Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
44 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) Rhyacophila tristis Pictet, 1834 Rech. Phryg., p. 184-185., Pl. 16, Fig. 2. (syn.: pelionensis Jacq.) 7-10 mm. Viszonylag kis termetű, fényes feketésszürke tegzes, elmosódó szabálytalan mintázattal. A hím VIII. szelvényén nincs nyúlvány, a IX. szelvény oldalnézetben meggörbült, alul kihegyesedik, felül egy búbbal; felülnézetben t.k. két csúcsú, változó mértékben bevágott. A külső iverlebeny csúcsi íze erősen megnyúlt háromszög alakú (17. ábra: b, d). A nőstény kitinizált VIII. szelvénye csőalakú, rajta bevágások, nyúlványok nincsenek (17. ábra: f, i, j). Sok tekintetben hasonlít a Rh. pubescens Pict.-re. Közép- és Dél-Európában, valamint Kis-Azsia északnyugati részén elterjedt tipikus hegyvidéki faj. Magyarország több hegyvidékén elterjedt és gyakori faj, eddig a Kőszegi-hegység, a Mecsek, a Visegrádi-hegység, a Mátra, a Bükk, az Északborsodi-karszt és a Zemplénihegység területén fogták. (Elterjedési térkép (§) Tavasz végén és a nyár első felében aktívak az imágók (Rajzási diagram H). Gyors folyású hegyi patakok lakója. Fényen ritkán jelenik meg. 5.2. Glossosomatidae A családot nemrég hasították ki a Rhyacophilidae családból, korábban annak alcsalád- jaként, Glossosomatinae néven tartották számon. Az ide tartozó fajok általában kisebb termetűek, mint a Rhyacophilidák, közülük sok a krenál és ritrál zóna lakója, de vannak nagyobb folyókra jellemző fajok is. Glossosoma nemzetség Glossosoma boltom Curtis, 1834 Phil. Mag., 4, p. 216. (syn.: vemalis Pict.) 5-10 mm, egy időben, azonos helyen is igen nagy méretkülönbségek fordulnak elő. A hím potronvége feltűnően asszimmetrikus. Középső ivarlebenyén (azaz módosult X. szelvényén) felfelé álló tövis van, e bélyeg biztosan megkülönbözteti a másik hazai fajtól (18. ábra: a-c). A nőstény VIII. szelvényének kitinizált része egységes, csőalakú. A bursa copulatix felülnézetben táglalap-alakú (18. ábra: g-i, m). Európa nagyobb részén előfordul, bár a következő fajjal történt összekeverése miatt egyes lelőhelyi adatai nem biztosak. Folyó- és pataklakó, alacsonyabb térszínen is tenyészik. Nálunk a korábban boltoni-mk határozott és e néven közölt gyűjteményi példányok mind conformis-nak bizonyultak. Hiteles boltoni csak újabban került elő Magyar- szombatfáról (NÓGRÁDI (1988a) és Sarkadról (UHERKOVICH, NÓGRÁDI 1990). Legújabban, 1997-től a Szigetközben több helyen került elő és egyre elterjedtebbé vált, helyenként jelentős egyedszámban fogtuk (Uherkovich, Nógrádi 2001), de ugyanitt nem fordult elő 1996-ig! Egy-két további dunántúli adata is van, az Eszaki-közephegység területén nem él, s ugyanígy a Nagy-Alföld túlnyomó részén sem (Elterjedési térkép [TÖj). A nyár elejétől rajzik, időnként óriási tömegben kel ki. A nyár végén, kora ősszel egyedszáma jelentősen csökken (Rajzási diagram |5]). Glossosoma conformis Neboiss, 1963 Beitr. Ént. 13 (5-6), p. 591. (syn.: boltoni McL. nec Curt.) 7-8 mm. A hím potrohvége feltűnően asszimmetrikus. A középső ivarlebeny ujjszerű nyúlványokban végződik, rajta tövis nincs (18. ábra: .d-f). A nőstény VIII. szelvényének
