Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 87 55. ábra. A Hydropsyche exocellata Dufour, 1841 hímjének potrohvége oldalról (a) és felülről (b), valamint a phallus felülről (c). Fig. 55. Male terminal of Hydropsyche exocellata Dufour, 1841 lateral (a) and dorsal (b) view, and the phallus dorsal view (c). Hydropsyche fulvipes (Curtis, 1834) Philopotamusfulvipes Curtis, 1834, Phil. Mag., 4, p. 213. 9-11 mm. Közepes termetű, sötétbarna alapszínű, világosabb szőrcsomókkal tarkított szárnya van. Ivarszerve leginkább rokona, a H. instabilis Curt, ivarszervének alakulására emlékeztet, azonban a X. szelvényen lévő ujjszerű nyúlvány hátrafelé, nem felfelé áll. A phallus végén, felülnézetben alig észlelhető kis oldalsó kidudorodás ill bevágás, amely például a H. saxonica esetén sokkal erőteljesebb. A IX. szelvény hátoldali taraja igen keskeny, éles (56. ábra: d-f). Nyugat-palearktikus, de Délnyugat- és Észak-Európából nem ismert. Magyarország hegyvidékein fordul elő (Zemplén, Bükk, Mátra, Börzsöny, Pilis, Kőszegi-hegység, Bakony, Mecsek), ahol kisebb patakokban él. (Elterjedési térkép [52|). Az imágók többségét nappali hálózással gyűjtöttük. A ritkább fajok közé tartozik, adatbázisunkban és a gyűjteményekben csak néhány tucat példánya található. Május közepétől szeptember közepéig gyűjtöttük. (Rajzási diagram |2Ö|). Hydropsyche guttata Pictet, 1834 Rech. Phryg., p. 203-204., PI. 17, Fig. 3a-d. 9 mm. Phallusa viszonylag vaskos, rajta duzzanat található, vége kissé gumós. A harpago feltűnően hosszú, alig rövidebb az alapi íznél, a vége szinte lapátszerűen kiszélesedett. A IX. szelvény taraja hosszú, keskeny (54. ábra: g-i). Mint a csoport névadó fajának, ennek is nagyon rosszul ismert európai elterjedése a korábbi téves határozások igen nagy száma miatt (Malicky 1977d). Magyarországon eltűnőben lévő faj, amelynek összen három példányát a nyolcvanas években fogtuk, először Szőcén (Nógrádi 1985a), később a Mecsekben és Kőszegen is (Nógrádi 1986, 1987a). (Elterjedési térkép |53j) A határozás helyességét Hans Malicky volt szíves ellenőrizni. A kilencvenes évektől nem gyűjtöttük.