuzamát.3' Bár ott osztrák importban fordul elő hasonló, az edényt közlő Holl Imre megemlíti, hogy a cserép alakú fedő a 13. század végén, 14. század elején a magyar fazekasok mintakincsében is megjelenik. A 13. századi cserépfedők inkább csak városokban és környékükön gyakoribbak.32 Rádon falusi környezetben, a nagyobb központoktól távolabb került elő, így valószínűbbnek tartjuk a 14. századi datálást. Egy kisebb, világos színű pohár- esetleg csészetalp töredék is előkerült (13.9/437.2.2.). Bár formája nem rekonstruálható, ennek datálásáról is hasonlókat mondhatunk. Budán például a csészék a 13. századtól, a poharak inkább a 14. század elejétől terjednek el,33 falusi környezetben való megjelenésüket inkább ennek az időszaknak a későbbi részére valószínűsíthetjük. Fazekak alkotják a leletanyag nagy részét. A peremek jó része kihajló, egyenesen vagy ferdén levágott, esetleg gömbölyített. Ezek a legegyszerűbb, talán legkorábban jelentkező peremformák, igen hosszú ide27 Takács 1993. 478. 28 I. Melis 1992. 34/10, 36/5,9,10. 29 H. Gyürki 1996. 22/1-3., 28/1, 29/1,6, 51/5. A kötet szerzője röviden bemutatja az edénytípust is (H. Gyürki 1996. 120-121.) 30 A kérdéssel foglalkozott Jankovich 1991. 192., Takács 1993a 216. Hasonló perem került elő a közeli Ordacsehi-Bugaszeg lelőhelyen, szintén későbbi anyagban (Nagy-Gallina-Molnár-Skriba 2001. 204.) 31 Holl 1963. 341, 372. 70/7. kép 32 A nyugati határhoz jóval közelebbi Kisalföld esetében: Takács 1993a 209. 33 Holl 1963. 339., 345.
