Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
1. Bevezető
6 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) 1. Bevezető 1.1. A munka célkitűzése A tegzesek (Trichoptera) a rovarok osztályán (Insecta) belül aránylag kis fajszámú rend, gazdagságában nem vetekszik a lepkékkel, bogarakkal, kétszámyúakkal vagy a hártyásszárnyúakkal. A Magyarországon eddig ismert 210 fajuk a teljes hazai állatvilágnak - amely mintegy 32-33 000 fajra tehető - alig több, mint 0,6%-át teszi ki. Európában több mint 1000 (Malicky 1983a), az egész Földön pedig - Morse (1997a) szerint - közel 10 000 leírt fajuk él vagy élt, amelyet 46 családba tartozó mintegy 600 nemzetségbe, valamint további 12 kihalt család 100 nemzetségébe osztanak be. Napjainkban is százával írják le az új fajokat az eddig kevéssé kutatott vidékekről, így például Délkelet-Ázsia, Dél- és Közép-Amerika egyes részei még igen sok meglepetést tartogatnak e téren. Számos szerző sok cikkére hivatkozhatnánk, itt csak néhány kiragadott példával szolgálhatunk (Malicky, Schmid, Morse, Holzenthal, Flint stb.). Valószínűsíthető, hogy a fajok száma az egész világon akár a húszezret is eléri, s feltételezik, hogy akár újabb családokat is felfedeznek vagy körülhatárolnak; ez utóbbi napjainkban sem ritka, ahogy taxonómiai ismereteink bővülnek. Fajszámukat messze meghaladja fontosságuk. Lárváik össztömegüknél fogva a vízi biomassza igen jelentős hányadát teszik ki, ennél fogva a vízi életközösségek anyag- és energiaforgalmában szerepük meghatározó. A fajok többsége meglehetősen érzékeny a környezet mechanikai, fizikai és kémiai komponenseinek változásaira. Ezért környezetük bárminemű változására erőteljesen reagálnak, és ezt a tulajdonságukat az élőhelyek minősítésében felhasználhatjuk. A hazai Trichoptera kutatások a múltban, néhány évtizeddel ezelőttig meglehetősen alacsony intenzitással folytak. A századfordulón a Fauna Regni Hungáriáé csak egészen elnagyoltan - bár az akkori viszonyokhoz képest korrekten - ismertette ennek a rovarrendnek Kárpát-medencei képviselőit (Mocsáry 1900). Pongrácz (1914) hazai összefoglalója a Fauna Regni Hungariae-hoz képest alig jelentett előrelépést, jórészt csak annak eredményeit ismételte meg. További öt és fél évtizeden keresztül csak kisebb rész-tanulmányok jelentek meg egyes tájakon végzett vizsgálati eredményekről. Ezt követte a Fauna Hungáriáé sorozat terjedelmes tegzes (Trichoptera) kötete (Steinmann 1970), amely nemhogy elősegítette volna a rovarrend hazai viszonyainak korszerűbb és alaposabb megismerését, hanem rendkívül sok - itt nem részletezendő - hibája miatt egy ideig sokkal inkább zavart okozott a rovarászok körében. A hetvenes évek végén a Magyarországról biztosan kimutatott és közölt fajok száma mintegy 150 körül volt, és a legtöbb tájegység tegzeseiről egyáltalán nem tudtunk semmit. Ez volt az egyik oka, hogy a nyolcvanas évek elején rendkívül intenzív gyűjtő- és feldolgozó munkába kezdtünk. Célunk elsősorban az volt, hogy mintegy két évtized alatt módszeres és rendszeres gyűjtésekkel minél alaposabban megismeijük a hazai
