Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA)

73

45. ábra. A Hydroptila vectis Curtis, 1834 hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c), az phallus oldalról (d); a nőstény potrohvégénck részlete három nézetből (e, f, g).

Fig. 45. Male terminal of Hydroptila vectis Curtis, 1834 lateral (a), dorsal (b), ventral (c) view, phallus lateral view(d); three views of females (e, f, g).

Agraylea nemzetség

Agraylea multipunctata Curtis, 1834 Phil. Mag., 4, p. 217.

3-4 mm. A családon belül viszonylag nagyobb faj. Világos szürkésbarna színű, számos még világosabb szőrcsomóval. Oldalnézetben a IX. szelvény dominál, belőle csak csekély mértékben nyúlik ki a X. Középső ivarlebenye nagy, lefelé hajló. A külső ivarlebeny elvékonyodó hegyben végződik. A karcsú phalluson a titilator körbecsavarodik, majd a phallus csúcsa előtt végződik (46. ábra: a-c). A nőstény potrohának vége egyszerű szerkezetű, megnyúlt, hengeres; a kitinizált VIII. szelvény kaudális peremén ritkásan sörték ülnek, alulnézetben elmosódott rajzolatot láthatunk (46. ábra: d-f). Holarktikus elteijedésű faj, viszont Európa délibb tájain hiányzik.

Nálunk rendkívül ritka, csak néhány helyen gyűjtötték kevés példányát (Budapest, Fácánkert, Kecskemét, Kenderes, Szederkény, Szentpéterfölde, Szilvásvárad, Tihany- Sajkod). A nemzetség többi fajához hasonlóan állóvízi, s bár az Alföldről is van adata, rendkívüli ritkasága valószínűleg különleges ökológiai igényeire utal. (Elterjedési térkép |39|). Adatbázisunkban lévő adatai szerint nyári rajzású (június-augusztus).