Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

NÓGRÁDI S. és UHERK.OVICH Á: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA)

67

Egyes vizekben rendszeresen előfordul, bár tömegesen még nem észleltük. (Elterjedési térkép 0). Rajzása szeptember végéig elhúzódhat, egy május eleji - nyilvánvalóan helyi túlnépesedés miatt kialakult - nagy rajzási csúcsa van. (Rajzási diagram [f2|).

Hydropíila lotensis Mosely, 1930 Tr. ént. Soc. London 78, p. 243-245, Figs. 16-18.

2,5-3 mm. A hím potrohúnak X. hátlemeze felülnézetben lekerekített, s csak a közepén van egy kis V-alakú kicsípés. A külső ivarlebenyre érvényesek a H. angustata McL.-nál elmondottak (39. ábra: a-c). A sparsa-csoport más tagjaitól nősténye viszonylag nehezen különíthető el (39. ábra: d-f, vö. még Nógrádi 1994). Európa-szerte szórványosan elterjedt, Iránból is ismerjük.

Első hazai példányait Nógrádi (1985a) közölte. Mint kitűnt, sokfelé előfordul, helyenként és időnként nem ritka, például tömegesen fogtuk a Túr és a Fekete-Körös mentén. (Elterjedési térkép [32]). Májustól szeptember közepéig rajzik, júniusi és augusztusi rajzási csúccsal.

39. ábra. A Hydroptila lotensis McLachlan, 1930 hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); a nőstény potrohvégének részlete ugynezen nézetekből (d, e, 1).

Fig. 39. Male terminal of Hydroptila lotensis Eaton, 1873 lateral (a), dorsal (b) and ventral (c) view;

same views of females (d, e, 1).