Nógrádi Sára – Uherkovich Ákos: Magyarország tegzesei - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 11. (Pécs, 2002)

11. Függelék

350

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002)

11.3. Aktivitási diagramok

80 magyarországi Trichoptera faj rajzási aktivitása saját adatbázisunk alapján

A tegzes-imágók rajzási mintázatának több típusát ismerjük. A kelés illetve rajzás a természetes életciklus része, és mint ilyen, az adott faj körülményekhez való alkalmazkodása során alakul ki. A mérsékelt égövi - s így az európai - tegzesek alapvetően a következő típusokhoz sorolhatók (részben Malicky 1989 alapján):

1. Aciklikus fajok. Különböző fejlettségű lárvák ill. bábok található minden időszakban, az imágók kelése nem mutat szabályosságot, hanem meghatározott vízhőmérséklet felett a kifejlett nimfákból kelnek az imágók. Ilyenek találhatók a Rhyacophila-fapk között (pl. Rh dorsalis Curt., Rh. fasciata Hag.), és a Hydropsyche fajok között is több ilyen van (H. contubernalis McL., H. bulgaromanorum Mal., H. pellucidula Curt.).

2. A Limnephilidae család fajainak egy része ősztől tavaszig kifejlődik, és tavasszal vagy nyár elején kikel. Rövid rajzás után nyugalmi állapotba vonulnak, amelyet tulajdonképpen nem is lehet igazi diapauzának tekinteni, hanem sokkal inkább „parapauza” (MÜLLER 1965), s ez idő alatt bizonyos aktivitást mutatnak az imágók, pl. hegyvidékeken, az erdőkben kóborolnak. Ősszel, miután a nőstények teljes ivari érettsége befejeződik, egy második rajzás és a peterakás figyelhető meg. Számos Limnephilus, Stenophylax vagy Microptema faj mutat ilyen sajátosságot.

3. Egyes fajok kifejezetten őszi aktivitásúak. Ezeknek az egyedfejlődése több időt vesz igénybe, a lárvák bizonyos nyugalmi állapota is megfigyelhető a nyár folyamán, a kelés pedig ősszel illetve késő ősszel kezdődik. Valószínű, hogy a kelés megindulásáben fotoperiodikus tényezőknek is szerepük van, mert egyes őszi fajok (Chaetopteryx, lronoquia dubia Steph., Platyphylax frauenfeldi Brau.) egy adott helyen rövid idő alatt, minden évben csaknem azonos időszakban kelnek ki.

4. Számos faj későtavaszi-koranyári aktivitású (pl. Notidobia ciliaris L„ Oligostomis reticulata L., Hagenella clathrata Kol., Brachycentrus subnubilus Curt.), aránylag rövid rajzási idővel.

5. Aciklikusnak tűnnek például bizonyos Leptoderidák is, azonban ezek kelése és rajzása inkább - úgy tűnik - évről évre, helyről helyre változó, és így az összkép - a kumulatív aktivitási diagram - egy hosszú rajzást mutat.

6. Lehetséges, hogy bizonyos fajoknak, pl. egyes Hydroptilidáknak, évente két nemzedéke fejlődik, ugyanis némelyikük rajzási görbéje ezt sugallja. Szabálytalan rajzásuk nagyon hosszan elhúzódhat, május elejétől szeptember végéig, ez idő alatt viszont két erőteljesebb rajzási csúcs van. E fajoknak nyári diapauzája élettani okokból sem lehet, a hosszan elhúzódó rajzás pedig más lefutású.

Számos hazai és külföldi forrásunk van a rajzásmenetek vizsgálatára. Ezek felsotolása itt nagyon hosszadalmas lenne. A legutóbb Schmera (2001) mutatja be hasonló módon a Börzsönyben, fénycsapdával gyűjtött gyakoribb fajok rajzásmenetét.

A következőkben 80 olyan fajnak az imágó-aktivitását adjuk meg oszlopdiagramok formájában, amelyek saját adatbázisunkban szerepelnek, s mennyiségük egy ilyen diagram készítéséhez elegendő, tehát legalább 15-20 imágót fogtuk belőlük. Bizonyos gyakori fajok - mivel rajzásmenetük nem mutat semmi különös szabályosságot, a tavaszi szezontól őszig többé-kevésbé egyenletesen rajzanak - kimaradtak nagy egyedszámuk