A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 1. (Kaposvár, 2013)

Sovány Krisztina - Szollát György - Juhász Magdolna: A szibériai nőszirom (Iris sibirica L.)

ALÁTRÁNYi PUSZTA TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET

AKTUÁLIS VEGETÁCIÓTÉRKÉPE

11

A helyenként nagy tömegben előforduló Galium verum a degradáltságot illetve a szárazodást jelzi. Foltokban cserjésedik Ononis spinosa-val, Crataegus monogyna-val, valamint egyes helyeken magas borítású a Solidago gigantea. Az északabbi részeken néhol a Phragmites australis is nagy arányban megtalálható.

Mocsárrétek (D34)

A vizsgált területen a mocsárréteknek Deschampsia ceaspitosa dominanciájával jellemezhető állományai vannak, amelyek gyakran erősen gyomosak, Solidago gigantea-val szegélyezettek. A gyepes sédbúza jellegzetes csomói ugyan kijelölik az élőhelytípust, azonban a határvonal szinte soha nem éles a határos vegetációtípussal. Csak a viszonylag homogén és nagyobb összefüggő állományokat tudtuk rögzíteni. Kisebb kiterjedésű foltjai nem zsombékoló magassásréttel, üde cserjéssel, aranyvesszős állományokkal mozaikoltak. A GPS pontossága nem volt megfelelő ezek rögzítésére. Az elkülönítést tovább nehezítette az állományok degradált jellege. Alapjában véve nem jellegzetes mocsárrétekről van szó. Helyenként a Deschampsia ceaspitosa mellett megjelenik a Molinia coerulea, akár a Molinia arundinacea is, azonban a dominanciaviszonyok alapján nem beszélhetünk kiszáradó láprétről. Legnagyobb arányban a már említett fajok mellett az Agrostis alba, Pulicaria dysenterica, Sanguisorba officinalis, Rubus caesius, helyenként Equisetum ramosissimum, Selinum carvifolia fordul elő. További gyakori fajai a Lotus siliquosus, Lycopus europaeus, Achillea collina, Potentilla anserina, Eupatorium cannabinum, Galium verum, Cirsium arvense, Phragmites australis. Ritkábban előfordul a Cirsium rivulare, Lyrthum salicaria, Serratula tinctoria, Angelica sylvestris is. Természetvédelmi problémát jelent a Solidago gigantea, a Phragmites australis és az Ononis spinosa terjedése, megállíthatatlannak tűnik a gyomosodás. Látszik, hogy valamiféle bolygatás történt a múltban, melynek hatásai ma is érzékelhetők.

Láp/ magaskórósok (D5)

Környezetéből kimagasodó 1-2m magas, üdejellegű, kétszikűekben gazdag élőhelytípus. Leggyakoribb fajai a Filipendula ulmaria, Cirsium rivulare, fiatal Salix cinerea- példányok, valamint a Phragmites australis, amely a Solidago gigantea-v al egyetemben folyamatosan terjed. Helyenként megtalálható a Scirpus sylvaticus, Cirsium oleraceum, Carex acutiformis, Cornus sanguinea, míg gyakrabban a Calystegia sepium, Galium mollugo. Alacsonyabb gyepmagasságnál megjelenik a Phalaris arundinacea, Iris pseudacorus, Selinum carvifolia, Galium uliginosum, Lysimachia vulgaris is. Kissé magasabb részeken szárazodó állománya van jelen. Itt a Salix cinerea-sokaság kiritkul, kevesebb a Filipendula ulmaria, és megjelenik a Calamagrostis epigeios. A szomszédos lápréttel és kékperjéssel folyamatos átmenetet képez, így a fajok áthúzódnak egyik típusból a másikba. Ennek értelmében előfordul benne Veratrum album, Thelypteris palustris és csomókban Molinia coerulea is.

Efemer vízfolyások medrében, legalább 0,5-1 m szélességben, szalagszerűen, kissé alacsonyabb térszínen, üde termőhelyen, láprétekkel érintkezve is magaskórós jellegű állományok húzódnak. Itt alacsonyabb a gyepmagasság, mivel a magas növésű Filipendula ulmaria hiányzik. A korábban már említett fajok kiegészülnek a Cirsium canum, Eupatorium cannabinum, Epilobium hirsutum, Sonchus palustris, Lythrum salicaria, Mentha aquatica egyedeivel.

Nyílt homokpusztagyepek (G1)

Nagyon kis kiterjedésben, fragmentálisan, homoki sztyepprétekkel övezve található meg ez az élőhelytípus a területen. A környező zártabb gyeptípusnál (homoki sztyepprét) alacsonyabb borítású, ahol a nyílt homokfelszínek mellett igen gazdag a moha- és zuzmószint. Domináns faja a Festuca vaginata, további évelő fűfajai a Stipa capillata, Phleum phleoides, Poa bulbosa, Carex liparicarpos, valamint helyenként a Bothriochloa ischaemum. Évelő kétszikű fajai a Potentilla arenaria, Alyssum tortuosum, Euphorbia seguieriana, Thymus sp, Medicago minima, Hieracium echioides, Artemisia campestris, Fumana procumbens, Petrorhagia saxifraga. Védett fajai az Allium sphaerocephalon, Centaurea arenaria, Flelichrysum arenarium. A homoki gyepek közönséges fajai közül a Silene otites, S. conica, Allium flavum emelendő ki. Az Eryngium campestre jelenléte zavarást jelez, az Ailanthus altissima és a Robinia pseudoacacia terjedése pedig további veszélyeztető tényezőt jelent. Természetvédelmi szempontból negatívumként értékelhető továbbá a Conyza canadensis és az Ambrosia artemisiifolia egyes foltokban való nagyarányú előfordulása is.

Homoki sztyepprétek (H5b)

Homokbuckákon, humuszban gazdagabb homoktalajokon találkozhatunk különböző degradáltsági fokú, zárt homoki sztyepprétekkel. Ebben a gyeptípusban a Festuca rupicola, Koeleria cristata, Poa angustifolia dominál, míg a bolygatottabb, zavartabb részeken a Bothriochloa ischaemum. Helyenként az erre a típusra igen jellemző Chrysopogon gryllus, Stipa capillata, vagy Asparagus officinalis egyedei emelkednek ki a közel azonos magasságú gyepből. További sás- és fűfajai a Carex praecox, C stenophylla, C. liparicarpos, C. supina, C. caryophyllea, Anthoxanthum odoratum, és a Briza media. A fűféléknél alacsonyabb tőszámmal igen sokféle kétszikű fordulhat elő, ami szinte végtelen fajgazdagságot kölcsönöz e gyepeknek. Gyakori az Achillea collina, Euphorbia cyparissias, Teucríum chamaedrys, Erysimum diffusum, Galium verum, Filipendula vulgaris, különösen a buckatalpakhoz közel a Salvia pratensis. Ritkábban fordul elő a Pulsatilla nigricans, Helichrysum arenarium, Allium sphaerocephalon, Anthyllis vulneraria, Polygala comosa, Ranunculus polyanthemos, Centaurea arenaria, Polygonum arenarium, Salsola kali, Plantago media, Artemisia campestris, Hieracium echioides, H. pilosella, Gypsophila paniculata, Luzula campestris, Colchicum autumnale. Alacsonyabb térszínen az Orchis morio, Equisetum moorei, Peucedanum oroselinum is megtalálható. Nyíltabb foltokon Alyssum tortuosum, Allium