A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Horváth Tünde: A Transzcendens megnyilvánulása: Kultusztárgyak Balatonőszöd-Temetői dűjő Boleráz/badeni településen
KULTUSZTÁRGYAK BALATONŐSZÖD-TEMETŐI DŰLŐ BOLERÁZ/BADENI TELEPÜLÉSEN 147 szerepelnek kemence-modellekként54 (ha a modell az épület egy bizonyos részletét ábrázolja), sőt, a szépen díszített házmodelleket egyértelműen szentélymodel- lekként értelmezik.55 Hasonlóan problematikus a feltárt épület-alaprajzok lakóházként vagy szentélyként való értelmezése is.56 Míg a neolitikum időszakában a megoldást a világosan megrajzolható régészeti jelenségek (ház-alaprajzok) módszeres feldolgozása adta, a bolerázi/badeni kultúrák esetében sajnos ez az út nem volt követhető, mivel nem ismertük a kultúrák jellemző épület-típusait, azok építéstechnikáját, szerkezetét, sőt, a települések belső struktúráját sem. A most épület-modellekként aposztrofált tárgyak kis számban voltak ismertek, egymástól elszigetelten kerültek közlésre, és bár vannak köztük 30-40 éve napvilágot látott darabok, szinte mindet másképpen értelmezték, és nem tudták bizonyíthatóan a késő rézkor reális léptékű tárgyi emlékanyagába integrálni (az egyetlen elképzelés a diadéma-analógia volt). A balatonőszödi négy töredékes tárgy egykori funkciójának pontos meghatározása a lehetséges analógiák bevonásával még szerteágazóbbá válik. Egyenlő esély- lyel merülhet fel a tárgyak értelmezése kapcsán, hogy ún. nyitott épület/szentélymodellek, oltármodellek, esetleg idolok. A Cotofeni kultúra két leletét oltármodellként, később „Grabsäulenidol”-ként közöltek. A Dikili Tash-i és a székesfehérvári leleteket épületmodellként értelmezték. A székesfehérvári lelet eredeti, első közlésében diadém- modellként szerepelt, ehhez a nézethez csatlakoztak a publikációt ismerő oldalfalai és a nagykanizsai leletek közlői. A balatonőszödi leletek esetében az oltár- és a szentély-modell értelmezési lehetőségeit is meghagyjuk, rámutatva a későbbiekben arra, hogy a két megközelítés talán nem is áll annyira távol egymástól. Mindenképpen szoros kapcsolatot tételezünk fel a lelőhelyen feltárt négy modell-töredék sík-ábrázolása és a településen kiásott négy épület-alaprajz lehetséges 3-dimenziós rekonstrukciói között (a vízparti élőhelyekre jellemző cölöplábas, ún. Pfahlbau-típusú épületek, vő.: Horváth et al. 2005; 2007). Különösen összekapcsolhatóvá válik a régészeti jelenség és a lelet, ha rámutatunk arra, hogy a 23. épület alapozási maradványai és a 925. kultúrréteg 50/11 szelvényéből előkerült modell-töredék szinte egy helyen került elő - a modell az épület melletti szelvényt takaró 925. pusztulási kultúr-rétegben feküdt. 54 A bolerázi és badeni kultúrákból nem ismerünk kemence-modellt, de a Kostolac kultúrából igen (Gomolava, két típusban: PetroviC- Jovanovió 2002, 361, Vucedol-Gradac IIG1 kostolaci gödörben: Schmidt 1945, 26.T/9.), és a Vuéedol kultúrából is (Vucedol- Cornfield Streim, 13. gödör, szarvas oltárral: VuCedolski Orion 2000, Fig. 66). 55 BAnffy 1990-91, 204. Szentélyként emlegetik a Porodin-ból (késői Starcevo), Tru§e§ti-ből (Cucuteni A), Cascioarele-ból (Cucuteni A) előkerült házmodelleket, amelyek tetörészére emberi vagy állati fejet applikáltak, ill. szerkezetük miatt különlegesek: BAnffy 1986. Ovéarovo (Gumelnita) egyes (festett) oltárdarabjait naptárrendszernek vélik: Nikolov 1998. Ugyaninnen kétségbevonhatatlan zárt és nyitott típusú házmodellek is ismertek, Id. pl. Todorova 1982, Abb. 23/1 -5, Abb. 24, Abb. 25/1. 56 BAnffy 1990-1991,205-209, 217; Ibid. 2001, 59, 61. A négy balatonőszödi tárgy egy kulturális egységen belül több időbeli horizontba sorolható, egy a bolerázitól a klasszikus badeniig, kettő az átmeneti, és egy a klasz- szikus badeni fázisba. A modellekkel megegyező stílusú épületek a klasszikus fázisba tartoznak. A négy tárgy a lelőhely három, egymástól igen távoli pontján került elő, a bolerázi-badeni (2060. gödör) a telep É-i részén, az átmeneti (458. gödör) a telep közepén, míg a klasz- szikus badeni (925. kultúrréteg) a telep D-i részén. A leletek kétféle értelmezési lehetősége (épület vagy szentély/oltár) nem zárja ki egymást, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az oltár, mint a szentélyépület legszentebb része, a későbbi, esetleg egyszerűsödött vagy elvontabbá váló ábrázolásban az egész szentélyt is jelképezhette.57 Ha pedig oltár/vagy épület- modellek kerültek elő ugyanazon a településen, meglehetősen kézenfekvő feltételeznünk a miniatúrák előképeinek, azaz az épületek valódi jelenlétét is. A tárgyakon a két oldalszél peremszerű felhúzása a kettős szarv (bukránium) motívum leegyszerűsített ábrázolása is lehet, és ebben a formájában igen fontos kultikus jelentőséget hordozott, úgy az európai, mint a közel- keleti térségben. A balatonőszödi leletek értelmezését elsősorban a Krétáról származó leletek segítették. Piskokephalo-ból pl. agyagmodellen jelenik meg a szarv-díszítés (Rutkowski 1986, 78, Fig. 79). A szentély három oldalról fallal körülvett, a negyedik oldala nyitott. Tetőzete nincs, a falak tetején kettős szarv-szerű elemek állnak. Az Archanes-i festett agyag szentélymodellen (proto-geometrikus fázis) épületelemeket ábrázoltak (Rutkowski 1986, Fig. 138). Ennek mintájára a balatonőszödi leleteken a felső oldalperem enyhe felfelé ívelésében a tető végletekig leegyszerűsített ábrázolása jelenhet meg, míg az oszlopokba rendezett hármasosztású díszítőelem-kombinációk sem az esztétikai jelleget, sokkal inkább épületszerkezeti elemeket jelölhetnek: nevezetesen a középső rész a bejáratot, a két oldalán karakterisztikusan húzott függőleges vonalak pedig a szemöldökfát. Ez lehet a magyarázata a kanonikus hármas felosztás hosszas fennmaradásának. Az már minden bizonnyal véletlen egybeesés lehet, hogy az Archanes-i modellen a fordított V-alakú elemekből alkotott oszlopsor-kombináció is megjelenik, amely a bolerázi/badeni kultúrák egyik fő díszítőeleme is egyben. A bekarcolt díszítésrendszer a balatonőszödi és a többi rézkori lelet esetében meglehetősen szigorúan tükrözi az egyes időbeli fázisokra jellemző díszítőmotívumokat, ettől eltekintve viszont az egységesnek tűnő ábrázolás mögött egyfajta nagyon is szabályozott és egységes rendszer jelenhet meg, amely a házszentélyek vagy körülkerített nyíltszíni szent térségek (sacred enclosure) szigorú és kötött építésmódját tükrözi. 57 Vö.: „Parancsolád, hogy építsek teneked házat az te szent hegyeden, és az te lakóhelyednek városában oltárt, az szent sátornak példájára, melyet régen készítettél vala.”- mondja Salamon (Biblia, Ószövetség, Királyok könyve 9:8). Héberül A’ri-el oltár-tűzhelyet, az égöáldozat helyét, valamint Jeruzsálem ősi nevét (a Templom városát) is jelenti: Biblia, Ószövetség, Izajás könyve 29:1-2. A brah- manizmusban az áldozati oltár felállítását a világ teremtéseként fogták fel: pl. Satapatha-bráhmana I, 9, 2, 29: Eliade 1998, 118.
