Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 85 Hydropsyche contubernalis McLachlan, 1865 Tr. Ént. Soc. London, (3) 5, p. 129-130, Pl. 13, Fig. 12. 7- 11 mm. Közepes méretű, rajzolatában és színében rokonaihoz hasonló Hydropsyche-faj. A phalluson nincsenek feltűnő duzzanatok, vége a többi hasonló fajhoz képest lekerekített, csak kissé gumós; sem feltűnő oldalsó befuződés nincs rajta, a vége sem lapul el vagy szélesedik ki (54. ábra: a-c). Európai elterjedése - éppen a rokon fajokkal történt korábbi összetévesztése miatt - nem megbízhatóan ismert, de valószinü, hogy Európa-szerte elterjedt és gyakori, talán nyugaton és a legészakibb tájakon hiányzik, viszont Kis- Ázsiában és Afganisztánban megtalálták. Magyarországon a legközönségesebb tegzesek egyike: adatbázisunkban a jelen munka lezárásakor 375 helyről közel 3000 mintában találtuk, összesen több mint 45 ezer példányát; más publikációkban is gyakran találjuk adatait. (Elterjedési térkép |5Ö|) Nagyobb, szennyezetteb folyóinkban is él, a Duna mentén sokszor többmilliós tömegekben rajzik, s több kilométerre fejlődési helyétől is tömeges lehet, gyakorlatilag az egész országot „elárasztják” tömegei. Nagy, szennyezett folyók utolsónak fennmaradó faja, amint ezt már Malicky (1980) is kimutatta. Nálunk a Duna alsó szakasza mentén a tegzes-együttes kondomináns faja, a H. bulgaromanorum-mal együtt kb. 85%-os dominanciát ért el, s mellettük harmadikként az ugyancsak nagy tűrőképességű Neureclipsis bimaculata (L.) ért el nagyobb (13%) dominanciaértéket (NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1999c). Kelése után nappal is tömegesen rajzik: ezt gyakran megfigyeltük a Dráva és a Duna mentén, április végén vagy május elején; rajzása októberig tarthat. (Rajzási diagram [TÖ]). A diagramon lévő, 21. dekádban lévő kiemelkedő csúcsot az okozta, hogy Rajkánál egyetlen éjszaka leforgása alatt 10 530 H. contubernalis McL.-t fogott hordozható fénycsapdánk (és emellett még közel 20 000 nőstényt). Hydropsyche exocellata Dufour, 1841 Mem. Sav. Etrang. Ac. Sei. Paris 7, p. 616, Pl. 12, Fig. 210. 8- 10 mm. Hasonlít a H. bulgaromanorum ill. H. guttata fajokhoz. Azoktól megkülönbözteti az igen erősen megduzzadt phallus. Ugyancsak eltérő a phallus végének alakulása. A külső ivarlebeny nem vagy csak alig láthatóan csavarodott, a harpago kissé rövidebb, mint az előbb említett két fajnál. A IX. szelvény taraja rövid, egyenesen levágott (55. ábra: a-c). Kétség esetén minden hazai fajtól nagyon jól meg lehet különböztetni rendkívül nagy méretű összetett szeméről, a szemek átmérője legalább másfélszerese a többi hazai - és európai - fajénak (Malicky 1977c). Botosaneanu és Malicky (1978) szerint nyugat-európai faj, amely még az Alpok területén sem fordult elő. Az utóbbi években Ausztria nyugati részén már előkerült (H. Malicky szóbeli közlése). A nálunk korábban e fajnak határozott példányok rendre másnak bizonyultak (Nógrádi 1989b), s valószínűtlennek is találták a faj hazai előfordulását általános elterjedése alapján. Azonban nem kis meglepetésünkre Magyarországon 1999-ben, a Duna legfelső hazai pontján, Rajkánál fogták egy példányát, mely determinációjának hitelességét Hans Malicky személyesen ellenőrizte 2000-ben (Nógrádi 2001, Uherkovich, Nógrádi 2001). 2001-ben újabb példányai kerültek elő Cikola-szigetnél (nappali hálózással), valamint első előfordulási helyén (éjjeli lámpás gyűjtéssel). A legújabb csehországi illetve szlovákiai faunajegyzékben (Chvojka, Novák 2001) már ugyancsak szerepel, tehát a faj láthatóan kelet felé terjed, 2001-ben legkeletibb előfordulása a Duna közös magyar-szlovák szakasza volt, viszont Andrikovics és társai (2001) Gödről közölték - ez utóbbi példányt nem láttuk. (Elterjedési térkép [ól]). Eddigi kevés megfigyelési adatai azt mutatják, hogy kelése után nappal is rajzik, hasonlóan több más Hydropsyche-fajhoz.
