Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
90 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) jedése, nyugatról és északról nincsenek biztos adatai; viszont kelet felé megtalálható a Volga mentén, a Kaukázusban és Türkmenisztánban. Magyarországon elsősorban délnyugaton gyakori, mintegy 100 lelőhelyének zöme itt található. Az Északi-középhegységből nem ismerjük hiteles példányait. A Szatmár- Beregi-síkon több lelőhelye van (Uherkovich, Nógrádi 1998) és a Körösök vidékéről is ismerjük kis számú egyedét (NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1996). (Elterjedési térkép [56]). Rajzási ideje rövidebb a többi Hydropsyche-fajénál, május vége előtt nem jelenik meg, rajzási maximuma július utolsó harmadára esik és augusztus végén befejeződik. (Rajzási diagram |23|). Hydropsyche pellucidula (Curtis, 1834) Philopotamus pellucidus Curtis, 1834, Phil. Mag., 4, p. 213. 9- 14 mm. Aránylag nagyobb termetű, kissé szögletes szárnyú, világos alapszínű faj; alig mintázott számyfelületű. A phallus vége oldalnézetben erősen ellaposodó, felülnézetben erőteljes szöglet van két oldalán. A phallus végének hasítéka igen hosszú. A harpago vége meghajlik, megnyúlt. A IX. szelvény taraja hátrafelé keskenyedő (52. ábra: a-d). Gyakori nyugat-palearktikus faj, újabban több fajt találtak mögötte. Magyarországon is igen gyakori, elsősorban a nagyobb folyók mérsékelten szennyezett szakasza mentén, valamint hegy- és dombvidékeink kisebb vízfolyásai mentén, a Nagy-Alfóldről alig ismerjük. (Elterjedési térkép [57]). Kelése április vége felé megkezdődhet, egyes példányai még októberben is aktívak. (Rajzási diagram [24]). A hazai anyag taxonómiai revíziója folyamatban van, a H. pellucidula Curt.-ként nyilvántartott és közölt egyedek egy része H. incognita Pitsch, lásd ott is! Hydropsyche saxonica McLachlan, 1884 Rév. Syn. Add. Suppl., 1, p. 43-44, Pl. 38, Figs. 1-4. 11-13 mm. Méretét, számyformáját tekintve az előző fajhoz hasonlít, azonban annál sokkal sötétebb színű. Ivarszerve is némileg hasonlít azéra: azonban oldalnézetben kevéssé ellapított, felülnézetben pedig kevésbé erőteljes a phallus végének szöglete (néha egészen apró ez a szöglet), a phallus végén lévő hasíték rövidebb. A harpago rövidebb, hegyesebb. A IX. szelvény hátoldali taraja széles, viszonylag rövid. A X. szelvényen ujjszerű kitüremkedések nincsenek (52. ábra: e-g). Európa nagy részén elterjedt faj, de Nyugat-Európában csak bizonytalan adatai vannak. Nálunk mintegy száz helyről került elő, elsősorban kisebb, dombvidéki, néha hegyi patakok mellől. Az utóbbi időben - a kilencvenes években - kissé megritkult. (Elterjedési térkép [58]) Nappal is gyakran gyűjtöttük hidak alatt, dombvidéki patakok mentén. A szennyezettebb vízfolyásokban is tenyészik. Április közepén megjelenhet, és egészen október közepéig találjuk egyes példányait. (Rajzási diagram [25]). Hydropsyche siltalai Döhler, 1963 Nachricht. Bayer. Ent. 12, p. 18. 10- 12 mm. A hazai fajok közül leginkább a H.fulvipes-re hasonlít, annál kissé nagyobb és világosabb színű. A phallus felülnézetben kissé befüződött, végén a hasíték a csúcs felé kiszélesedik. Harpagoja sarlóalakban görbült, aránylag karcsú, vége elvékonyodik. A IX. szelvény taraja közepén kissé kiszélesedik (56. ábra: g-i). Európában sokfelé gyűjtötték, de aránylag kései leírása miatt elterjedése nem teljesen tisztázott. Magyarországon Kőszegen és Velemben fogtuk először (NÓGRÁDI 1988a), később egy kőszegi fénycsapdában tömeges volt (Nógrádi, Uherkovich 1992d). A Bükkben ritka
