Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)
5. Az egyes fajok ismertetése
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 35 érzékenyek, emiatt többségük közvetlenül vagy aktuálisan, vagy legalábbis potenciálisan veszélyezetett. Az imágók mind nappal, mind fényen gyűjthetők. Rhyacophila dorsalis (Curtis, 1834) Philopotamus dorsalis Curtis, 1834, Phil. Mag., 4, p. 213. (syn.: obtusidens McL., persimilis McL., confinis Navás) 10-12 mm, közepes méretű. Világos, márványos rajzoltú elülső szárnya van. A hím IX. potrohszelvényének háti nyúlványa megnyúlt téglalap alakú, az alatta fekvő X. potrohszelvény nyúlványa szívalakú, lapos (10. ábra: a, c). A nőstény VIII. szelvénye kitinizált lemezének két oldala között, alulnézetben jellemző szív- vagy háromszög alakú folt van (10. ábra: i-j). Felületesen szemlélve a Rhyacophila nubila Zett. fajra hasonlít mind hímje, mind nősténye, egyébként allopatrikus fajok. Nyugat- és Közép-Európában elterjedt, délen, keleten és Skandináviában hiányzik. Magyarországról ÚJHELYI (1981c) nyomán a Dunából (Nagytétény) ismertük meg, majd több helyen is előkerült: A Duna felső, szigetközi szakaszán nem ritka (Uherko- vich, Nógrádi 2001), ugyanígy a Drávában sem (NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1995b, 1998). Ezen kívül a nyugati határszél néhány pontján és a Bükkben találták (Elterjedési térkép [T]). Májustól november elejéig rajzik, koranyári és őszi rajzásmaximummal (Rajzási diagram |T[). Folyóvízi karakterfaj, amely a nagyobb folyók felső hazai, kevéssé szennyezett szakaszain még él, az alsóbb szakaszokon a szennyezettség miatt már eltűnt. Olykor kisebb dombvidéki patakokban is tenyészik. Rhyacophila fasciata Hagen, 1859 Stettin Ent. Zeit., 20, p. 153. (syn.: septentrionis) 10-13 mm. Közepes méretű, világos sárgásbarna, határozatlan mintájú tegzes. A hím VIII. potrohgyürűjének lapos nyúlványa nyélen ül, kerekded, hátul kissé levágott. Az alatta lévő IX. szelvény kerekded nyúlványa kétoldalt kissé kilátszik. A külső ivarlebeny csúcsi íze szabálytalan négyszög alakú, egyik irányban megnyúlt (11. ábra: a-b). A nőstény VIII. szelvényén alulnézetben a kitinizált oldallemezek kör vagy tojásdad, változó formájú nyílást fognak közre (11. ábra: e). Európa legnagyobb részén él, hegyvidékinek tartott faj. A legelterjedtebb hazai Rhyacophila-f&y Magasabb hegyvidékeinken mindenhol előfordul és helyenként gyakori, olykor - inkább a Dunántúlon - alacsonyabb térszínen is tenyészik. (Elterjedési térkép §) Április végétől november elejéig rajzik, koranyári és őszi rajzásmaximuma van (Rajzási diagram §). Kisebb hegy- és dombvidéki patakokban él, ha azok szennyezettsége csak csekély mértékű.
