Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

5. Az egyes fajok ismertetése

NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA)

49

felé.

Magyarországon csak az Északi-középhegység területéről (Mátra, Bükk, Jósvafő környéke, Zemplén) ismerjük. (Elterjedési térkép [Tót).

22. ábra. Az Agapetus ochripes Curtis, 1834 hímjének potrohvége oldalról (a), felülről (b) és alulról (c); a nőstény potrohvégének részlete ugyanezen nézetekből (d, e, f).

Fig. 22. Male terminal of Agapetus ochripes Curtis, 1834 lateral (a), dorsal (b), ventral (c) view;

same views of females (d, e, f).

Synagapetus nemzetség

Több munkában az Agapetus alnemzetségeként szerepel (pl. Trichoptera World Checklist). Mi hagyományosan önálló nemzetségként tárgyaljuk. Mind ez, mind a következő, közel rokon nemzetség kicsi, rendszerint sötétszürke vagy csaknem feketésszürke fajokat tartalmaz. A hímek IX. és X. szelvénye összeolvadt, rendszerint hatalmas, hátrafelé álló képződménnyé alakult. Egy részük nem fotoaktív, nappal rajzik, míg mások éjjel rajzanak és fényen gyűjthetők.

Synagapetus armatus (McLachlan, 1879)

Pseudagapetus armatus McLachlan, 1879, Rév. Syn., p. 486-487, Pl. 51, Fig. 1.

6 mm. A hím IX-X. ivarlebenye hosszan hátranyúlik, felülnézetben kb. a közepétől két ágra válik szét, amelyek végén egy-egy felálló tövis van. A külső ivarlebeny tövi részén egy igen jól fejlett, külső részén 2-3 kisebb fog van (23. ábra: a-c). A nőstény VIII