A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)
Honti Szilvia - Hajdú Ádám Dávid - Költő László - Molnár István - Németh Péter Gergely - Sipos Carmen: Régészeti feltárások Somogy megyében 2007-2011 között
RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2007-2011 KÖZÖTT 123 A sírok viszonylag sekélyen feküdtek, a vázakat a korábbi talajművelés erősen roncsolta, valamint az egyébként is agyagos, agresszív talajba juttatott vegyszerek hatása következtében a csontok jelentős része felszívódott. Koporsó nyomait továbbra sem lehetett megfigyelni, néhány esetben viszont a csontváz helyzete arra utalt, hogy az elhunytat valamibe betekerve helyezhették sírba. A vázak háton fekvő, nyújtott helyzetűek voltak, egy-egy esetben figyelhettünk meg kissé zsugorított helyzetű (jobb oldalára történt), valamint ún. „béka” helyzetű fektetést (IX. t. 3.). Az alkarokat általában könyökben különböző mértékben behajlították, néhány esetben mindkét kar a vállhoz, illetve a mellkason keresztben az áll alá volt behajlítva. Az avar kori sírok jellemző leletei az ovális karikájú, lengő csüngős fülbevalók, esztergált csont, illetve vas csőből készült tűtartók, poncolt díszű bronz karperecek, dinnyemag alakú, és többtagú rúdgyöngyök, öntött veretes övgarnitúrák. Ez utóbbiak között különleges, vidékünkön szokatlan formájú csüngővei szerelt veretek is előfordultak (345. sz. sír, IX. t. 6.). A veretes sírokat az Árpád-kori temetőtől távolabb eső területen, a 6268/12 hrsz-ú telek keleti vége felé találtuk. Az Árpád kori temetővel érintkező részen csupán a nőket temették felék- szerezve, gazdag mellékletekkel, a férfi sírok általában melléklet nélküliek voltak, illetve egy-egy vas kés fordult elő bennük. A nők sírjában több esetben fordult elő mellékletként tojás (307., 349., 429. sz. sír, IX. 1.1.). Érdekes a gyöngycsüngős és az „S” végű fülbevalók együttes előfordulása. A 429. sz. sírban egymásba fűzve került elő mindkét fülben egy-egy „S”végű és gyöngycsüngős fülbevaló-pár, a 437. sírban spirálcsün- gős fülbevaló volt „S” végű karikával együtt. A 402. sz. sírban szokatlanul nagy méretű, hólyagos többtagú gyöngyök voltak (IX. t. 2.). A 305. sz. sírban a váz jobb térde mellett bronz pán- tos fa vödröcske maradványait találtuk. Az avar kori temetkezések minden esetben koporsósak, a sírok mindkét vége lemélyített, 1-2 esetben sírépítmény megléte valószínűsíthető (a sírgödör sarkaiban, illetve oldalában cölöpnyomok - 355. sz. sír, IX. t. 5.). A koporsók általában ácsoltak voltak, egy esetben találtunk koporsóvasalásokat (374. sz. sír). Ez utóbbi sír formája eddig párhuzam nélkül áll, „álpadmalyosnak” neveztem el, ugyanis a sírgödör mindkét hosszanti oldalában (a bal oldaliban szélesebb) padmalyt alakítottak ki, azonban annak mérete nem volt elegendő a koporsó befogadására, a koporsót a fő aknában helyezték el. A temető feltárását a 6268/12 hrsz-ú telken anyagi lehetőségek hiányában kénytelenek voltunk úgy végezni, hogy a magasan fekvő Árpád-kori temetőrészt teljes egészében feltártuk ugyan, de a mély avar kori sírok közül csupán azokat tártuk fel, amelyek várhatóan az épülő ház alá kerülnek, és ezáltal megsemmisülnének, illetve a későbbi kutatás számára elérhetetlenné válnának. Az Árpád kori temetőt archaikus vonásai, a benne előkerült leletek alapján Kaposvár közigazgatási területén előkerült legrégibb ilyen korú temetőnek tarthatjuk. Őrtilos/Belezna - Zrínyi-Újvár (Költő László) Zrínyi-Újvár maradványai Somogy és Zala megye (Őrtilos és Belezna községek) határán, egy, a Murával párhuzamos dombhát, az őrtilosi Szent Mihály hegy északi végén találhatóak (X. t. 2.). A vár pontos helyével kapcsolatban csaknem egy évszázados vita alakult ki a történeti szakirodalomban, mivel az 1661-ben felépült palánkvárat az 1664-es ostrom után a törökök teljesen lerombolták és az később sem épült újjá. Amikor az utókor figyelme ismét a vár felé irányult, annak maradványai már nem voltak beazonosíthatók, az egykorú metszetek némelyike pedig egyenesen félrevezető volt. Többen voltak, akik a mai Horvátországba, a Mura jobb partjára helyezték. A magyar történészek a bal parton, az őrtilosi Szent Mihály-hegyen vélték megtalálni a várat. Az előrelépést egy Esterházy Pál hagyatékából előkerült hadmérnöki vázlat jelentette. Ez alapján Hrenkó Pál térképtörténész beazonosította a vár feltételezett helyét (Hrenkó 1979), amelyet Vándor László korábbi helyszíni kutatásai során talált késő-középkori cserepek alapján szintén erre a helyre feltételezett (Vándor 1972. 498-912). Vándor László az 1994-ben megjelent Nagykanizsa monográfiájának első kötetében már több mint két évtizedes kutatása eredményei alapján írhatta le: „Zrínyi-Újvár stratégiailag igen jól kiválasztott ponton, a Mura és a Dráva összefolyásának közelében, a ma Beleznához tartozó Kakonyapuszta (korábban Kakonya nevű falu) fölé magasodó, a Mura folyóval párhuzamos hegyhát végén épült fel. A vár védelmét természeti körülmények is segítették, itt torkollott a Murába a Kanizsa folyó, és a hegyhát védelmét erősítette az ún. Visszafolyó-patak mocsaras völgye is...” (Vándor 1994. 371 )26 A bizonytalanságokat elsősorban az erődítménynek a kortársak által is leírt nagymértékű elpusztítása és az 1950-es években a Jugoszlávia ellen épülő védvonal földmunkái okozták. A bizonyosság megerősítésében jelentős lépés volt a hadszíntér kutatók bekapcsolódása, és a vár környezetében végzett vizsgálatok eredményei (Hausner-Négyesi-Papp 2005. 835-862). A kérdést tehát véglegesen a helyszínen végzett hadszíntérkutatás, a műszeres, és régészeti kutatások döntötték el, bizonyítva a történeti és terepbejárási adatok alapján feltételezett lokalizáció helyességét. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) oktatóinak és hallgatóinak egy csoportja, a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) Csata- és Hadszíntérkutató Szakosztálya, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) közös kutatócsoportot hozott létre, mely a Somogy és Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságai valamint Belezna és Őrtilos Polgármesteri Hivatalai támogatásával kísérletet tett arra, hogy fellelje Zrínyi-Újvár 1664-es ostromának nyomait.27 26 Ugyanitt. 109. jegyzetben a lokalizációval kapcsolatos irodalom rövid összefoglalása 394. 27 Négyesi Lajos-Nagy Rudolf-Padányi József: Zrínyi-Újvár ostromának nyomait kerestük http://www.belezna.hu/index.php?mod=ujvar
