A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Sovány Krisztina - Szollát György - Juhász Magdolna: A szibériai nőszirom (Iris sibirica L.)
A LÁTRÁNYI PUSZTA TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET AKTUÁLIS VEGETÁCIÓTÉRKÉPE 13 Jellegtelen száraz-félszáraz gyepek (OC) Az előző felmérés óta a terület középső és északi részén akkor parlagnak besorolt élőhelyek jellegtelen száraz, félszáraz gyepekké, óparlagokká „fejlődtek”. Gyo- mosak, jellegtelenek, látszanak rajtuk bolygatás nyomai. Fajkészletük zömmel indifferens fajokból áll. Leggyakrabban Calamagrostis epigeios, Dipsacus laciniatus, Ambrosia artemisiifolia, Cirsium canum, Achillea collina, Centaurea pannonica, Rumex acetosella, Conyza canadensis, Caucus carota, Berteroa incana, Plantago lanceolata, Verbascum phlomoides, Galium verum, Solidago gigantea előfordulása volt jellemző. Lágyszárú özön fajok állományai (OD) Ä vizsgált területen a Solidago gigantea terjedése okozza a legnagyobb problémát. Ilyen élőhelyeknek azokat az erősen gyomosodott állományokat tekintettük, ahol az inváziós növény nagyfokú dominanciája volt megfigyelhető. Az ide tartozó területek igénylik a legsürgősebb természetvédelmi célú beavatkozást, kezelést. Üde és nedves cserjések (P2a) Ez a növényzeti típus elsősorban illegális homok- bányászat által bolygatott területen alakult ki. Valaha homoki sztyepprétek voltak itt jellemzőek, azonban a homok kinyerésével alacsonyabb térszín jött létre, ahol csapadékosabb években a víz megáll. Fiatal, alacsony termetű, pionír Pinus sylvestris, Betula pendula, Populus alba, Cornus sanguinea, Salix alba, S. purpurea, S. cinerea, Frangula alnus, és Viburnum opulus alkotják a viszonylag sűrű cserjés részeket. A szárazabb helyeken a Cornus sanguinea mellett a Crataegus monogyna dominál. A magasabb, kissé szárazabb térszíneken ligetes jellegű állományt alkotnak a cserjék, és a szomszédos sztyepprétekkel finoman mozaikolnak. Más esetekben gyepszintjük meglehetősen gyér. Az alacsonyabb részeken a Sa//'x-fajok dominálnak, a mohaszint fejlett, amelyet közönséges lombosmoha fajok alkotnak. Megjelenik a Phragmites australis is, azonban nem alkot zárt állományokat. Azokon a részeken, amelyek magassásréttel határosak, a Salix cinerea a legjellemzőbb fás szárú faj. Kis területen tőzegképződés is zajlik, ezt jelzi a cserjék alatt helyenként megtalálható Thelypteris palustris. A típus nagyobb állománya található meg a terület északi részén, nedves rétek szukcessziójának köszönhetően, részben azokkal mozaikolva. A bekötőút kanyarulatától keletre eső folt éger-telepítés eredménye, az éger (Alnus glutinosa) egyedek még nem érték el a fatermetet. Őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok (RA) Ide tartoznak azok a kisebb, fásszárúakból álló állományok, amelyek már nem tekinthetők magányos fáknak, de még nem záródtak erdővé sem (Bölöni et al. 2011). Elsősorban őshonos, puhafákból álló, többnyire ültetett fasorok, vagy spontán kialakult facsoportok sorolhatók ebbe a kategóriába a területen. A fák alatt a cserje- és gyepszint jellegtelen. Őshonos fa fajú puha fás jellegtelen, vagy pionír erdők (RB) Jellegtelen állományok, amelyek természetes úton, spontán erdősülés során alakulnak ki, azonban ide sorolandók a jellegtelen aljnövényzetű telepített égeresek is. A lombkoronaszint fajkészlete rendkívül kevert, ahol az őshonos puhafák dominanciája figyelhető meg. Előfordulhatnak benne pionír és tájidegen fajok is. Leggyakrabban Betula pendula, Pinus sylvestris, Populus alba, P. nigra, P. tremula, P. x canescens, Salix alba, S. cinerea, S. fragilis alkotják. Helyenként megjelenik a Robinia pseudoacacia, Ailanthus altissima, Acer negundo, Alnus glutinosa, vagy az Acer pseudoplatanus is. A szántó környezetében húzódó foltjában egy valaha volt jobb erdőállomány nyomait őrzi egy-egy példány Quercus robur, Pyrus pyraster, Cerasus avium. A cserjeszintet főleg Cornus sanguinea, a széleken, ahol szárazabb a termőhely Crataegus monogyna, Prunus spinosa alkotja, de előfordulhat Frangula alnus, Euonymus europaeus, Ligustrum vulgare, Rosa canina, Sambucus nigra, Corylus avellana is. A gyepszint jellegtelen, sok generalista fajjal. Solidago gigantea-va\ erősen fertőzött. Vannak erősen ligetes állományai is, ahol a szomszédos szárazabb gyeppel mozaikol. Alacsonyabban fekvő állományaiban megjelennek az inkább nedvesebb élőhelyeket kedvelő, kórós megjelenésű fajok is, mint az Equisetum telmateia, Lythrum salicaria, Sonchus palustris, Epilobium hirsutum, Valeriana officinalis vagy a generalista Artemisia vulgaris, Fleracleum sphondylium, Urtica dioica, Phragmites australis, Calamagrostis epigeios. A csoporton belül kiemelten ábrázoltuk a jellegtelen aljnövényzetű telepített égereseket. A lombszintben nagyrészt csak az Alnus glutinosa fordul elő, néhol azonban a Robinia pseudoacacia és az Ailanthus altissima is behúzódik az állományokba. Cserjeszintjében Rubus fruticosus képezhet áthatolhatatlan tömeget. A Solidago gigantea többnyire szegélyt alkotva fordul elő, mellette kevés lágyszárú figyelhető csak meg az aljnövényzetben: Scirpoides holoschoenus, Carex acutiformis, kora tavasszal néhány tő Corydalis solida, később az Epilobium hirsutum néhány példánya. A védett Equisetum hyemale, valamint az E. ramosissimum és kettejük hibridje, a hatályos jogszabályok szerint szintén védett, £. moorei is előfordult ilyen állományban. Utóbbira jellemző a legnagyobb részarány, jelentős állománya homoki sztyepprétekbe is áthúzódik. Őshonos lombos fafajokkal elegyes idegenhonos lombos, vegyes erdők (RDb) Ezt a kategóriát gyűjtőcsoportnak tekintettük és ide soroltuk be azokat az erdőrészleteket, amelyekben keményfák, puhafák, tájidegen és adventív fajok együtt fordultak elő. Erdészeti üzemtervek szerint az ábrázolt foltban Alnus glutinosa, Acer platanoides, Tilia tomentosa, Robinia pseudoacacia, Pinus sylvestris, Pinus nigra, Ailanthus altissima, Quercus robur található. Aljnövényzetük fajszegény, a zártabb, elegyetlen állományoké szinte nudum.
